Csányi Sándor csalódott, de szerinte az Eb nem volt kudarc

– A sorsolás után kijelentette, hogy elvárás a magyar válogatottal szemben a továbbjutás a csoportból. Nagyon kevésen múlott, de nem sikerült. Csalódott emiatt? Miként értékeli, miért nem sikerült?
– Igen, a személyes érzéseimben csalódott vagyok, nagyon sajnálom, hogy így alakult – mondta Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke. – Az elmúlt évek következetes munkájának és a tervszerű csapatépítésnek köszönhetően a válogatott a németországi Európa-bajnokságot megelőzően másfél éven át olyan eredményeket ért el, amelyek feljogosították arra, hogy az Eb-re a mégoly nehéz csoportból való továbbjutás céljával utazzon. Ettől függetlenül, reálisan értékelve az eredményeket, látni kell, hogy a világranglistán két régóta jóval előttünk álló csapattól, Svájctól és Németországtól vereséget szenvedtünk, míg a mögöttünk álló Skóciát küzdelmes mérkőzésen legyőztük. Az is tény, hogy az előző sorozatokban, az Eb-selejtezőben vagy éppen a Nemzetek Ligájában többször is megvertünk nálunk magasabban rangsorolt csapatokat. De látni kell, hogy azokon a mérkőzéseken minden sikerült, és erőn felül teljesítve borítottuk a papírformát. Szerencsénk is volt, a játékosok többsége egészségesen és jó formában érkezett a válogatottba, emellett a minket sújtó játékvezetői hibák is viszonylag elkerültek bennünket. Ezzel szemben az Eb-n a keretben többen sérültek voltak, a szokásos kezdőcsapatból néhányan meccshiánnyal érkeztek, nem voltak jó formában lévő helyettesek, továbbá a korábban nem tapasztalt egyéni hibák és játékvezetői tévedések is befolyásolták az eredményeket. Mindezek mellett, amint Marco Rossi is nyilatkozta, a Svájc elleni mérkőzésre a taktikai felkészülés és a játékosok koncentrációja sem volt tökéletes. Amiatt tehát, hogy nem jutottunk tovább, természetesen csalódott vagyok, de azt hiszem, nem szabad kudarcként tekinteni az eredményekre, nem történt dráma, nem estünk vissza az induló 2018-as szintre, papírforma-eredmények születtek a mérkőzéseinken. Ez a csapat nemcsak nekem, hanem úgy látom, a szurkolóknak is már bizonyította a múltban, hogy van benne fantázia. Ahhoz azonban, hogy ezt a játékosaink a jövőben is bizonyítani tudják, két lábbal a földön kell maradniuk, alázattal és szorgalommal kell dolgozniuk a klubjaikban, a szövetségi kapitánynak pedig folytatnia kell a tervszerű építkezést, a keret magjának szélesítését. Közben persze ambiciózus célokat kell kijelölni. Elsőként jól kell teljesítenünk az őszi Nemzetek Ligája-sorozatban, jövőre pedig maximális erőfeszítéssel és koncentrációval kell futballozni, hogy negyven év szünet után kijussunk a 2026-os világbajnokságra!

– Gondolta volna, hogy még annak is jelentősége lesz, hogy az A-csoportba sorsolták a magyar válogatottat?
– A torna elkezdése előtt nem, akkor még csak a saját csoportunkra koncentráltam. A svájci vereség természetesen előtérbe hozta ezt a kérdést. Az eseményeket látva sajnálom, hogy miközben a pályán elértük azt, ami tőlünk reálisan elvárható volt, mások hozzáállása leértékelte a mi teljesítményünket. Az, hogy váratlanul vagy nekünk szerencsétlenül alakultak a vetélytársaink eredményei, óriási pech volt számunkra, hiszen a skótok legyőzése után reális volt a remény, hogy az angolok vagy a portugálok kikaparják nekünk a gesztenyét. Ha nekünk kedvezően alakult volna valamelyik utánunk lejátszott mérkőzés, akkor gyanítom, ez a kérdés meg sem fogalmazódik, mint ahogy akkor sem, ha szereztünk volna egy pontot a svájciak vagy a németek ellen.

