Lukács Dániel a góljánál nem gondolt semmire, a gólpasszánál eksztázist érzett
A Puskás Akadémia FC támadója felelevenítette a pályafutása több pillanatát is, majd beszámolt arról, hogyan zajlott, amikor megkapta a válogatott meghívót.
„Akit először válogatnak be, azt felhívják már délelőtt, hogy ne akkor tudja meg, amikor a Miszter bemondja a neveket – mondta Lukács Dániel az M4 Sportnak. – Hát meg is könnyeztem, aztán hívtam a feleségemet, ő is sírt, ez tényleg felemelő, nagyon boldog időszak most. Nagyon sok visszajelzést kaptam, sok pozitívumot, hihetetlen, ami most megy, próbálom élvezni, egyelőre sikerül is.”
A csatár még mindig nehezen hiszi, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban: „Még mindig dolgozom fel, hogy honnan hova jutottam, hihetetlen ez az egész. Amit együtt elértünk a srácokkal, az felemelő, az, hogy ennyi ember előtt sikerült gólt rúgnom, meg aztán egy ilyen nehéz meccsen sikerült döntetlenre menteni a mérkőzést a kilencvenegyedik percben, tényleg hihetetlen, csak boldogság van bennem.”
Elmondta, nem Marco Rossitól, hanem Szalai Ádámtól tudta meg, hogy kezdő lesz az örmények elleni találkozón (2–0), aki a meccsnap délelőttjén odament hozzá, és szólt neki, hogy ő lesz elöl. A 86-szoros válogatott Szalai közölte vele, ha bármi kérdése van, nyugodtan forduljon hozzá, Lukács ezt azonban inkább magában dolgozta fel, persze izgult, de megnyugtatta, hogy a társai szerint ez teljesen normális egy ilyen pillanat előtt.
„A gólomnál hatvanezer ember, ahogy ordibálta a nevemet, meg közvetlen utána is, ahogy örült mindenki, felejthetetlen érzés. A gólnál viszont semmi nem futott át az agyamon, csak átéltem az egészet, próbáltam élvezni, ami történik, és reménykedtem benne, hogy megadják” – mondta ezt már a góljáról és az utána következő pillanatokról a 29 éves játékos.
A portugálok elleni (2–2) gólpassz is szóba került: „Magától jött minden, nem gondolkoztam azon, hogy a világ egyik legjobb balhátvédje, Nuno Mendes ellen játszom, csak próbáltam azt csinálni, amit tudok, és hála istennek, jól sikerült. A gólnál Barni nagyon szépen lefejelte nekem a labdát, utána láttam, hogy még annyira nem értünk be, úgyhogy próbáltam lecselezni és belőni erősen a labdát. Aztán abból inkább kicsit visszavettem, és végül nagyon jó ütemben, három bőrt kiosztva sikerült betenni, Barni nagyon szépen átlépte, Szobi érkezett a hosszún, utána meg már eksztázis volt végig.”
Lukács klubcsapatával, a Puskás Akadémiával vasárnap (15.30) már a Zalaegerszeg otthonában szerepel, mint mondta, igyekszik átragasztani a társaira azt a boldogságot, amit érez, mert az NB I-ben nagy szükségük van a pontokra.
A teljes interjú
