Schäfer András: Két-három bravúr kell a világbajnoki kijutáshoz!

– Az év első mérkőzései előtt adja magát a kérdés: milyen pályán van a magyar válogatott? 
– Túl vagyunk három-négy éven, amikor abszolút túlteljesítettünk, olyan mérkőzéseket nyertünk meg, amelyeken az erőviszonyok alapján nem mi voltunk az esélyesek – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Schäfer András, az Union Berlin 25 éves középpályása. – Persze mindent megtettünk, megérdemeltük a sikereket, mivel többet futottunk, jobban játszottunk, mint az angolok, a németek vagy a szerbek, de nem az a realitás, hogy ezeket a csapatokat rendre megverjük, hanem hogy egyszer-kétszer sikerül megtréfálnunk őket. Ha megnézzük, hogy a világranglista élmezőnyéhez tartozók milyen merítési lehetőséggel rendelkeznek, és összehasonlítjuk a miénkkel, jól látható a különbség. Az Európa-bajnokságon a csoportkörös búcsút sokan kudarcként élték meg, alulteljesítésként könyvelték el. Nekünk is csalódás volt a torna, mert tovább szerettünk volna jutni, ez volt a célunk, amit kis szerencsével elérhettünk volna, de lássuk be, messze vagyunk jelen pillanatban Svájctól is – háromszor-négyszer annyi topligás játékperce volt a futballistáinak, mint nekünk. A skótok hasonló erőt képviseltek, mint mi, őket legyőztük, ám be kellett érnünk a harmadik hellyel, ahogyan a Nemzetek Ligájában is. Az erőviszonyoknak teljesen megfelel, hogy a németek és a hollandok mögött végeztünk, az is nagy szó, hogy kétszer döntetlent értünk el a világ tíz legjobb válogatottjából kettővel hazai pályán, a papíron gyengébb bosnyákok ellen pedig négy pontot szereztünk.

A bravúrkorszakban minden második lövésből gól lett

– Min múlt, hogy a korábbi évekkel ellentétben 2024-ben nem sikerült tétmérkőzésen olyan válogatottat legyőzni, amely megelőzi Magyarországot a világranglistán?
– Amikor folyamatosan szállítottuk a bravúrgyőzelmeket, minden második kaput eltaláló lövésünkből gólt szereztünk. Nem azt mondom, hogy csak szerencsénk volt, mert egyáltalán nem, jól játszottunk, kidolgoztuk a helyzeteket és be is rúgtuk őket. Most a németek és a hollandok ellen kétszer annyi lehetőségünk volt, mint korábban, mégis feleannyi gólt lőttünk. Ilyen a labdarúgás, ezt el kell fogadni.

– Hogyan dolgozzák fel, hogy az előző évben úgyszólván helyére került a válogatott, elmaradtak a korábban megszokott bravúrok?
– Fontos, hogy reálisan nézzük a helyzetünket, ez az alapja, hogy helyre tegyük a velünk történteket. Éppen ezért fontos, hogy világosan kommunikáljunk a szurkolókkal, nem szabad a földtől elrugaszkodva ígérgetnünk. Nem jelenthetünk ki olyat, hogy mindenképpen kijutunk a 2026-os világbajnokságra, mert az felelőtlenség lenne. Helyette azt kell mondanunk, hogy mindent megteszünk érte, megpróbáljuk felvenni a versenyt a dánokkal vagy a portugálokkal, és eltüntetni a köztünk lévő különbséget – merthogy van különbség. Mindkét első kalapos válogatottnak erősebb, tapasztaltabb a kerete, hemzseg a klasszisoktól.

