Címlapsztori: tökéletes felkészülésre ad lehetőséget a magyar válogatott bajorországi Eb-bázisa

A magyar válogatott világ- és Európa-bajnoki, illetve olimpiai szereplését a múltban többször is kedvezőtlenül befolyásolta az átgondolatlan, felszínes vagy egyszerűen csak balszerencsés szállásválasztás (lásd keretes írásunkat). Ezúttal azonban – remélhetőleg – ez nem lehet faktor az együttes németországi szereplésében, minden jel szerint ugyanis olyan bázisa lesz az Európa-bajnokságon részt vevő nemzeti csapatunknak, amely minden igényt kielégít, főként pedig lehetőséget ad a zavartalan felkészülésre.

Mint ahogyan a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) januári bejelentése óta tudjuk, Szoboszlai Dominikék a német–osztrák határhoz közeli, ­Bajorország nyugati részén található Weiler im Allgäu településen töltik az Eb idején a mérkőzések közötti mindennapjaikat, az UEFA oldalán szereplő Eb-szállások alapján a mieink szállodája a négycsillagos Hotel Tannenhof Sport&Spa lesz.

„Egy ideje már az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) minden kontinensbajnokságra készít egy katalógust, amelyben olyan hotelek szerepelnek a rendező országban, amelyek minden feltételnek megfelelnek, így természetesen annak is, hogy van a közelükben jó minőségű edzőpálya és nemzetközi repülőtér is – mondta lapunk megkeresésére Szabó Gergő, a magyar válogatott sajtófőnöke. – Ez persze csak ajánlás, nem kötelező elfogadni, de ezúttal ebből a katalógusból választottuk ezt a szálláslehetőséget. A 2016-os franciaországi Eb előtt nem az UEFA ajánlásai alapján határoztunk, de ott egészen más helyzetben voltunk, mert akkor pótselejtező útján, időben az utolsók között jutottunk ki, akkor már kevés igazán jó szállás maradt a katalógusban, ami még nem kelt el. Most viszont a legtöbb csapattal egyszerre, a selejtezőcsoportból egyenesen kvalifikáltunk. Az UEFA előzetesen tárgyalt is ezekkel a szálláshelyekkel, amelyeket betett a katalógusába, és csomagárak vannak, a költségek egy részét az UEFA állja, olyanokra kell itt gondolni, hogy például az edzőpálya használatért nem kell fizetnünk. Nem minden csapatnak ajánlotta ugyanazokat a szálláshelyeket az európai szövetség, azt is figyelembe vette, hogy a csoportmérkőzéseink helyszínéhez mely szállások vannak közel. Minden szálláshelyre volt egy választási sorrend a részt vevő válogatottak között. Weiler im Allgäunál a miénk volt az első választás joga, és éltünk is vele, miután személyesen is megnéztük és láttuk, hogy tökéletesen szolgálja a csapat lehető legjobb felkészülését. A belgák is szerettek volna itt lakni, de mi választhattunk hamarabb, így nekik kellett másik bázis után nézniük. Ha továbbjutunk a csoportból, akkor is ott maradunk – a továbbiakat pedig meglátjuk, egyelőre nem érdemes ennél távolabbra tervezni.”

Mint megtudtuk, a településnek és a hotelnek van már rutinja futballcsapatok vendégül látásában, gyakran edzőtáboroznak ott együttesek, köztük Bundesliga-gárdák is. Az edzőpálya – amely egyébként a helyi futballcsapat hazai pályája – légvonalban alig néhány száz méterre van a szállodától. Az edzőpálya melletti épületben lesz berendezve a válogatott hivatalos sajtóközpontja, az úgynevezett Team Media Center, ahol mindennap lesz valamilyen sajtóesemény, amelyen az akkreditációval rendelkező magyar és nemzetközi újságírók előzetes regisztráció után vehetnek részt.

A szállodának van saját konditerme és wellnessrészlege, így valamennyi edzéstípushoz és a rehabilitációhoz, valamint a regenerálódáshoz is adva van minden. Ma már természetes – biztonsági okból is –, hogy a teljes hotel a csapaté lesz abban az időszakban.

A biztonság egyébként is kiemelt fontosságú témája az Európa-bajnokságnak. A csapat őrzéséről egyrészt a helyi hatóságok, német rendőrök és biztonságiak gondoskodnak, az egészet pedig az MLSZ biztonsági osztálya koordinálja.

„Noha található a közelben nemzetközi repülőtér, a magyar válogatott második és harmadik csoportmeccsének, vagyis a németek és a skótok elleni találkozónak otthont adó Stuttgart van annyira közel, hogy már csak a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe véve, oda autóbusszal utazik a csapat. Így majdhogynem időben is rövidebb, beleszámítva a becsekkolást, csomagra várást a repülőtéren” – mondta Szabó Gergő, aki azt is elárulta, hogy a csapattal együtt az a séf is elutazik Németországba, aki a telki edzőközpontban is gondoskodik a játékosok minőségi étkeztetéséről.

