Az egész rendszer a felnőttválogatottat szolgálja – új irány az utánpótlásban

Tényszerű adat: 2025 júniusában Magyarországnak összesen 22 játékosa volt, akit a tíz legerősebb bajnokság valamelyikébe értékesítettek, ezzel szemben Romániának 30, Szlovákiának 68, Szerbiának 89, míg Dániának 122.

„Innen indulunk, és ahhoz, hogy egyre jobb legyen a felnőttválogatott, minél több labdarúgóra van szükség, aki a legmagasabb szinten futballozik. Ennek megfelelően határozzuk meg terveinket és céljainkat az utánpótlás-válogatottakat illetően.”

Mindezt a Magyar Labdarúgó-szövetség kötelékében dolgozó Fehér Péter mondta az utánpótlás-válogatottak vezetéséért felelős szakemberként a szűk körű háttérbeszélgetésen, amelyre lapunk is meghívást kapott. Az utóbbi évek szereplését nehéz lenne sikersztoriként tálalni, hiszen magyar korosztályos csapat legutóbb a 2019-es U17-es világbajnokságra jutott ki selejtezőn keresztül (a 2023-as U17-es Európa-bajnokságon a rendező jogán szerepelt), az előadás azonban keretet adott annak, Fehér hogyan gondolkodik az utánpótlás-válogatottak jelenéről és jövőjéről.

A kiindulópont nem taktikai rajz vagy új edzésmódszer, hanem az önazonosság kérdése: kik vagyunk, mit akarunk, és mi a szerepünk a magyar futball egészében. Szerinte a munkát csak úgy lehet elkezdeni, ha a nemzetközi trendeket figyelve világos terv szerint haladnak, különben minden eredmény pillanatnyi érzelmi hullámvasút marad – győzelem esetén eufória, vereségnél pánik.

A szakember alapvetése, hogy az utánpótlásban valójában nincs „igazi verseny”, mert a legjobbak gyakran már fiatalon a felnőttek között játszanak. A korosztályos eredmények így önmagukban félrevezetők lehetnek – például az U18-asok olaszok elleni sikerénél nem tudni, az ellenfél milyen csapattal állt fel. Az egyetlen valódi verseny a felnőttfutballban zajlik, ahol a legjobbak a legjobbakkal találkoznak, ezért a korosztályos válogatottak feladata, hogy olyan közösséget teremtsenek, amely a játékosokat felkészíti a felnőtt nemzetközi szintre, emellett megteremtve a sikeres szereplés lehetőségét.

Az 51 éves Fehér Péter szakmai tudását Dániából hozta magával, ott szerezte meg a legmagasabb edzői képesítést (2013-ban vehette kézbe UEFA pro licences diplomáját). A Koppenhágában született szakember kétezer óta edzősködik, a legtöbb időt az FC Nordsjaelland utánpótlásában töltötte, amelyben a Ride to Dream modell alapján tucatszám képeznek mind a mai napig nemzetközi viszonylatban piacképes játékosokat – a dán klub akadémiáját választották 2025-ben a legjobbnak. Öt dán felnőttválogatott futballista került ki a keze közül, továbbá tíz olyan labdarúgó nevelésében segédkezett, aki eljutott a világ tíz legerősebb bajnokságának valamelyikébe. A 2011–2012-es idényben a klub első csapatának stábtagjaként bajnoki címet ünnepelhetett (a napjainkban a Bayer Leverkusen sikereiért dolgozó) Kasper Hjulmand vezetőedző oldalán. Kétezer-huszonhárom nyarán a Budapest Honvéd akadémiájának, majd a klub szakmai igazgatójaként dolgozott, míg 2024 nyarán a Magyar Labdarúgó-szövetségnél kapott pozíciót, aminek keretében az utánpótlás-válogatottaknál végzett szakmai munkáért felel.

NEMCSAK EDZŐKET, HANEM NEVELŐKET IS KERESNEK

Az alsóbb korosztályokban, tehát az U14-es, az U15-ös és U16-os csapatoknál olyan szakembereket kerestek a szövetségi edzői posztra, akik jó pedagógiai érzékkel rendelkeznek, örömöt találnak a nevelésben, illetve példaképként szolgálnak. Számukra a legfontosabb cél a megfelelő játékosok kiválasztása és a klubokkal történő szoros együttműködés, de ezen felül is számos feladatuk van: ismertetniük kell a szakmai alapelveket a fiatalokkal, akiknek a pályán és azon kívül is át kell adniuk azokat az általános értékeket, amelyeket az MLSZ-nél meghatároztak.