– Gyanítom, óvatosságra int az idei célok meghatározásakor.
– Jutottunk már ki egyenes ágon Európa-bajnokságra, vertünk meg nálunk sokkal erősebb csapatokat, ezért úgy megyünk neki a selejtezőnek, hogy ott akarunk lenni a világbajnokságon. Van esélyünk a kvalifikációra, azonban nem mi vagyunk a csoportfavoritok, minimum kétszer vagy inkább háromszor kell borítanunk a papírformát ahhoz, hogy ott legyünk a vébén. Ne feledjük, ez negyven éve nem sikerült, roppant nehéz feladat vár ránk. Továbbra is arra kell törekednünk, hogy száz százalékon pörögve megadjuk magunknak az esélyt. A legmagasabb szinten is előfordulnak hullámvölgyek, vegyük például a Manchester Cityt, amely éveken át a csúcson volt, ám a klub életében is eljött az a pont, amikor egyszerűen semmi sem jött össze.

Két-három, esetleg négy év csupán a játékoskarrier csúcsa

– A sportsajtótól milyen hozzáállást tartana megfelelőnek, amikor a világbajnoki selejtezősorozatról fogalmaz meg elvárásokat?
– Nekünk, játékosoknak erre egyáltalán nem kellene figyelnünk, ugyanis nem szabad, hogy a sajtó vagy a szurkolók elvárásai befolyásoljanak minket. Teljesen objektíven kell néznünk a helyzetünket, magunkból kell kiindulnunk, hogy szerintünk a lehetőségekhez mérten mire vagyunk képesek. A médiában dolgozóknak kattintásokat, olvasottságot kell produkálniuk, amit úgy érnek el, hogy ha nyerünk, akkor azt harsogják, mi vagyunk a világ legjobbjai, ha pedig veszítünk, akkor szégyencsapatként könyvelnek el minket – én legalábbis ezt látom. Sok olyan oldal van, amely céltáblává tesz egyeseket, így vonzza azokat az embereket, akik ennek felülnek, pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy bármelyik válogatott játékos úgy megy ki a pályára, hogy nem akar nyerni. Nem szabad a sajtóra támaszkodnunk, ahogyan az általa generált érzelmeket sem vihetjük be az öltözőbe. Meg kell maradnunk futballistának és azzal kell foglalkoznunk, mit tudunk csapatként elérni.

– Hogyan függetleníti magát a külső hatásoktól, véleményektől, amikor a válogatottban érzelmileg leginkább túlfűtött meccseken, egy nemzetet képviselve lép pályára?
– Ez egy létező nehézség, amit kevesen tudnak kezelni – ezért is szereplünk a válogatottban. Nincs meg mindenkinek az a képessége, hogy megbirkózzon a nyomással. Nem mondom, hogy nekünk mindig sikerül, olykor mi is nehezen küzdünk meg vele, de azon kell lennünk, hogy ne legyen ránk hatással. Csak a játékkal, az edzői utasításokkal, magunkkal és az ellenfelünkkel kell foglalkoznunk, nem terelheti el semmi a figyelmünket, ha jól akarunk teljesíteni.

– A meghatározó labdarúgók közül néhányan elveszítették a helyüket a válogatottban, helyüket a nemzetközi színtéren rutintalanabbak vették át. Hogyan látja a keretösszetételben észrevehető folyamatot?
– A futball rendje, hogy a játékosok fokozatosan cserélődnek. Vannak, akik a klubjukban éppen kevesebbet játszanak, nincsenek formában vagy esetleg sérültek. Találni rá példát, azonban rettentő kevés az olyan labdarúgó, aki tíz-tizenöt éven át válogatott szinten teljesít, a legtöbb futballista csúcsidőszaka két-három, esetleg négy évre tolódik ki. Magyarország kerete azért nem Bajnokok Ligája-győztesekből áll – nagyon remélem, hamarosan lesz ilyen játékosunk Szoboszlai Dominik személyében –, ettől függetlenül a korábban meghatározónak számító labdarúgók közül sokan még mindig kerettagok, segítséget jelentenek a csapatnak és az újaknak, és olyan szinten teljesítenek, hogy képesek vezérszerepet vállalni.

