Negyven éve történt: világszenzáció a hollandok vendégeként

Már az 1986-os vb előtti világverseny, az 1984-es Európa-bajnokság selejtezőjére is Mezey György készítette fel a magyar válogatottat. Illetve a munkát Mészöly Kálmán kezdte el, de a dánoktól elszenvedett koppenhágai 3–1-es vereséget követően a szövetségi kapitányi poszton Mezey váltotta. Az új szakvezető a kapus és középhátvéd poszton Kovács Attila és Kőhalmi Gábor személyében újoncokat avatott, ám a két csepeli futballistát a bundabotrány messzire sodorta a válogatottól…

Pontszerzést terveztünk, megcéloztuk Mexikót

A nem éppen kellemes intermezzo ellenére is megfogalmazódott a vágy: a mexikói vb-re ki kell(ene) jutni Ausztria, Hollandia és Ciprus előtt. Mezey zömmel az 1984-ben Komora Imre irányításával bajnok Bp. Honvédra építette a nemzeti csapatot, amely az első vb-selejtezőn kínkeserves első félidőt (0–1) követően a Népstadionban 3–1-re legyőzte Ausztriát.

Arra a felvetésre, miként ítéli meg a továbbjutási esélyeket, a kapitány így reagált: „Változatlanul Hollandia esélyes a csoportelsőségre. Mi továbbra is az osztrákokkal állunk nagy harcban.”

A selejtezőt számos holland újságíró látta, a Volkskrant munkatársa szerint Sallai Sándor beállítása egy csapásra mindent megváltoztatott, továbbá „Kip­richet is ügyesen hozta játékba. (…) Úgy tűnik, fizikailag a magyarok a legerősebbek a csoportban.” A holland közszolgálati televíziótól Kees Jansma nem volt derűlátó: „Úgy ítélem meg, hogy a holland válogatott játékereje, ha nem is sokkal, de alatta marad a magyarénak. Rettenetesen nehéz mérkőzés lesz Rotterdamban október 17-én.” Lex Muller az Algemeen Dagbladtól a közönséget dicsérte, a Panorama újságírója, Joop Reichart nem kertelt: „Az erőnlét önök felé billenti a mérleg nyelvét, de a játék többi lényeges elemében a mieink semmivel sem rosszabbak. Sőt…”

A holland szövetségi kapitány, Kees Rijvers nem tagadta: „Ha mi Rotterdamban a szünetben 1–0-ra vezetünk, nem adjuk ki a kezünkből a mérkőzést.” Nos, a holland–magyaron a félidőben már nem vezettek, de az első játékrészben öt percig igen…

A De Telegraaf örömmel nyugtázta a keretet, amelyben Marco van Basten, Willy van de Kerkhof, Frank Rijkaard és Ruud Gullit is helyet kapott: „Rijvers támadójátékra ítélt csapatot választott.” A szakvezető inkább annak örült, hogy a klubokkal egyeztetve a nagy mérkőzés előtt háromnapos edzőtábort tarthatott Zeistben.

Mezey György kifejtette: „Ruud Gullit szerintem is Európa egyik legjobb játékosa, Wim Kieft és Marco van Basten Arany-, illetve Ezüstcipőt nyert, és a tavalyi ezüstcipős Houtman már a cserepadra szorult…” Továbbá tett egy érdekes megállapítást, amely a történtek tükrében kapott jelentőséget: „Nem győzöm hangoztatni, hogy nagyon erősek, de csak két év múlva lesznek a csúcson, ezért ma nem legyőzhetetlenek! És ezt mi szeretnénk bizonyítani is. Ha a magyar játékosok levetkőzik gátlásaikat, és merik azt játszani, amire már képesek, akkor nem fogunk pont nélkül hazajönni.”

Szepesi György MLSZ-elnök figyelmeztetett, milyen nehéz sorozat áll például a válogatottban, a nemzetközi kupában és a sűrített bajnokságban szereplő Honvéd-játékosok mögött-előtt, s ez szerinte elfogadható magyarázat a szokottnál jóval visszafogottabb játékra, gyenge összteljesítményre.

A magyar keretben annyi változás történt, hogy Andrusch József mellé nem Kakas Lászlót, hanem az újpesti Szendrei Józsefet válogatta be Mezey. A döntésben volt kockázat: Szendrei addig egyszer sem állt a kapuban a legjobbak között, ám a bajnoki teljesítmények alapján 7.2-es osztályzattal a keret legjobbja volt.