A rendszer átalakításának egyik eleme a versenykorosztályoknál a folytonosság: az U17-et ugyanaz a szövetségi edző viszi végig az U19-ig, hogy valódi játékosismeret alakuljon ki, és ne az első összetartás alkalmával kelljen kapkodva meghozni döntéseket teljesítménykényszer alatt. A szakemberekkel szemben támasztott elvárások között szerepel, hogy éles helyzetben hozzák ki a potenciált a tehetségekből – Fehér Péter szerint ugyanis a magyarországi vélekedéssel ellentétben ezekben a korosztályokban már nem gyerekfoci zajlik, ez készít fel elsősorban a felnőttfutballra –, taktikai fegyelmet és ismeretet adjanak át nekik, valamint szakmai tudások birtokában tudjanak meccselni. Náluk is elengedhetetlen a pedagógiai érzék, illetve a vezető képességek, azaz a szövetségi edzők kiválasztásánál az is szempont, hogy ne csak markáns személyiségek, hanem szakmailag és emberileg is következetesek legyenek – ezért esett a választás az U17-eseknél Jeremiás Gergőre, az U18-asoknál Gerliczki Mátéra, az U19-eseknél pedig Kemenes Szabolcsra.

A folyamatokat erősíti, hogy az Újpesthez távozó Szélesi Zoltán helyére a szervezeten belülről emelték Németh Antalt az U21-es szövetségi kapitányi szerepkörbe. A szakmai és emberi értékei mellett szempont volt, hogy ismeri a játékosokat, a folyamatokat és az alapelveket, s hatékonyan tud együttműködni a szövetségi kapitánnyal.

HAGYOMÁNY- ÉS TRENDKÖVETÉS A VERSENYKÉPESSÉG JEGYÉBEN

Az elképzelés lényege, hogy a korosztályos válogatott „színpadot” adjon a tehetségeknek: Telkiben nem a napi képzés zajlik, hanem a nemzetközi versenyeztetés, amely révén tapasztalatot szereznek a fiatalok. Mivel a játékosok pályafutásának motorja a klub – ott dől el, ki mennyi lehetőséget kap, milyen szinten fejlődik –, kulcskérdés, hogyan tudnak együttműködni az egyesületekkel. Az MLSZ lehetőséget biztosít minden akadémiának, hogy a korosztályos válogatottak összetartásaira edzőt delegáljon megfigyelésre, tapasztalják a szakmai munkát. Az induló Talent Programban salzburgi mérési módszerekkel, nemzetközi benchmark alapján végeznek rendszeres fizikai, technikai, mentális és taktikai méréseket az U15-ös és U16-os korosztályban. Ezáltal a klubok részletes profilt kapnak a náluk nevelkedő futballistákról, az MLSZ-szel közösen értékelik a fejlődési irányokat, majd több éven át nyomon követik a fejlődésüket.

Fehér Péter szerint az utánpótlás-válogatottakat igyekeznek a magyar hagyományoknak és a nemzetközi trendeknek megfelelő elképzelésekkel szerepeltetni – ez összecseng azzal, hogy a felnőttválogatott évek óta igyekszik visszatérni a magyar futballtradícióhoz, s próbálja átültetni a hagyományos magyar stílus jellemzőit a taktikájába –, hogy aztán a fiatal labdarúgókat ezekkel az értékekkel felvértezve hazai vagy nemzetközi pályafutáshoz, illetve felnőttválogatottsághoz segítsék. Az MLSZ ennek érdekében megosztja a taktikai iránymutatóját a klubokkal is, bízva abban, hogy egyes akadémiák hasonló felfogásban szerepeltetik majd a csapataikat, mint a szövetségi edzők – ez azért is lenne fontos, mert az U-válogatottaknál a nemzetközi szintre próbálják felkészíteni a labdarúgókat.

A NEMZETI BÜSZKESÉGTŐL A BÁTORSÁGIG

Mivel a szakember szerint identitás nélkül nincs teljesítmény, az utánpótlás-válogatottak értékrendje öt pillérre épül: ezek a nemzeti büszkeség, az egység, a szenvedély, a felelősség és a bátorság. A nemzeti büszkeségnek szerinte belső meggyőződésnek kell lennie, amely ott kezdődik, hogy a játékos legyen büszke a magyarságára, merje hangosan énekelni a himnuszt, és higgye el, bárkit legyőzhet – míg tapasztalata szerint Dániában ez az alap a fiataloknál, itthon nem evidencia. Az egység a csapat elsődlegességét jelenti az egyéni ambíciókkal szemben, ami különösen fontos egy olyan közegben, amelyben már fiatal korban megjelennek az ügynökök.

A szakvezetés meghatározta azt is, milyen elképzelések szerint alakítaná ki a magyar utánpótlás-válogatottak játékstílusát. Nagy vonalakban előretekintő, intenzív, kontrollált, ravasz és hatékony futballt vár a korosztályos csapatoktól. Rövid távon a védekezés stabilizálása, a meccsek aktív kezdése és a hatékonyság növelése élvez prioritást, közép- és hosszú távon viszont az egységes szakmai program kialakítása a cél: szerintük összehangolt játékstílus, közös alapelvek szükségesek az előrelépéshez, azaz az optimalizált teljesítményhez. A végső cél egyértelmű: az egész rendszer a felnőttválogatottat szolgálja. Ennek kapcsán hozott példát Fehér Péter a szemléletváltásra: ma már senki sem emlékszik arra, kitől kapott ki a Szoboszlai Dominik fémjelezte U-válogatott, csak az számít, hányan tudták megugrani a felnőttválogatott szintjét abból a korosztályból. A szemléletváltás érdekében Fehér Péter azt a példát hozta fel, miszerint a legnagyobb játékosok sem az utánpótlásban elért eredményeik miatt maradnak meg az emberek emlékezetében, hanem a felnőtteknél nyújtott teljesítmény és eredmény miatt.