Isztambulban és Budapesten is varázslatos lesz a hangulat

– Ami önnek is sokszor sikerült, nem véletlenül lépett harmincnégyszer pályára címeres mezben – legközelebb márciusban a törökök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzéseken lesz szükség a játékára.
– Fontos párharc vár ránk. Várom az isztambuli és a budapesti mérkőzést is, mert mindkét szurkolótábor varázslatos hangulatot teremt, ugyanakkor nem agyalok sokat ezeken a meccseken, mert egyelőre az Union Berlinnél kell minél többet tennem azért, hogy egyáltalán megkapjam a válogatott meghívót.

– A Bundesligában szerepelve erre azért jó esélye van…
– Egyre több, ám még mindig kevés a topligás játékosunk, ezzel együtt a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtanom a csapatomban, hogy kiérdemeljem a bizalmat és a lehető legjobb állapotban és formában képviselhessem Magyarországot.

A Schäfer Andrást is soraiban tudó Union Berlin az Eintracht Frankfurt otthonában lép pályára legközelebb a német élvonalban. A fővárosiaknak nagy szükségük lenne a pontszerzésre az élmezőnyhöz tartozó frankfurtiak ellen, a klub előnye ugyanis csak hat pont az osztályozós helyen álló Bochum előtt. Az Union a legutóbbi három bajnoki mérkőzését elveszítette, Schäfer András ezek közül a Dortmund elleni 0–6-on 82 percet töltött a pályán, míg a Mönchengladbach (1–2) és a Kiel (0–1) ellen a kispadon ült. A csapatnak leginkább a támadójátékán kell javítania, a 24 bajnoki mérkőzésen szerzett 20 gólnál csak a St. Pauli (18) tud rosszabb mérleget felmutatni – miközben a védekezést alapvetően nem érheti kritika, a Frankfurt ugyanúgy 37 gólt kapott az idény során, mint a berliniek. N. ZS.

