Pontok és mezcsere – Deák Zsigmond jegyzete

Noha Marco Rossi megmondta, ő nem Jézus Krisztus, hogy csodákat tegyen, mégis annak számít, hogy Dublinban két, Budapesten, a Puskás Arénában egy, összesen három pontot az utolsó percekben elveszítve, az első két mérkőzésen tehát egyetlenegyet szerezve is nőtt a magyar labdarúgó-válogatott esélye legalább a világbajnoki pótselejtező elérésére. Ehhez az kellett, hogy a többiek által pofozógépnek „szánt” s a portugáloktól tényleg egy laza ötöst kapó örmények meglepetésre legyőzzék a mieinkkel játékvezetői segítséget igénybe véve döntetlenező íreket. Innentől egyszerű a recept: ha a portugálok a papírformát hozva mindenkit megvernek, mi pedig oda-vissza az örményeket, s a legvégén, november 16-án a lelkünk megnyugtatására itthon „bosszút állunk” az íreken, akkor ez megvalósul. Van erre más koreográfia is, ám így a legbiztosabb.

Ez eddig inkább matematika, mint futball, ám úgy vélem, a szerény pontszám ellenére utóbbiban sem okoztak csalódást a mieink, erre alapozom továbbra is élő visszafogott optimizmusomat. Egyenlő létszámnál és bánásmódnál idegenben is lefociztuk Írországot, s a meggyőződésem szerint a világ jelenlegi három legjobb nemzeti csapata közé tartozó Portugália ellen vitézül helytálltunk. A folytatás már itt van a nyakunkon egy hónap múlva, fogadjuk Örményországot és megyünk Lisszabonba. Talán mondani sem kell, előbbin kötelező a győzelem, utóbbin ajánlott, de nem szükségszerű a bravúr.

Már csak az a kérdés, milyen csatárokkal. Elképesztő hatékonysággal játszó centerünk, Varga Barnabás „kisárgázta” magát, s írásunk idején még nem tudjuk, a Dublinban kiállított Sallai Roland mekkora eltiltást kap majd. Az biztosnak tűnik, hogy épp a folyamatos és hatékony támadást igénylő hazai kulcsmeccsről hiányoznak majd mindketten. Megfelelően gólérzékeny cserecenter hiányában (Tóth Barna nem volt az igazi az írek ellen) szerintem Marco Rossi szövetségi kapitány megfontolja egy másik felállás alkalmazását. Mégis kikkel, ha e két fontos emberünkkel nem? Szoboszlai Dominik például feljebb lép eggyel támadó középpályásnak, s eljöhet akár Lukács Dániel ideje, aki a harmincadik életévében járva húzta fel először a címeres mezt, s nem okozott csalódást. Hogy eddig hol volt, az jó kérdés (kiderül a vele készült interjúból), de épp Varga Barnabás esete bizonyítja, nem kizárólag ifjú titánként lehet berobbanni a legjobbak közé.

A lényeg, hogy október 11-én és 14-én már nem elég jól játszani, pontokat kell szerezni. Akár kevésbé jó játékkal. Ha így lesz, és pluszban összejön az interneten hatalmasat hasító, egyelőre elodázott Cristiano Ronaldo–Szobosz­lai mezcsere is, mindenki elégedett lehet. Mármint az ellenfeleken kívül.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!