Détáriék meghódították a Közel-Keletet

Mielőtt a magyar labdarúgó-válogatott 1986 januárjában elutazott volna Katarba, Mezey György szövetségi kapitány értékelte a benidormi edzőtáborozást. Kiemelte, a tréningeken az volt a cél, hogy a nagy intenzitás szokatlan legyen, a szűkebb pihenőidők miatt a futballistákban állandó fáradtságérzés alakuljon ki. Ezzel a mexikói magaslaton a szervezetet érő ingereket próbálták modellezni. További cél volt az egyéni felelősségérzet formálása, a játékosoknak ellenőrzés nélkül is teljesíteni kellett a penzumot, a résztvevők tudatosan végezték az edzésmunkát, mint ahogyan a felkészülés hátralévő részében is elvárható. A szakvezető nem mellékesen a táplálkozásra vonatkozó önmérsékletet is lényegesnek tartotta. Ugyanakkor kritikusan fogalmazott Nyilasi Tibor és Esterházy Márton esetével kapcsolatban azt követően, hogy az Austria Wien légiósát klubja nem engedte el, és az AEK Athén csatára is csupán egy mérkőzésre csatlakozott a többiekhez. A keret Spanyolországból nem tért haza, egyenesen Katarba repült.

A Népsport tudósítója örömmel állapította meg, hogy Katarban is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, ennek ellenére egyetlen plakátot és újságcikket sem látott, amely beharangozná a találkozót, „mégis, szinte mindenki megállítja a játékosokat és kérdezi, ők-e a magyarok”. Válogatottunk két mérkőzésének – akkor még csak arról volt szó, hogy Ázsia legjobbjaival kétszer találkozunk Dohában – az a célja, hogy a futballt népszerűsítse és fellendítse Katarban. A „magyar érdekről” Mezey nyilatkozott: „A szakmai értéke mindenekelőtt abban van, hogy egy számunkra szokatlan stílust ismerhetünk meg, az anyagi oldaláról pedig csak annyit, a két mérkőzésért ötvenezer dollárt kapunk, s azt hiszem, ilyen összeget hosszú évek óta nem tudott kasszírozni a magyar labdarúgó-válogatott.” Gyorsan tegyük hozzá, a harmadik, Katar—Magyarország meccsért is 25 ezer dollárt kaptunk, azt a Képes Sport írta meg.

Ázsia legjobbjait irányító Halil Al-Zajani – amúgy Szaúd-Arábia szakvezetője -- úgy vélte, a magyarok egy-két góllal jobbak, hozzátette, saját együttesét nemigen ismeri, mert a válogatást az Ázsiai Labdarúgó-szövetség vezetői végezték… Issza Ahmad, a katari válogatott egyik legjobbja megnézte a mieink edzését, s úgy összegzett, látott néhány érdekes, egészen új gyakorlatot. Az NS tudósítója ismerősbe botlott Dohában, a brazil származású, majd Bécsben az Austriát erősítő csatár, Jacaré (Valdemar Graciano) személyében, aki edzőként vállalt munkát a Közel-Keleten. A korábbi csatárt szép emlékek fűzték a Húsvéti tornákhoz, említette, hogy az Újpesti Dózsa védőjével, Solymosi Pixivel vívott nagy csatákat, és csodálta Albert Flórián játékintelligenciáját. Nem tagadta, ha a magyarok a vb-n úgy játszanak, mint az osztrákok 3—0-s legyőzése során a Hanappi-stadionban – kint volt a mérkőzésen –, „akkor akár jó helyezésre is számíthatnak”.

Magyarország első mérkőzésén 3—0-ra legyőzte az Ázsia-válogatottat, az NS így értékelt: „A magabiztos magyar győzelemmel végződött találkozó remek népszerűsítése volt a labdarúgásnak.” Egyénileg: „Hannich Péter Détárival együtt okosan irányított. Ügyesen osztogatták a labdát, még a lövésekre is maradt erejük.” Esterházy „nagyszerű csatárjátékot mutatott be, és méltán aratott közönségsikert. Két gólt lőtt, s az elsőt klasszis megoldás előzte meg.” Mezey György véleménye: „Remek mérkőzésen jó játékkal győztünk az érthetően nem eléggé összeszokott ellenféllel szemben.” Halil Al-Zajani: „A második mérkőzésen sem lesznek győzelmi esélyeink, de a mainál jobban fogunk játszani.” Az 50. válogatottságán pályára lépő Garaba Imre előre is tekintett: „Boldog vagyok, mert kevés játékosnak adatik meg ilyen szép sorozat. Kívánom, hogy a folytatás is olyan legyen, mint ez a mai mérkőzés.” A legjobbak közé másfél év után visszatérő Hannich jókedvűen nyilatkozta: „Nagyszerű a csapatszellem, ebbe az együttesbe könnyű beilleszkedni.” Szepesi is dicsért: „Az előzetes hírek alapján gálaelőadást vártak tőlünk, és a magyar válogatott, azt hiszem, e tekintetben is kielégítette az igényeket.”