A PRIORITÁS MA MÁR A JÁTÉKOSFEJLESZTÉS

A háttérbeszélgetés során az is szóba került, milyen dilemmák vetődnek fel az utánpótlásban. Fehér Péter fontos kérdésnek tartja, mikor érdemes „felfelé” játszatni egy futballistát, illetve mikor maradjon a saját korosztályában. Az érdekek ugyanis ellentétesek, hiszen ha a legjobbak idősebbek között kapnak helyet, gyorsabban fejlődnek, viszont a kiválásukkal a saját korosztályos csapatuk gyengül – mégis, ezen a téren egyre inkább az a felfogás uralkodik az MLSZ-ben, hogy a játékos fejlesztése élvez prioritást, semmint az eredményesség. A legnehezebb döntés a szövetségi edzők számára egyértelműen az, hogy kinek adják meg azt a mintegy ötven nemzetközi mérkőzést, amely értékes tapasztalatot jelent a profivá válásban. Szerinte nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy olyan csapatokat állítsanak össze, amelyben egészséges az arány a nagy potenciállal rendelkező és a korán érő futballisták között.

A FOLYAMAT FONTOSABB, MINT AZ EREDMÉNY

Amikor az utánpótlás-válogatottakat jellemző játékfelfogásnak próbáltak utat kijelölni, a szakmai vezérkar arra jutott, hogy a cél nem a „fejjel a falnak” direkt futball, de nem is a passzív, mély védekezés. A hangsúly sokkal inkább a hatékonyságon van: úgy játszani, ahogyan az adott helyzetben a legnagyobb esély kínálkozik veszélyteremtésre. Ehhez objektív teljesítménymutatókat használnak adatelemző szoftverek segítségével, így kerülhetnek előtérbe az xG-, illetve a PPDA-mutatók, vagy például a progresszív labdavezetések és a támadóharmadban végrehajtott passzok száma. A folyamat a siker kulcsa, hiszen ha a mutatók javulnak, hosszú távon eredmény is párosul a játékhoz és egyre többen kerülnek ki a rendszerből.

A számok alátámasztják, hogy az elmúlt másfél évben az U17-U21-es korosztály vonatkozásában nőtt a kidolgozott helyzetek száma, csökkent az ellenfelek xG-je, azaz a várható gólszáma, intenzívebb lett a visszatámadás – a presszingnél a cél a tíz alatti PPDA, azaz hogy a korosztályos válogatottak minél kevesebb passzt engedjenek adott támadásnál az ellenfélnek. Bár az átmenetekben kifejezetten veszélyesek a korosztályos együtteseink, jelentős hiányosság mutatkozik labdabirtoklás közben. Nemzetközi összevetésben a magyar csapatoknál rendkívül kevés a magas intenzitású futás: labdabirtoklásnál lelassul a játék, hiányoznak az önzetlen mélységi mozgások, pedig a modern futballban a labda nélküli futás – még ha nem is érkezik passz – teremti meg a területet a társnak. A „gólpassz-zóna” elemzése különösen beszédes. Nemzetközi szinten a legveszélyesebb passzok jelentős része a félterületekből érkezik, nem a klasszikus szélső beadásokból, a hazai gyakorlat viszont még mindig erősen beadásközpontú: a szélső cselezés után vagy első szándékból középre ível, a csatárok pedig a tizenhatoson belül várakoznak. A korosztályos válogatottak célja, hogy tudatosan juttassák a labdát a legveszélyesebb zónának számító félterületekbe, igazodva a nemzetközi trendekhez.

A statisztikák nem önmagukért vannak, hanem az edzésmunka iránytűi. Ha a befejezések 74 százaléka egy érintésből születik, a gyakorlatokat is ehhez kell igazítani. A számok segítenek abban is, hogy a kiválasztás ne szubjektív benyomásokon alapuljon: nem azért játszik valaki, mert „az edző szereti”, hanem mert megfelel a teljesítménykritériumoknak.

Beszédes, hogy a 2023-as hazai rendezésű U17-es Európa-bajnokságon a tizenegyedik helyen végzett a magyar válogatott, de a legtöbb mutatóban a 15–16. helyen zárt a tizenhat csapatos mezőnyben. Az adatok alapján kevés volt a sikeres csel, a felépített támadás, és ezen változtatni akartak az MLSZ-ben. Az elmúlt időszakban óvatos, lassú előrelépés történt, a folyamatoknak már vannak részsikerei, de még sok megoldandó feladat vár a szakmai vezetésre – meglátjuk, a tavasszal újabb lépést tesznek-e a korosztályos csapatok a fejlődés útján.