Mezey György nemcsak amiatt dohogott, hogy a megsérülő pécsi Mészáros Ferenc helyére a tatabányai Plotár Gyulát kellett behívnia a keretbe: „Az egyik újság szerint azt nyilatkoztam: győzni megyünk Rotterdamba. Nos, ezt én így soha ki nem ejtettem a számon! Azt mondtam, és ezt most is megerősítem: biztosra veszem, hogy a hollandok olyan támadófutballt fognak erőltetni ellenünk, amelynek során óhatatlanul ki kell nyíljon a védelmük, amit mi remélhetőleg ki tudunk majd használni. Márpedig, ha így lenne, akkor egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek a pontszerzést!”

Tatán az osztrákok ellen újonc Kip­rich József a „holland videók” megnézése után azt mondta: „Jól megnéztem magamnak a balhátvédjüket, és már tudom, mit kell erőltetnem ellene, ha ismét lehetőséget kapok a szereplésre…” Hozzátette, mi lesz az eredmény: „Iksz. Gólt vagy gólokat is rúghatunk, mert a hollandok rohamoznak fenemód. Így aztán kinyílnak hátul, a kapu közelében.” Márpedig Kipura érdemes volt odafigyelni, mert az osztrákok elleni találkozó előtt csak ennyit mondott: „Nyugi, fiúk, nem lesz vész. Nyerünk 3–1-re.” Eltalálta.

Mezey György Rotterdamban bízott a döntetlenben

A már-már rutinosnak számító Sallai Sándor megjegyezte: „Ha valóban nem ijedünk meg a holland szurkolók pokoli hangzavarától, ha meg merjük csinálni ott is mindazt, amit már elfogadhatóan begyakoroltunk, akkor… A képmagnón jól láttuk, hogy mennyire levegősen védekeznek. Biztos, hogy lesz lehetőségünk a gólszerzésre.”

Mezey kitért arra: „Jól ismerem a holland válogatottat. Tudom, hogy máris olyan nagy játékosegyéniségekkel rendelkezik, mint annak idején, a két világbajnoki ezüstérem megszerzésekor. De azt is tudom, hogy még nem igazán CSAPAT a nemzeti tizenegye. (…) A mi helyzetünkben egyszerűen nem lehet előre tippelni, hogy mire leszünk képesek. Érzésem szerint egészen apró tényezők fognak dönteni ebben az ütközetben valamelyik fél javára.” Azért hozzátette:

„Kétségtelen, hogy a holland válogatott a jelek szerint taktikailag még nem jutott olyan magaslatra, mint elődje, de azt se feledjük: szerda este ők játszanak otthon, vagyis túlságosan sokat feltehetőleg nem is taktikázhatnak. Mert a szakvezetőség és fanatikus közönségük nyilván biztos, többgólos győzelmet vár tőlük.”

AZ ÖSSZEFOGLALÓ…

Az NS néhány nappal a vb-selejtező előtt bemutatta az ellenfelet. Felhívta a figyelmet, ez már nem a Johan Cruyff-féle válogatott, de – s idézte Jan Zwartkruis korábbi szövetségi kapitány szavait –: „Mi vérbeli futballnemzet vagyunk. Gyenge adottságú labdarúgó-generáció Hollandiában nem létezik. Egy-egy évjáratban talán nem teremnek szuperklasszisok, de válogatottunk akkor is erős, ütőképes.” Érdemes a labdarúgók jellemzéséből egy-egy mondat erejéig idézni. A kapusról: „Ütött Van Breukelen (PSV Eindhoven) órája.” A védelemből Sonny Silooy (Ajax) „fenyegetőzés, figyelmeztető mozgás nélkül harap”, Ronald Spelbos (Ajax) „nyugalma szfinxével vetekszik”, Frank Rijkaard (Ajax) „nincs meggyőződve arról, hogy a beállós szerepkörét neki találták ki”, Ben Wijnstekers (Feyenoord) „tengernyi trükköt ismer, és receptje roppant egyszerű: ami mozog, arra odarúg”. A középpályán Ruud Gullit (Feyenoord) „elképesztően gyorsul, távoli lövései, fejesei élményszámba mennek”, Willy van de Kerkhof (PSV Eindhoven) „szorgosan végzi a »pengések« által elhanyagolt hangyamunkát”. Michel Valke (PSV Eindhoven): „a kiszámíthatatlan Michelt az újságírók »Van Hanegem kisöccsének« nevezik”. A csatárok közül Marco van Basten (Ajax) „csukott szemmel is hibátlanul olvas a mérkőzés forgatókönyvében, elegáns, látványosan bánik a labdával”, René van der Gijp (Lokeren) „nem vonalszélső, szívesen húz befelé, gyors, a leglehetetlenebb helyekről lő”, Willem Kieft (Pisa) „rendkívül gyorsan reagál a lepattanó labdákra, a védelmi bakikra, és kifinomult érzékkel hozza helyzetbe magát”.

