Nyugalom – Somogyi Zsolt jegyzete
DÜHÖS, INGERÜLT volt a szövetségi kapitány – megint. Gyakran látni annak. Meccs után érthető a feszültség, de vannak mondatok, amelyeken érdemes elgondolkodni. Néhány perccel az örmények legyőzése után arról beszélt Marco Rossi, hogy akárkit hív be a keretbe, kritizálják. És hogy sokan Tóth Barnát gondolták megoldásnak, és lám, az általa favorizált Lukács Dániel szerezte a kulcsfontosságú gólt.
„Mindenki maradjon a kaptafánál!” – üzent, és nem titok, a médiára célzott.
A meccs véget ért, itt a következő feladat, de egyre inkább azon rágódom: miért ilyen ideges a kapitány? Nagy a nyomás, hallom a választ, és ez érthető, ezt ellensúlyozza a tisztességes fizetés, de nem értem: ki teszi ezt a nyomást rá? A szurkolók? Harmincezer ember ordítja a Puskás Arénában, hogy Marco, a másik oldalon másik harmincezer üvölti utána, hogy Rossi – ilyen szeretetteljes légkörben kapitány még nem dolgozhatott a magyar futballban. A szövetség, a munkaadója stresszeli? Aligha, a vb-kvalifikációtól függetlenül meghosszabbították a szerződését, az MLSZ-elnök Csányi Sándor bizalma a jelek szerint szintén teljes iránta. A kritikus sajtó? Kerestem a neten, átlapoztam újságokat, egy betű kritikát sem találtam a kerettel, az összeállítással kapcsolatban. Lapunkban Tóth Barnát jósoltuk kezdőnek Varga Barnabás távollétében, szakmailag indokoltan: azt írtuk, ha uraljuk a meccset, beszorítjuk az örményeket, az egyik oldalon Bolla Bendegúz, Loic Nego, a másikon Kerkez Milos és Nagy Zsolt adja be a labdát, egy jól fejelő „torony” hasznos lehet.
Más cikkben, a Nemzeti Sportrádió vagy éppen az M4 Sport elemző műsorában szóba került: Gruber Zsombor és/vagy Lukács Dániel a jobb, Nagy Zsolt a bal oldalon, középen esetleg Szoboszlai Dominik – ezek a kerettagok ismeretében opciók, lehetséges változatok voltak. Szimpla ötletelés, semmi gonosz gondolat. Nem kioktatás, nem utasítás, nem garantáltan sikeres tipp – csak beszélgetés, izgatott várakozás egy fontos meccs előtt. Ezzel mi a baj? Ettől lenne ideges a kapitány, hogy eszünkbe jutott más variáció, mint amit ő kitalált? Ilyen szakmai hitele szövetségi kapitánynak ennyi éven keresztül a magyar futballban soha senkinek sem volt, a magunk részéről szívből szurkolunk Marco Rossinak pontosan ugyanúgy, mint eddig.
Itt senki sem az ellensége. A tribünön, a szövetségben és a szerkesztőségekben sem.
Maradjon ő is a kaptafánál: dolgozzon a csapattal.
Nyugodtan.
Régi ismerősök – Smahulya Ádám jegyzete