A magyar válogatott korábbi tornaszereplésein vissza-visszatérően előfordult, hogy katasztrofális vezetői döntések nehezítették meg csapatunk helyzetét, főleg a szálláshely, az edzőpálya kiválasztásában vagy egy felkészülési meccs helytelen beiktatásában. Öt példát hozunk a múltból, egyben örömmel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben ilyen öngólokat már nem lövünk, jóval körültekintőbb és profibb az MLSZ háttérben zajló szervezőmunkája is.  Párizs, 1924 Az olimpiai labdarúgótorna 1930 előtt a világbajnokság szerepét is betöltötte a sportágban, és a párizsi játékokon a nyolcaddöntőben Egyiptomtól elszenvedett 3:0-s vereség, az „egyiptomi csapás” volt futballtörténetünk első nagy kataklizmája, amelyet olyan felháborodás kísért, hogy emiatt született meg a döntés a profizmus bevezetéséről. Pedig ha nem garasoskodik az MLSZ, talán elkerülhető lett volna a katasztrófa. Igaz, Trianon után négy évvel nem volt fényes az ország anyagi helyzete, de amíg az MLSZ-vezetők és kísérőik luxushotelben szálltak meg, a szövetség a játékosoknak 45 frankért bérelt szobát a Boulevard Haussmannon található hotelben, amelyben a nyilvánosságra került panaszok szerint kicsik, szűkösek voltak a szobák, amelyikbe szekrény is jutott, az már luxusnak számított. Apró, kerek ablakok voltak, mint a hajókabinokban, nem járt a levegő, bűz terjengett, patkányok rohangáltak. Guttmann Béla a farkánál fogva kötözött fel egy patkányt Dietz Károly szövetségi kapitány ajtókilincsére. A legtöbb szobába kétszemélyes családi ágyat tettek be, amely inkább másfélnek nézett ki, és amelyen alig fért el egymás mellett a két futballista. Nem volt hall, ahol közösen tölthették volna az időt a játékosok, a lift is hiányzott, az edzéslehetőség sem volt megoldva, mert udvar sem volt…   Solothurn, 1954   Az akkor már négy éve veretlen Aranycsapat a svájci világbajnokságon a Bernhez közeli ­Solothurnban, a Hotel Kronéban lakott, amelyet a berni magyar külképviselet ajánlott a küldöttségnek a svájciak által kijelölt három választási lehetőség közül. Sokáig nem is volt vele semmi baj, ám a torna vége felé több hátránya is kiütközött. Az Uruguay elleni elődöntőben például hosszabbításra került sor, és erre az eshetőségre a magyar menedzsment nem számított, nem volt megoldva, hogyan jut vissza Solothurnba a csapat Lausanne-ból. Az utolsó vonat már elment, így a játékosok csak körülményes taxizás után, fáradtan és ingerülten térhettek nyugovóra a hajnali órákban. Ennél is nagyobb baj volt, hogy mindenki kifelejtette a számításból: minden év júliusának első szombat estéjén az ifjúsági fúvósok országos döntőjére készülő zenekarok keresztül-kasul vonulnak a városon, és mivel a döntőt éppen másnap rendezték, hajnali kettőig-háromig nem tudtak a zenebona miatt pihenni a játékosok az életük legfontosabb meccse előtti éjszaka – vélhetően ez is szerepet játszott a nyugatnémetek elleni váratlan, 3:2-es vereségben a berni döntőben. Sunderland, 1966 Liverpoolban és Manchesterben vívta csoportmeccseit a magyar csapat az 1966-os angliai világbajnokságon, de a Szovjetunió elleni negyeddöntőre Sunderlandbe kellett költözni. Hat órát zötykölődtek a játékosok a zsúfolt vonaton, és utóbb kiderült: a helyszínre repülővel is el lehetett volna jutni, de a küldöttség vezetői ezt nem tudták. Ráadásul olyan szállást sikerült csak szerezniük Sunderlandben, amelynek a földszintjén egy beatklub volt, egész éjjel szólt a zene. És néhány játékos le is nézett oda éjjel… Ez a szálló különben is csak vészmegoldás volt, mert a lefoglalt hotel nem szabadult fel: az Észak-Korea elleni vereséggel már a csoportból kieső olaszok nem mertek hazautazni, nem hagyták el a szállásukat, a magyar küldöttség pedig nem tudta rábírni őket a távozásra. Aztán persze a negyeddöntőt elveszítettük a Szovjetunió ellen 2:1-re. Német és angol kitérő Argentína előtt, 1978 Az 1978-as argentínai világbajnokságon nem a szállásválasztásban volt a hiba, hanem az óceán átrepülése előtti utolsó napok felkészülésében. Dél-Amerika előtt ugyanis egy műfüves pályaavatóra volt hivatalos válogatottunk az Adidas és a német válogatott főhadiszállására, Herzogenaurachba, de a szokatlan talajon megsérült Várady Béla, ki is kellett hagynia a vb-t. (A németországi kitérővel csak Kutas István MLSZ-elnök járt jól, aki a fáma szerint „megőrzés végett” rátette a kezét az összes nyugatnémet márkára, amelyet az Adidas a magyar játékosoknak szánt.) Németországból aztán Londonba repült a csapat, ahol előbb a Harrodsban áruházi lopáson érték a csapatkapitány, Fazekas László (akitől emiatt elvették a kapitányi karszalagot) feleségét és Törőcsik András menyasszonyát, majd lélekölő, 4–1-es vereséget szenvedtünk a vb-re ki sem jutó angoloktól, így morális mélyponton lévő csapat landolt Buenos Airesben, majd mindhárom csoportmeccsét elveszítette a vb-n.   Comanjilla, 1986   Az 1986-os mexikói vb előtt Mezey György csapatát sokan még a világbajnoki címre is esélyesnek tartották, ám a menedzsment hibát hibára halmozott, az ausztriai Alpokban tartott magaslati edzőtábortól kezdve (ahol térdig ért a hó) a játékosok étkezési szokásainak drasztikus megváltoztatásán és a Nyilasi-ügy rossz kezelésén át egészen a comanjillai szállásig. A szövetségi kapitány ugyanis szerette volna tökéletesen elzárni a külvilágtól a csapatot, így a León közelében lévő, sivatagi Comanjilla gyógyszállóban foglaltatott szállást, amely olyan ingerszegény környezetnek bizonyult, hogy a játékosok szinte apátiába estek. Nem érezték jól magukat, amin az sem segített, hogy a déli hőségben talpig fekete szerelésben voltak az edzések. Egyes beszámolók és visszaemlékezések szerint annyira le voltak eresztve, hogy még a kártyaadósságokat sem kérték számon egymáson, vagy unalmukban már fekvőtámaszversenyt rendeztek. „Felüdítő” eseménynek az számított, ha frissen levetett skorpióbőrt találtak az udvaron vagy bogárinvázió csapott le a medencére… Egyenes következmény volt az első meccsen a 6–0-s vereség a Szovjetuniótól és a búcsú a csoportkör után.

