Ismét kész a lap! (1903, 1927, 2023) – Szöllősi György jegyzete

Szinte szó szerint elájultunk a gyönyörűségtől, amikor először megnéztük azt az élő, 96 esztendős filmet, amely – mintha a Gondviselés így rendezte volna – jubileumi évünk szenzációja lett. Amikor manapság olyan sokat beszélünk a megújuló nyomtatott sajtótermékek „multimédiás tartalmairól”, akkor döbbenetes látni, hogy a Nemzeti Sportnál már egy évszázaddal ezelőtt is filmet forgattak, még azelőtt, hogy elkészültek volna az első hangosfilmek, és infografikát készítettek, amikor talán a műfaj ilyetén elnevezése nem is létezett.

„Hadd lássa az a tábor, hogyan készül az ő Nemzeti Sportja a rengeteg mérkőzés és verseny eredményével, helyi, vidéki és külföldi tudósításaival, és hogy kik azok, akik ezt a hatalmas gépezetet vezetik. Szerényen a fórum hátterében dolgoznak a Nemzeti Sport munkatársai. Bár a magyar sport minden megmozdulásában benne van a kezük, nem szerepelnek, mindig csak másokról írnak. Szóljon hát egyszer róluk is a »tudósítás«!” – szerepel az 1927-es, elképesztő film feliratozott szövegében.

És írhatnánk ugyanezt ma is. L. Pap István szerkesztő kollégám például, aki a jubileumi albumunkat – 120 év, 120 címlap címmel mától kapható – írta és szerkesztette, a történelmi filmfelvételhez pedig utólag a hangját kölcsönözte, azért nem lehetett ott a felújított NS-mozi partnereinknek rendezett kedd esti bemutatóján, mert ezen a napon ő volt az ügyeletes lapszerkesztő, és az este 11-kor megszokott lapzártáig nem hagyhatta el a szerkesztőséget.

Jómagam pedig más, mégis hasonló szakmai okból hiányoztam nagy-nagy sajnálatomra. Elnézést kérek, hogy saját magammal példálózom, de mintha ez a fejlemény is sorsszerű lenne: bár éreztem a kockázatot, úgy gondolkoztam, hogy egykori korszakos lapigazgató-főszerkesztőnk, a nemzetközi kapcsolatokra nagyon sokat adó Vadas Gyula, a mindenkori NS-vezetők méltó példaképe is fontosnak tartotta volna a helyemben, hogy ott legyen az olasz sportlap, a Tuttosport hétfői díjátadó ünnepségén, amelyen a világ talán jelenlegi legjobb futballistáját (Massimo Franchi kollégám, a Golden Boy-díj kitalálója szerint ez a helyzet), Jude Bellinghamet tüntették ki Torinóban, részben a Nemzeti Sport szavazatai alapján.

Mert ahogyan a csaknem százéves film büszkén említi, hogy lapunk hamar Európa vezető sportújságjai közé emelkedett, úgy mi, a 21. század harmadik évtizedében is büszkén reméljük: a töretlenül sikeres, sőt megint emelkedő pályán lévő magyar sport, valamint első számú fóruma és hírforrása, immár a világ egyik legpatinásabb sportlapja, a Nemzeti Sport ugyanúgy meghatározó súllyal van jelen a hazai és nemzetközi sport­életben, mint egykor. Igen ám, de a négyórás „ráhagyás” sem bizonyult elégnek: a milánói járat ennél is többet késett, így én is csak a távolból tudtam köszönteni vendégeinket, az NS legfontosabb hirdetőit, partnereit, a magyar sport fontos szereplőit a kedd esti fogadáson.

Ez egyfelől természetesen rém kellemetlen, másfelől, ahogy mondani szoktuk, ilyen a napilap varázsa. Vagy ahogy már a húszas években, ebben a bizonyos filmben megfogalmazták elődeink: „Kész a lap! Verejtékes munka volt, mert hiszen minden perc ki van számítva. Egy kis késés – és már az egyik vonatról lekéstünk.” (Mármint a postavonatról, ami egykor vidékre szállította az újságok egy részét.)

Hát most én is lekéstem a repülőről és az év végi Nemzeti Sport-ünnepségről, de ami – mindig – fontosabb: az anyagot idejében leadtam, ahogyan a kollégáim is elvégezték a munkájukat és ahogyan – ha a szerkesztőségen kívül álló okok, például világháborúk nem tették lehetetlenné – immár 120 éve mindig: kész a lap!

És ahogyan 120 éve mindig, ma is számíthatunk önökre, kedves olvasóink, nézőink, felhasználóink, követőink, „klikkelőink”, azaz a magyar sport valóban hatalmas rajongótábora, amely jókora, csaknem teljes átfedésben van a Nemzeti Sport olvasótáborával.

Újra és újra: köszönjük szépen! (Miként Vadas Gyula huszonhétben, a film végén. Nézzék meg, érdemes!)

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!