Mezey György örömmel nyugtázta, hogy már a mérkőzés szünetében szóba került, hogy válogatottunk még egy meccset játsszon, az ellenfél Katar válogatottja, a szakvezető nem tagadta, ebben az is sokat nyomott a latban, hogy a harmadik találkozóért is 25 000 dollárt ígértek a mieinknek. Hozzátette: „Egyébként a játékosok véleményét is kikértük, és ők minden további nélkül vállalták ezt a harmadik mérkőzést.” 

A másodikon a sérült Sallai Sándor helyett Dajka László lett a jobbhátvéd, de ez sem zavarta meg Kiprichéket, együttesünk 2–0-ra nyert. Az NS értékelése szerint annak ellenére, hogy „az ázsiai válogatott ezúttal új arcát mutatta, sokkal szervezetebben védekeztek, jól ötvözték a területvédelmet és a szoros emberfogást, bátrabban léptek ki a középpályára (…) a mieink részéről különösen a jobb oldalon futottak szellemes, gyors akciók”. Kovács Kálmán „vérbeli csatárnak bizonyult, sokat mozgott keresztbe, könnyen lehetett helyzetbe hozni”. A magyar együttes legjobbja Détári volt, aki „imponálóan irányított, minden labdájának szeme volt, indításai, cselei élményszámba mentek”. Mezey azzal magyarázta a némileg visszafogott teljesítményt, hogy tartalékoltunk Katar ellen. A túra harmadik mérkőzése 3–0-s sikert hozott, Kovács Kálmán, „lendületesen, jól cselezett”, Vincze „ügyesen szervezte a játékot”, Bognár „értékes mezőnymunkát végzett”, Nagy Antal „sokat futott, bejátszotta a pályát, fejjátékával uralta a mezőnyt”. Garaba „rengeteg labdát szerzett, emellett egyetlen rossz leadása sem volt”, Détári „most is erőssége volt a csapatnak”.

Mezey György elégedetten summázott: a három mérkőzés során nem várt ilyen jó játékot a benidormi edzőtáborozás fáradalmait még ki sem pihenő játékosaitól. 

Emlékeztető
Felkészülési mérkőzések
1986. január 30.
Ázsia–Magyarország 0–3 (0–2)
Doha, 2500 néző. V: el-Sarif (szíriai)
ÁZSIA: H. Szultan (el-Diaje, 46.) – Lin Luo-feng (Csoj Tai Dzsin, 46.), Pandzsali, Malalla, Hasszan Ali – Sz. H. Al-Doszari (Al-Sejk Hasszan, 75.), Al Muhamadi, Al-Talijani – Mohammed Hani, M. Al-Doszari (Snagapol, 73.), Medarati (H. Szalman, 67.). Szövetségi kapitány: Halil Al-Zajani
MAGYARORSZÁG: Disztl P. – Sallai, Kardos, Garaba (Balog T., 46.), Péter – Nagy A. Hannich (Vincze, 62.), Détári (Dajka, 62.) – Kiprich (Kovács, 46.), Bognár (Hajszán, 73.), Esterházy. Szövetségi kapitány: Mezey György
G: Kiprich (3.), Esterházy (41., 58.)

1986. február 1.
Ázsia—Magyarország 0–2 (0–0)
Doha, 2500 néző. V: Al-Sanar (szaúdi)
ÁZSIA: Bhattacherjee (Arumugan, 65.) – Csoj Tai Dzsin, Pandzsali, Csang Vo Jong, Dzsung Jong Hvan – Al-Sejk Hasszan (Malalla, 77.), Al-Muhamadi (Li Tae Ho, 60.), Al-Talijani – Mohammed Hani, Kongsri (Medarati, 34.), H. Szalman (Snagopol, 70.). Vezetőedző: Halil Al-Zajani
MAGYARORSZÁG: Szendrei – Dajka, Disztl L., Graba, Péter – Nagy A. (Kardos, 46.), Hannich (Balog T., 77.), Détári – Kiprich (Kovács K., 46.), Bognár Gy. (Vincze, 73.), Hajszán (Herédi, 60.). Szövetségi kapitány: Mezey György
Gólok: Péter (61. – 11-esből), Kovács K. (80.)

1986. február 2.
Katar—Magyarország 0–3 (0–2)
Doha, 2000 néző. V: Mandi (bahreini)
KATAR: J. Ahmed – B. Faradzs, Ambar, Malalla, Abdullah Mubarak – A. Hamisz (Afifa, 46.), Issza Ahmad M. Szalem (Al-Amari, 46.) – Sz. Szallan (Bilal, 46.), H. Szalman, A. Zajed (Szaleh Eid, 59.). Szövetségi kapitány: Evaristo
MAGYARORSZÁG: Disztl P. (Andrusch, 71.) – Sallai, Kardos (Vincze, 71.), Garaba, Péter (Dajka, 46.) – Hannich, Nagy A., Détári – Kiprich, Bognár Gy. (Disztl L., 59.), Kovács K. (Hajszán, 59.). Szövetségi kapitány: Mezey György
G: Hannich (12,), Kiprich (37.), Détári (50.)