Nem keserű a kenyér – Thury Gábor jegyzete

A MAGYARORSZÁG–ÖRMÉNYORSZÁG labdarúgó-világbajnoki selejtező kapcsán ezeken a hasábokon már megírtuk, a 2–0 a Puskás Arénában a kötelező győzelem kategóriába tartozott, s hogy személyi kérdésekben Marco Rossi jól döntött. Nem csupán azért, mert a középpályán Tóth Alex, Callum Styles és Schäfer András jól harmonikázott, hanem azért is, mert a némiképpen statikus Tóth Barna helyett a gyors Lukács Dánielt játszatta elöl, majd helyére az ugyancsak mozgékony Gruber Zsombort cserélte be. A találkozó előtt a magyar szurkoló azt latolgatta, mi lesz az eltiltott Sallai Roland és Varga Barnabás nélkül.

Nos, jött Lukács Dániel és Gruber Zsombor!

A kötelező győzelem megvan, hogy Mészöly Kálmánt idézzem, aki az 1981-es magyar–norvég vb-selejtező (4–1) szünetében (1–1) mintegy megfellebbezhetetlen taktikai utasításként azzal küldte ki a második játékrészre fiait, hogy valahogy „brűgöljék ki” a sikert. Szoboszlai Dominikék is „kibrűgölték”, mi több, a portugálok 1–0-s lisszaboni győzelme Írország ellen is ebbe a kategóriába sorolandó. Kedden ugyanott a magyar válogatott lép pályára, vélhetően Sallai Rolanddal és Varga Barnabással a kezdőben (vagyis az örmények elleni gólszerzők visszaülnek a kispadra).

Ha valaki azt mondja nekem akár egy évvel ezelőtt, hogy a két futballista góljával nyerünk vb-selejtezőn, kinevetem. Nem megbántva egyiküket sem, szinte azt sem tudtuk, kik ők. Na jó, a 21 éves Grubert pedzegettük, 2024-ben a Ferencvárosba igazolt, a 29 esztendős Lukácsról meg azt, hogy a tavasszal kiesett Kecskemétben játszott. Gruber élete legszebb napjának tartja a szombatot, Lukács pedig az alázat, kitartás, szorgalom szentháromságban határozta meg az edzésmunkába vetett hitét. Tudom, némiképpen patetikusan hangzik, ám becsüljük meg ezeket a srácokat, mert nem olyan gazdag a magyar labdarúgás, mint egykoron. Volt időszak, például a hetvenes években, amikor az Újpest Dózsában még a cserék között is válogatottak voltak.

Régen divatban volt egy mondás azokra, akik a kispadon ültek: a tartalékok keserű kenyerét eszik. Nos, nem gondolnám, hogy a kétszeres válogatott Lukács Dániel és a legjobbak között háromszor pályára lépő Gruber Zsombornak dehonesztáló lenne tartaléknak lenni. Hogy keserű lenne ez a kenyér.

Sőt!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!