GULÁCSI PÉTER Dibusz Dénes hiányában betonbiztos a helye, még úgy is, hogy az ősszel két összetartás idejére arra kérte Marco Rossi szövetségi kapitányt, hogy ne hívja meg a keretbe. A Bundesligában nagyszerűen teljesít, a Kicker az őszi szezon legjobbjának választotta posztján. Az Opta szerint 71 védést mutatott be az évadban, és míg a helyzetek minőségéből levezetett várható kapott gólok mutatója 35.88, csak 32 gólt kapott a bajnokságban. – BALOGH BOTOND Kisebb sérülése után visszatért a Parmába, százszázalékos az állapota, élvezi a nemrég kinevezett Cristian Chivu vezetőedző bizalmát. Noha formája elmarad az őszitől, így is csapata védelmének legjobbja a tengelyben. A Serie A-ban szerzett rutinját a válogatottban kamatoztathatja, felszabadításaival és blokkolt lövéseivel sokat segíthet szorult helyzetekben. WILLI ORBÁN Úgy kell hátul, mint egy falat kenyér, jelenléte magabiztosságot kölcsönöz a hátsó sor tagjainak. A Bundesliga egyik legjobb középhátvédje, az Opta mérései szerint párharcai 67, míg fejpárbajai 69 százalékát nyeri meg, kilencven percre vetítve egynél kevesebb szabálytalanságot követ el. Szoboszlai Dominikkal holtversenyben a topbajnokságok leggólerősebb magyar futballistája öt találattal, kapu előtti leleményessége a törökök ellen is sokat érhet. DÁRDAI MÁRTON Ballábas középhátvédként az ő helye is biztosnak tetszik a védelem tengelyének bal oldalán. Noha a Herthával szenved, együttesét a kiesés réme fenyegeti, legalább folyamatosan játszik. A beszámolók szerint februárban kifejezetten jó teljesítményt nyújtott a Kaiserslautern, a Düsseldorf és a Nürnberg ellen, ám a legutóbbi, Elversberg elleni összecsapáson neki sem ment a játék. – BOLLA BENDEGÚZ Mivel Loic Nego formája klubcsapatában nem az igazi, és játéka a válogatottban is visszafogott volt az utóbbi meccseken, a Rapid Wien játékosának szavaznánk bizalmat. Alapember lett osztrák csapatában, a Konferencialigában meggyőző teljesítményt nyújtott, a LASK elleni február 23-i bajnokin gólpasszt adott. Játékkapcsolata kifejezetten jó a körülötte játszókkal, lendületes megiramodásaiban nagy a lehetőség. NIKITSCHER TAMÁS Noha Dárdai Bence várható meghívásával emberére akad a hatos posztján (Marco Rossi lapunknak adott interjújában elmondta, védekező középpályásként számít a Wolfsburg tehetségére), Törökország ellen vele mennénk csatába, mivel az ősszel helytállt a Nemzetek Ligájában. A Valladolidhoz szerződve előrelépett pályafutásában, topszinten edződik. Támadásban nem tőle kell várni a megváltást, védekezésben azonban roppant hasznos lehet. SCHÄFER ANDRÁS Nem biztató, ami vele történik az Union Berlinnél, játékideje visszaesett az őszihez képest: idén három Bundesliga-meccsen 199 percet töltött a pályán. Steffen Baumgart vezetőedzőnek kívülről nézve nem ő a liblingje, ám Marco Rossi a 2021-ben rendezett Európa-bajnokság óta csak egyszer, San Marino ellen nem jelölte a kezdő tizenegybe tétmérkőzésen, ha bevethető volt. Fontos kapocs a védelem és a támadósor között, kockázatos lenne kihagyni. KERKEZ MILOS Marco Rossi azt mondta lapunknak adott interjújában, Nagy Zsolt és Kerkez Milos közül az játszik majd a törökök ellen, aki jobb formában van. Noha decemberben és januárban ragyogó teljesítményt nyújtott, februárban kicsit visszafogottabb volt a játéka, ezzel együtt élünk a gyanúperrel, hogy a szövetségi kapitány neki szavaz bizalmat – ami örvendetes, hogy ezen a poszton rendben van a válogatott. – SZOBOSZLAI DOMINIK A légiósként futballozó játékosok közül tavasszal ő kapta a legnagyobb meccsterhelést, hiszen a Premier League-ben, az angol Ligakupában és persze a Bajnokok Ligájában is kezdőként bizonyíthat, mi több, egyre jobb formában játszik. A válogatott csapatkapitányként és a Liverpool egyik legjobbjaként nem kérdés: pályán a helye! SALLAI ROLAND A Galatasarayban egymás sarkát tapossák a klasszis támadók, ezért a télen előfordult, hogy a bőség zavarának eredményeként jobbhátvédet játszott, ám szerencsére az utóbbi meccseken ismét elöl kap szerepet. Tavaly kevés gólt szerzett, az idén azonban már kettőt lőtt, az Alkmaar elleni Európa-liga-párharc mindkét meccsén betalált. Csapata otthonában játszhat, bízunk benne, hogy hozza a Galatában megszokott szintet. – VARGA BARNABÁS Nem olyan kiugró az idénye, mint az előző volt, de így is remek mutatói vannak, minden sorozatot figyelembe véve 123 percenként szerez gólt a Ferencvárosban. A válogatottban a nyári Európa-bajnokság óta nem volt eredményes, ennek ellenére megkérdőjelezhetetlen a helye középcsatárként – egyáltalán nincs versenyhelyzet a posztján, ő a nemzeti csapat egyedüli, nemzetközi viszonylatban versenyképes centere. Az ETO FC Győr ellen összeszedett sérülése Robbie Keane szerint nem olyan vészes, a héten már a csapattal edzett, ami a válogatott szempontjából is megnyugató.