Bizalmi ember – Deák Zsigmond jegyzete

Két Európa-bajnoki részvételt, hetvenhét válogatottságot, magyar bajnoki címet, olasz első és másod-, valamint angol másodosztályú szereplést nem vágnak hozzá csak úgy az emberhez, tehát maradjunk annyiban, hogy Nagy Ádám jó futballista. Innentől már csak az a kérdés, hogy mennyire jó. Mindenkinek tiszteletben tartom a véleményét, remélem, cserébe mások is az enyémet: szerintem kicsit rámenősebben, nagyobb vállalkozókedvvel, támadóbb felfogással, egyéb erényeit megtartva könnyedén szintet léphetne. A Fradi egykori ifjú titánjaként talán megvolt benne ez a fajta vagabundság, címeres mezben már inkább a megbízhatósága miatt számították rá a kapitányok 2015 óta folyamatosan, én most mégis egy angliai tapasztalatomat osztanám meg önökkel, némi kritikaként.

Volt szerencsém a helyszínen lenni négy éve, 2020 januárjában a második ligás Bristol City és a harmadosztályú Shrewsbury Town FA-kupa-mérkőzésén, a hazaiak soraiban Naggyal. Végigjátszotta az 1–1-es találkozót, kockázatot nemigen vállalt, ami részben jó, részben rossz. Az utolsó pillanatokban például a tizenhatos előtt lövőhelyzetbe került, ám oldalra passzolta a labdát, ráadásul pontatlanul, a helyi B-közép ekkor kezdett fütyülni, jelezve, azért ezt a párharcot illett volna megnyerni. Ha lő, nem biztos, hogy gól, de biztosan megtapsolják füttyszó helyett…

Azóta Bristolból Pisába vezetett az útja, majd most La Spezia városába, ami légvonalban alig több mint hatvan kilométerre van, szakmailag pedig nagyjából hasonló szint, szintén az itáliai Serie B, csak nem a 13., hanem a 19. helyezett. A fő különbség az, hogy itt minden valószínűség szerint játéklehetőséget kap korábbi pisai mesterétől, Luca D’Angelótól. S hogy miért fontos ez neki a mellőzöttség okozta frusztráción kívül? Természetesen azért – mint számos más honfitársunknál –, hogy bejátszhassa magát az Európa-bajnoki keretbe. Mondjuk, ő enyhén szólva előnnyel indul, hiszen maga Marco Rossi szövetségi kapitány nyilatkozott így friss klubváltása kapcsán: „Nagyszerű igazolás, ő az a játékos, aki megváltoztathatja az idényt. (…) Ádi kivételes srác, az értékrendje és a hűsége miatt is. Mindemellett profi sportoló, s ez mind olyan erény, amely fontos az öltözőben. (…) Amióta én vezetem a válogatottat, mindig meghívtam őt, márciusban is meghívom, amikor rendben van, mindig számítok rá.”

Ha engem így jellemezne a főnököm, azt hiszem, repesnék örömömben, s gondolom, a 28 éves középpályás is így érez azok után, hogy Rossi ennyire ragaszkodik hozzá, mondhatjuk, a bizalmi embere, s nem csak a szakmai kvalitásai alapján. Mindenesetre Nagy Ádám van olyan intelligens, hogy tudja, ezt a bizalmat folyamatosan meg kell szolgálni, mostantól hétről hétre a Speziában, majd a magyar válogatottban. Ezért váltott klubot.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!