– Csak mi csodálkoztunk rá, hogy a lebonyolítás kedvez annak a csapatnak, amely a csoportfavorittal az utolsó körben találkozik? Létezik az UEFA-ban bármilyen szándék az igazságosabb lebonyolításra? Például arra, a lapunk által is felvetett szisztémára, hogy a csak a továbbjutás után kialakítandó párosításnál azok legyenek előnyben, akik a legjobb teljesítményt nyújtották a csoportkörben, így végig hajtanának a már biztos csoportelsők is? Hiszen jószerével az utolsó meccsét ellazsáló Anglia és Portugália áldozatai lettünk.
– Kétségtelen, hogy sok kritika érte a fentiek miatt a lebonyolítás rendjét. Érdemes lesz megfontolni ezeket az észrevételeket, ám egy torna küzdelmeit mindig a kiírás szerint kell megvívni, nem érdemes menet közben a „mi lett volna, ha” kezdetű mondatokkal foglalkozni. A csoportmérkőzések harmadik fordulójában valóban akadt néhány gyengébb színvonalú, unalmasabb mérkőzés is, ám ennek nem feltétlenül a számolgatás volt az oka. Sokkal inkább az, hogy a már továbbjutó csapatok az egyenes kieséses szakaszra tartalékoltak, na és persze rengeteg mentálisan és fizikailag kifacsart játékost is láthattunk az Eb-n. Huszonnégy csapatos lebonyolítás esetén elkerülhetetlen a legjobb négy harmadik helyezett rangsorolása, talán azt lehetne módosítani, hogy a tizenhatba jutottakat a csoportkör után kellene összesorsolni, ahol a csoportkörben szerzett pontok alapján lehetne a kiemelést meghatározni; ez a forma minden csapatot ösztönözne a teljes erőkifejtésre a legutolsó mérkőzésig. Mindazonáltal, azt hiszem, ma már ez a kérdés csak a két kieső harmadik helyezett országot érdekli, a többiek nem foglalkoznak ezzel, miközben kijelenthető, hogy minden kritikával együtt az európai labdarúgás sikeres Eb-n van túl, amelyet végül a legjobb és legeredményesebb futballt játszó spanyol csapat nyert meg.

– Beszélt Marco Rossival a mieink kiesése óta? Sietett őt a nyilvánosság előtt megvédeni azzal, hogy közölte, mindenképpen a posztján marad, s ez a szurkolói szavazások alapján találkozik az emberek óhajával. Miben hibázott ön szerint a kapitány az Eb előtt vagy alatt? Miért gondolja, hogy Rossival a legjobb a folytatás? Mit felel arra a véleményre, hogy „elfáradt” a csapat és a kapitány kapcsolata, és nem tud már megújulni?
– Természetesen beszéltem Marco Rossival, akit, mint már többször elmondtuk, 2025 végéig betonbiztos szerződés köt a szövetséghez. Így kettőnk között fel sem vetődött a sajtóban megjelent kapitánykérdés. A szövetségi kapitánnyal idestova hat éve dolgozunk együtt, folyamatosan jó munkát végez, teljes a bizalom iránta szakmai és emberi szempontból is. Én is úgy gondolom, és a beszélgetéseink alapján mondhatom, ő is tudja, hogy a sikerek mellett voltak hibái neki is, és az irányítása alá tartozó játékosoknak is. De az ­összkép, különösen az utóbbi három év teljesítménye és az elért fejlődés nem kérdőjelezhető meg. Jó úton járunk, és bár az Európa-bajnokság a várakozásunk alatt alakult, szerintem van okunk az óvatos bizakodásra a következő másfél évre. A kapitány és a csapat viszonya, kohéziója szakmai, belső ügy, ennek a kérdésnek a hiteles megválaszolásában alapvetően Marco Rossi és a játékosok illetékesek. De én is sokat vagyok közöttük, és én még sohasem tapasztaltam semmilyen feszültségre utaló jelet. Az Eb során is többször találkoztam a csapattal és a stábbal, nem gondolom, hogy nagyobb probléma lenne a közösségben. Természetesen mindannyiukon érezhető volt a csalódottság, de jó volt hallani, hogy nem a hibák okozóját keresték, hanem a megoldást a hibák közös kijavítására.

– A videóbíráskodás erőteljes jelenléte ellenére rengeteg volt a vitatott játékvezetői ítélet az Eb-n, köztük nem egy bennünket, magyarokat sújtott. Hogyan ítéli meg a bíráskodást, és nincs-e hiányérzete amiatt, hogy a 2016-os Eb óta nem hívnak az MLSZ-től bírót a nagy tornákra? (Magyarként csak a romániai Kovács Istvánt láthatjuk a nemzetközi bírói elitben.)
– Minden világesemény és kontinensviadal után akad egy-két játékvezetői ítélet, amely jelentősebb vitákat vált ki, ám ez a játék velejárója. Magam is tudnék példákat sorolni, amikor nem értettem egyet a játékvezetői döntéssel, de a konkrét mérkőzés eredménye vonatkozásában utólag nem érdemes ezen rágódni. Az viszont igaz, hogy jót tenne a sportágnak, ha például a kezezésre vonatkozó szabály alkalmazása végre egységessé válna, vagy a test test elleni játékban a többféle játékvezetői felfogás közelítene egymáshoz. A statisztikák szerint a VAR bevezetésével jelentősen csökkent a rossz ítéletek száma, de a videóbíró-rendszert is emberek alkalmazzák, így néha a VAR-szobában is hibáznak. Tudomásul kell venni, hogy bár a játék jelentős mértékben igazságosabbá vált, a VAR sem zár ki minden vitát, és a VAR-bíró sem tévedhetetlen. Azt gondolom, a VAR alkalmazása megmarad, de használatának továbbgondolásával és szükséges változtatásokkal csökkenteni kell a vele szembeni ellenérzéseket. Ami a játékvezetők beválogatását illeti, egyetértünk abban, hogy fontos lenne, és mindent megteszünk, hogy a következő nagy tornákon ott legyen egy-egy vezetőbírónk a segítőivel. A nőknél Kulcsár Katalin, Urbán Eszter, Vad Anita részt vehetett nagy tornákon, remélem, hamarosan a férfiak közül is sikerül néhányuknak eljutni ezekre.