A MAGYAR VÁLOGATOTT EURÓPA-BAJNOKI KERETE
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Szappanos Péter (Paksi FC)
VÉDŐK: Balogh Botond (Parma – Olaszország), Botka Endre (Ferencvárosi TC), Dárdai Márton (Hertha BSC – Németország), Fiola Attila (Fehérvár FC), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Freiburg – Németország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Bolla Bendegúz (Servette – Svájc), Kata Mihály (MTK Budapest), Kerkez Milos (AFC Bournemouth – Anglia), Kleinheisler László (Hajduk Split – Horvátország), Nagy Ádám (Spezia – Olaszország), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Loic Nego (Le Havre – Franciaország), Schäfer András (Union Berlin – Németország), Callum Styles (Sunderland – Anglia)
TÁMADÓK: Ádám Martin (Ulszan Hyundai – Dél-Korea), Csoboth Kevin (Újpest FC), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Horváth Krisztofer (Kecskeméti TE), Sallai Roland (Freiburg – Németország), Szoboszlai Dominik (Liverpool FC – Anglia), Varga Barnabás (Ferencvárosi TC)
TARTALÉKOK: Lisztes Krisztián (Ferencvárosi TC), Mocsi Attila (Rizespor – Törökország), Tóth Balázs (Fehérvár FC), Vancsa Zalán (Lommel SK – Belgium), Vécsei Bálint (Paksi FC)

EB 2024
A-CSOPORT
JÚNIUS 14., PÉNTEK
21.00, München: Németország–Skócia
JÚNIUS 15., SZOMBAT
15.00, Köln: MAGYARORSZÁG–Svájc
JÚNIUS 19., SZERDA
18.00, Stuttgart: Németország–MAGYARORSZÁG
21.00, Köln: Skócia–Svájc
JÚNIUS 23., VASÁRNAP
21.00, Stuttgart: Skócia–MAGYARORSZÁG
21.00, Frankfurt: Svájc–Németország

17. LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG – A TELJES PROGRAM CSOPORTONKÉNT

A SKÓT LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT EDDIGI EURÓPA-BAJNOKI KERETE
Kapusok: Zander Clark (Heart of Midlothian FC), Craig Gordon (Heart of Midlothian FC), Angus Gunn (Norwich City – Anglia), Liam Kelly (Motherwell)
Védők: Liam Cooper (Leeds United – Anglia), Grant Hanley (Norwich City – Anglia), Jack Hendry (Al-Ettifak – Szaúd-Arábia), Ross McCrorie (Bristol City – Anglia), Scott McKenna (FC Köbenhavn – Dánia), Ryan Porteous (Watford – Anglia), Anthony Ralston (Celtic), Andrew Robertson (Liverpool – Anglia), John Souttar (Rangers), Greg Taylor (Celtic), Kieran Tierney (Real Sociedad – Spanyolország)
Középpályások: Stuart Armstrong (Southampton – Anglia), Ryan Christie (AFC Bournemouth – Anglia), Billy Gilmour (Brighton & Hove Albion – Anglia), Ryan Jack (Rangers), John McGinn (Aston Villa – Anglia), Callum McGregor (Celtic), Kenny McLean (Norwich City – Anglia), Scott McTominay (Manchester United – Anglia)
Támadók: Ché Adams (Southampton – Anglia), Ben Doak (Liverpool – Anglia), Lyndon Dykes (Queens Park Rangers – Anglia), James Forrest (Celtic), Lawrence Shankland (Heart of Midlothian FC)

A NÉMET LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT EDDIGI EURÓPA-BAJNOKI KERETE
Kapusok: Oliver Baumann (Hoffenheim), Manuel Neuer (Bayern München), Alexander Nübel (VfB Stuttgart), Marc-André ter Stegen (FC Barcelona – Spanyolország), 
Védők: Waldemar Anton (VfB Stuttgart), Benjamin Henrichs (RB Leipzig), Joshua Kimmich (Bayern München), Robin Koch (Eintracht Frankfurt), Maximilian Mittelstädt (VfB Stuttgart), David Raum (RB Leipzig), Antonio Rüdiger (Real Madrid – Spanyolország), Nico Schlotterbeck (Borussia Dortmund), Jonathan Tah (Bayer Leverkusen)  
Középpályások: Robert Andrich (Bayer Leverkusen), Chris Führich (VfB Stuttgart), Pascal Gross (Brighton and Hove Albion – Anglia), Ilkay Gündogan (FC Barcelona – Spanyolország), Toni Kroos (Real Madrid – Spanyolország), Jamal Musiala (Bayern München), Aleksandar Pavlovic (Bayern München), Leroy Sané (Bayern München), Florian Wirtz (Bayer Leverkusen)
Támadók: Maximilian Beier (Hoffenheim), Niclas Füllkrug (Borussia Dortmund), Kai Havertz (Arsenal – Anglia), Thomas Müller (Bayern München), Deniz Undav (VfB Stuttgart)

A SVÁJCI LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT EDDIGI EURÓPA-BAJNOKI KERETE
Kapusok: Marvin Keller (Young Boys), Gregor Kobel (Borussia Dortmund – Németország), Pascal Loretz (Luzern), Yvon Mvogo (Lorient – Franciaország), Yann Sommer (Internazionale – Olaszország)
Védők: Manuel Akanji (Manchester City – Anglia), Aurele Amenda (Young Boys), Nico Elvedi (Mönchengladbach – Németország), Ulisses Garcia (Marseille – Franciaország), Albian Hajdari (Lugano), Kevin Mbabu (Augsburg – Németország), Bryan Okoh (Red Bull Salzburg – Ausztria), Becir Omeragic (Montpellier – Franciaország), Ricardo Rodríguez (Torino – Olaszország), Fabian Schär (Newcastle – Anglia), Leonidas Stergiou (VfB Stuttgart – Németország), Silvan Widmer (Mainz – Németország), Cedric Zesiger (Wolfsburg – Németország)
Középpályások: Michel Aebischer (Bologna – Olaszország), Zeki Amdouni (Burnley – Anglia), Uran Bislimi (Lugano), Remo Freuler (Bologna – Olaszország), Ardon Jashari (Luzern), Fabian Rieder (Rennes – Franciaország), Xherdan Shaqiri (Chicago Fire – Egyesült Államok), Vincent Sierro (Toulouse – Franciaország), Renato Steffen (Lugano), Filip Ugrinic (Young Boys), Rubén Vargas (Augsburg – Németország), Granit Xhaka (Leverkusen – Németország), Denis Zakaria (Monaco – Franciaország)
Csatárok: Kwadwo Duah (Ludogorec – Bulgária), Breel Embolo (Monaco – Franciaország), Joel Monteiro (Young Boys), Dan Ndoye (Bologna – Olaszország), Noah Okafor (Milan – Olaszország), Andi Zeqiri (Genk – Belgium), Steven Zuber (AEK Athén – Görögország)