…ÉS A TELJES MÉRKŐZÉS

Mindeközben Nyilasi Tibor és Szokolai László is megérkezett Ausztriából Tatára, az előbbi gólt lőtt a Viennának, a grazi csatár két gólpasszt adott a Rapid ellen. Ennek ellenére úgy vélte: „az osztrákok ellen olyan jól játszott mind a három csatárunk, hogy nekem ezúttal kevés esélyem van bekerülni az együttesbe.” Nyíl, az Austria támadó középpályása az esélyeket latolgatta: „Nos, én biztosra veszem, hogy a fiatal holland csapat rohanni fog, és óhatatlanul fellazulnak hátsó sorai. Márpedig ha sikerül kibírnunk az első húsz perc nyomását, akkor egészen biztos, hogy nagy lehetőségeink adódnak majd a kapujuk előtt. Bevallom, nagyon bízom egy pont megszerzésében! Nem szabad semmiképp megijednünk, akkor túlságosan nagy meglepetés már nem érhet bennünket.” Mezey kapitány ehhez hozzátette: „Érezhetően fokozódik a harci kedv, a játékosok egészséges önbizalommal tekintenek a rotterdami összecsapás elé. Hiszem, hogy nem lesz okunk szégyenkezve, lehorgasztott fejjel visszatérni.” Nagy Antal, a Honvéddal második bajnoki aranyérmét megszerző középpályás is optimistán várta a találkozót: „Nem túlzás: lassan mindent tudunk róluk, ami szükséges lehet ahhoz, hogy nyugodt szívvel várhassuk a nagy ütközetet. Őszintén mondhatom: mindannyian bizakodunk. Én biztos vagyok abban: nem fogunk veszíteni!”

Okos gólokkal nyertünk, megnyílt az út a vb-re

A mérkőzés napján az NS figyelmeztetett: „Fizikailag akarnak térdre kényszeríteni minket, lerohanni a középpályásainkat, 185 cm magas és 80 kilós »tankokkal« réseket nyitni védelmünk élő falán, vagy a kapunk előtti fejelőpárbajban uralni a légteret!” A házigazdák így gondolták, ezért kételkedtek abban, hogy a magyar kaput nem a 192 cm-es Szendrei, hanem a nála több mint tíz centivel alacsonyabb (179 cm) Andrusch védi.

Mezey György azonban tudta, miért a Honvéd kapusát állítja a gólvonalra: oroszlánrészt vállalt a 2–1-es győzelemből, a csapat még azt is elbírta, hogy Varga József 11-esből föld körüli pályára küldje a labdát… Íme, az általános értékelésből két motívum: „Mezey körültekintő, hallatlanul gondosan felépített munkája következtében nemzeti tizenegyünk taktikailag uralni tudta ezt a roppant fontos találkozót”. Továbbá: „Nagyon régen rúgtak magyar futballisták válogatott mérkőzésen két ilyen »okos« gólt.” Mezey előbb mindenkinek megköszönte a segítséget „a csapat talpra állításában”, majd így folytatta: „Ma este nagyon nagy lépést tettünk előre, de a továbbjutás még messze nincs lefutva.” Kees Rijverst meglepték a történtek: „A magyarokra nem lehetett ráismerni, messze felülmúlták régi önmagukat, két klasszissal jobban játszottak, mint bármelyik általunk megfigyelt találkozójukon.” A hollandok ászai közül Rijkaard „gólveszélyességéből semmit sem bizonyított”, Van Basten „Gullithoz hasonlóan csalódást okozott”. Az utóbbi javára írta az NS, hogy „az első félidőben kétségtelenül játékmesteri erényeket csillogtatott.”