– Európából tizenhat csapat jut ki a világbajnokságra, most éppen egy hajszállal maradtunk ki a legjobb tizenhatból. A vb-selejtezőn sikerülni fog odakerülni?
– Azt követően, hogy sokan írták, túl nagy terhet tettünk a csapatra a tavaszi nyilatkozatainkkal, az elvárásainkkal, óvatosan szabad válaszolnom erre a kérdésre. Ebbe a szűk létszámba bekerülni nagyon nagy kihívás lesz. A Nemzetek Ligájában több mint két éve a legjobb nyolc európai ország közé rangsorolnak bennünket, a FIFA-ranglistán pedig jelenleg a 15. európai ország vagyunk. Ez alapján azt hiszem, gondolkodhatunk a kijutásban. De látni kell Albánia, Grúzia vagy korábban Izland példáját, hogy az európai labdarúgásban minden ország fejlődik, egyre élesebb a verseny. Csak hallatlan szorgalommal, alázattal, töretlen győzni akarással lehet esélyünk egy-egy mérkőzés megnyerésére. Mindehhez egészséges játékosokra, a klubcsapatokban rendszeres játékra, jó formára van szükség, és egy nagy adag szerencse sem árthat. Őszintén látni kell azonban két meghatározó tényt. Egyrészt, bármilyen jól is játszik a kezdőnk egy mérkőzésen, jelenleg nincs huszonöt, más szóval minden pozícióban két nemzetközi képességű válogatott játékosunk. Másrészt nem szabad nem észrevenni, hogy a válogatott és a Ferencváros elmúlt öt-hat évben elért vitathatatlan sikerei mellett az NB I színvonala, klubcsapataink nemzetközi szereplése, az utánpótlásképzés hatékonysága elmarad ettől a szinttől. Mindezekkel együtt, mint már sokszor láttuk az utóbbi években, egy válogatott csapatnak, amely az országot képviseli, mindenre elszántnak kell lennie, és a vezetőkkel együtt ambiciózus célokat kell kitűznie maga elé. Az én elvárásom a csapattal szemben az alázat, szorgalom, munka és becsvágy – ezekkel a labdarúgásban bármi elérhető.

„Szoboszlai múltbeli teljesítménye nemzetközi szintű érdeklődést és várakozást váltott ki a szakértőkből”

Csányi Sándort a Marca állításával is szembesítettük, amely szerint Szoboszlai Dominik ott volt az Eb legnagyobb csalódást okozó játékosai között. „Nem tartom szakmai produktumnak az ilyen fajta összeállításokat. Az, hogy egyáltalán egy ilyen kérdésnél előjön a neve, azt a pozitívumot jelzi, hogy a múltbeli teljesítménye nemzetközi szintű érdeklődést és várakozást váltott ki a szakértőkből. A sajtó sajnos azt nem írta meg, hogy több fontos statisztikai mutatóban jó eredményeket ért el, és volt, amiben az Eb összes játékosa között a legjobb tízben végzett. Természetesen a „csalódást okozók csapatába” kerülésre ő sem lehet büszke, és nekem is rosszulesik látni. Nekünk azonban a válogatott minden szurkolójával egyetemben biztatnunk és segítenünk kell őt ebben a helyzetben. Szoboszlai Dominik mindössze huszonhárom éves, ő volt az Eb legfiatalabb csapatkapitánya. Amit eddig a futballban elért, azt a tehetségének, szorgalmának és a személyiségének köszönheti. Az Eb-n nem volt csúcsformában, ez annak is a következménye, hogy a téli sérülése óta és a tornán sem volt százszázalékos, régóta kisebb sérüléssel bajlódott. Az akarata és a hozzáállása ugyanakkor példaértékű volt, igyekezett vezérként viselkedni a pályán. Kétségtelen, hogy ő a jelenlegi válogatott legnagyobb sztárja, de már csak a kora miatt sem elvárható tőle, hogy mindig élete formájában teljesítsen. Biztos vagyok benne, még sok örömöt szerez a magyar futball szurkolóinak.”