Válogatott: Jó lenne játszani Cristiano Ronaldo ellen – Balogh Botond

– Milyen érzés visszagondolni a magyar válogatottal történtekre?
– A Montenegró elleni meccs éjszakáján többször belém hasított a kérdés: tényleg ez a valóság, ez velem, velünk történik? – mondta a Nemzeti Sportnak Balogh Botond, kétszeres válogatott, 21 éves belső védő, aki az olasz másodosztály éllovasát, a Parmát erősíti. – Mostanra azonban feldolgoztam a meccset, a kijutást. Örömmel jelentem: nagyszerű érzés, maradandó élmény!

– Pályafutása második mérkőzését játszotta a válogatottban, először kezdett a nemzeti csapatban, telt ház előtt játszhatott a Puskás Arénában: izgult?
– Már a bemelegítés jól ment, nem stresszeltem, de a meccs első öt-tíz percében az utasításoknak megfelelően megpróbáltam csak a „tutikat” játszani. Marco Rossi mondta, törekedjek az egyszerűségre, mert elsőre nem lesz könnyű hatvanötezer ember előtt futballozni, de a jó mozdulatok után próbáljam megmutatni a tudásomat, legyek felszabadult és ha van területem, segítsem a támadást.

– Hogy érzi, eleget tett a kérésnek?
– Visszanézve a meccset, úgy érzem, igen, többségében jó megoldást választottam. A párharcaim zömét megnyertem, időnként az ellenfél kapuja elé felértem fejelni, cselre is vállalkoztam, a labdakihozatalból és az előre játékból is kivettem a részem. A háromvédős rendszernek köszönhetően sok területem volt a jobb oldalon, beléphettem az akciókba. Általában tízezer métert teszek meg ezen a poszton mérkőzésenként, ám ezúttal tizenegy és fél kilométert futottam, amit a lelkesedés számlájára írok. A hajrára megéreztem, kevesebb energiám maradt a megszokottnál. Talán ennek tulajdonítható, hogy a meccs végén nem tudtam kirúgni a labdát, sípcsonttal felrúgtam az égbe, majd Dibusz Dénes a bravúrhalmozásával megmentett. A lefújás után azonnal odamentem hozzá megköszönni, hogy kisegített – mondtam is neki, ezek után az a legkevesebb, ha meghívom egy vacsorára.

– És Marco Rossi hogyan értékelte a teljesítményét?
– Amikor kettesben beszéltünk, az első kérdése nem a játékomra, hanem a kedvemre vonatkozott: érdeklődött, boldog vagyok-e, amire igennel feleltem. Ezután gratulált, szerinte jó meccset játszottam. Örülök, hogy a kilencven perc során jó benyomást tettem rá, remélem, lesz még alkalmam bizonyítani a válogatottban. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy rendszeresen lehetőséget kapjak a Parmában, fontos, hogy úgy érkezzek a válogatotthoz, játékban vagyok.

– A válogatott teljes értékű tagjának érzi magát?
– Érzem a szövetségi kapitány, a szakmai stáb és a társaim bizalmát. Az Európa-bajnoki selejtező valamennyi kerethirdetésén a meghívottak névsorában szerepelt a nevem, ennél fogva teljes értékű tagnak érzem magam. Ettől még tudom, hol a helyem, egy meccs miatt nem leszek a kezdő tizenegy állandó tagja.

– És az Eb-re utazó keretnek?
– Bízom benne, hogy a huszonhárom kiválasztott egyike leszek. Csak arra fókuszálok, hogy minél többet játsszak, egészséges maradjak és rászolgáljak a bizalomra. Hatalmas csata lesz a keretbe kerülésért, jó tavaszi teljesítményre lesz szükségem hozzá.

– Milyen csoportban látná szívesen a válogatottat?
– Szívesen játszanék Portugália ellen, nagy élmény lenne Cristiano Ronaldóval összecsapni, de valójában egyre megy, kiket kapunk, szeretnénk továbbjutni. Az elmúlt sorsolásokat figyelembe véve kemény ellenfelekre számíthatunk, viccesen mondhatnám, amilyen „szerencsénk” van, Franciaország, Hollandia és Olaszország lesz a vetélytársunk…

– Annak a generációnak a tagja, amely már két Európa-bajnoki szereplést átélhetett: mi a legmeghatározóbb Eb-élménye?
– Emlékszem, földindulás volt, amikor kétezertizenötben kijutottunk, s meghatározó futballélmény volt nekem tizenévesen, ami a következő nyáron történt. Sohasem felejtem el, az egyik csapattársam mondta, az Aréna Plázában óriáskivetítőn adják az osztrákok elleni meccset, de se híre, se hamva nem volt a bevásárlóközpontban ilyen eseménynek, s hogy ne maradjunk le a kezdésről, az egyik étterembe beszaladva kértünk egy pohár vizet, és ott néztük végig tévén az euforikus győzelmet. Szenzációs volt a 2016-os és a két évvel ezelőtti Eb-t szurkolóként követni, elképesztő érzés, hogy a következő tornán már nekem is lehet esélyem beférni a keretbe.

– S ha már az esélyek: mire viheti a kontinenstornán a válogatott?
– Bizakodó vagyok. Az elmúlt két évben a válogatott felvette a versenyt a világ elitjével, úgyhogy akkor sem kell pánikba esni, ha két erős futballnemzetet húznak a csoportunkba. Egy-egy meccsen bármi megtörténhet, márpedig a válogatott sok olyan eredményt elért már, amire előzetesen kevesen számítottak.