Az NS a mieink közül Andrusch (lásd keretes írásunk), Kardos József („nagyszerűen használta ki fizikai adottságait”), Róth Antal („a légtérben szinte korlátlan úr volt”) és Esterházy Márton (lásd keretes írásunk) játékát emelte ki, persze a többieket sem marasztalta el, Détári Lajos egyenlítő gólját „rutinos, sokszoros válogatottakat megszégyenítő hidegvérrel és tudatossággal” lőtte, Nyilasi „összességében teljesítette a rábízott taktikai feladatokat”, Kiprich „ha kicsit többet vállal, még hasznosabb tagja lehetett volna együttesünknek”.

Néhány mondattöredék a győztesek szájából. Sallai: „Egyszerűen fantasztikus ez a győzelem, alig tudom elhinni, hogy igaz lehet.” Róth: „Csak mi packázhatjuk el a csoportelsőséget!” Varga: „Ha most 11-eshez jutnánk, megint gondolkodás nélkül elvállalnám! Nem értem, mi történt velem…” Nagy Antal: „Szinte hihetetlen ez az eredmény.” Nyilasi: „A második félidő előtt észrevettem: a hollandok egy szót sem szólnak egymáshoz. Össze voltak törve.” Détári Lajos a góljáról: „Mindenki átrohant balra, közben megláttam a kapu bal oldalán azt az egyméteres rést. Kifordítottam a jobbost és lőttem.” Kiprich: „Talán kicsit sok volt nekem az utóbbi hetek rám zúduló örömeiből.” Csongrádi Ferenc: „Életem legnagyobb élménye volt ez a csata!”

Az akkor és az azóta történtek ismeretében Van Breukelen mondandójának egy részletével fejezzük be: „Az az igazság, hogy tőlünk akár öt gólt is rúghattak volna!” Aztán volt idő, amikor a hollandok rúgtak nekünk nem is ötöt, hanem nyolcat…

Hollandia–Magyarország 1–2 (1–1), vb-selejtező
1984. október 11., Rotterdam, 27 000 néző. Vezette: Daina (svájci)
HOLLANDIA: Van Breukelen – Silooy, Spelbos, Rijkaard, Wijnstekers – Gullit, W. van de Kerkhof, Valke (E. Koeman, 67.) – Kieft, Van Basten (Houtman, 66.), Van der Gijp. Szövetségi kapitány: Kees Rijvers
MAGYARORSZÁG: Andrusch – Sallai, Róth, Garaba (Csongrádi, 46.), Varga – Kardos, Nagy A., Nyilasi, Détári – Kiprich (Bodonyi, 89.), Esterházy. Szövetségi kapitány: Mezey György
Gólok: Kieft (21.), ill. Détári (26.), Esterházy (55.)

Szepesi György is ruhástól ugrott a vízbe

A mérkőzést követően már a szállodában Szepesi György, az MLSZ elnöke ruhástól megfürdött. A fáma szerint Andrusch József, aki kiválóan védett, még a vb-selejtező előtt kijelentette, ha a válogatott pontot szerez, ruhástul beugrik a rotterdami Hotel Delta úszómedencéjébe. A győzelem után betartotta ígéretét, elsőként ugrott a vízbe, utána játékostársai euforikus hangulatban mindenkit belökdöstek, legyen az újságíró, MLSZ-elnök vagy odatévedt szurkoló…

Andrusch József volt a legjobb

Andrusch József teljesítményét így értékelte az NS: „A magyar csapat legjobb embere volt.” Mivel Mezey György a keretbe nem Kakas Lászlót, hanem Szendrei Józsefet hívta be, Andruschban volt félsz, hogy nem kezd, mivel a kapitány a testileg erős hollandok ellen inkább az újpesti hálóőrt favorizálja. A 68 éves, ötszörös válogatott kapus így emlékszik a hollandok elleni győzelemre:

„Tény, be voltunk tojva, a későbbi sztárjaik, Rij­kaard, Van Basten és Gullit jóval túl voltak már az első szárnypróbálgatásokon… Mindenki tudta róluk, csak idő kérdése, hogy berúgják az ajtót. Szepesi György mindig meghallgatta, mit mondott Mezey, és állandóan feltette a kérdést: »Jó, jó, Gyurikám, de ki fogja majd Gullitot?« Mezey jó ideig nem reagált, aztán a sokadik megjegyzésre azt válaszolta: »Gullit ugyan remek futballista, a mi erényünk a csapatjátékban rejlik, összehangolt védekezéssel semlegesítjük.«” Andrusch így emlékezett a taktikára: „Mai kifejezéssel élve azt mondom, presszinggel fojtottuk meg a hazaiakat. Az összehangolt csapatmunka diadala volt, amelyhez a mi egyéniségeink, Nyilasi, Détári, Esterházy adták a pluszt. Nem véletlenül jegyezte meg Gullit a meccs után, úgy érezte, tizenkét magyar van a pályán.” 

A Honvéd-kapus bravúrjai közül kiemelkedik, amikor káprázatos vetődéssel kivédte Rijkaard fejesét. Egyáltalán hogyan ért oda? „A kapusok között viszonylag alacsony termetű voltam – Szendrei mellett Katzirz Béla vagy Disztl Péter sem volt kicsi… –, nekem a gyorsaság, a jó reflexek mellett a technikámmal kellett megoldanom a veszélyes helyzetek hárítását. Talán nem hangzik nagyképűen, de pályafutásom során számos, Rijkaardéhoz hasonló fejest védtem.”

Amikor megemlítettem, 40 év után sikerült pontot szereznünk Hollandia ellen, így reagált: „Nekem mondja?! A hollandoktól kapott zakók közül négyben is benne voltam a szakmai stáb tagjaként… De vége a negyven szűk esztendőnek.”

Esterházy Márton ravasz gólt lőtt Hans van Breukelen kapujába

A második gól szerzője, Esterházy Márton a holland–magyar után ezt mondta a találatáról: „Csongi – Csongrádi Feri – indított hosszú labdával a balkötő helyén, futás közben combbal levettem, Van de Kerkhof mellett elvittem, és jobb külsővel elrúgtam a labdát a hosszú sarok felé, az ütemtelen mozdulatra Van Breukelen bemozdult jobb felé, és a labda kínos lassúsággal a bal alsó sarokba gurult.”

Negyven év távlatából ennyit tett hozzá: „Ösztönös mozdulat volt.” A 68 éves, 29-szeres válogatott – a legjobbak között 11 gólos – csatár lábáról szállt középre a labda az első gól előtt is: „Azért az nem volt gólpassz, mert Kardos Józsi elcsúszott, aztán Kiprichnek sem sikerült jól eltalálnia, végül érkezett Döme.” Miután a 85. perceben felvágták a 16-oson belül, úgy örült, mint egy gyermek: „Persze. Vezettünk, nem sok volt hátra, ha három egy, szinte biztos a siker. Szerencsére így is az lett, hogy Varga Kacsa kihagyta a büntetőt.”
 

S hogy miben rejlett a válogatott titka? „Nem változtattunk az alaptaktikán, a kellemetlen, letámadáson alapuló rendszeren, amely nem hagyott területet az ellenfélnek. Nem a nagyképűség mondatja velem, de senkitől sem tartottunk.” Hozzátette: „Az osztrákok elleni bécsi meccs előtt felvetődött, hogy Herbert Prohaskára követő emberfogással kellene ügyelni. Nem sokkal a vb-selejtezőt megelőzően edzőmérkőzésen a Tatabánya tartalékjai ellen Mezey György az egyik srácra sárga trikót adott, mondván, ő Prohaska, Sallai Sándornak meg azt mondta, követő emberfogással fogja le. Sehogy se működött a dolog, borult a rendszer, a kapitány tíz perc múlva azt mondta, maradunk az eredeti terv mellett, letámadunk, Prohaska nem kap külön őrzőt. Ha ezt, mondjuk, a Hanappi-stadionban ötli ki, tíz perc múlva kettővel mennek az osztrákok, nem lett volna három null ide…”

Arra a felvetésre, hogy hová helyezné karrierjében a hollandok legyőzését, így válaszolt: „Az egyik legnagyobb meccsem, sikerem. A világsztárokat felvonultató Hollandiát – Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard és a többiek – győztük le. Sokan a brazilok három nullás megverését emlegetik, de ez szakmailag előrébb van, mivel ez tétmérkőzés volt, a brazilok elleni meg »csak« barátságos találkozó.”