Kevin Kilbane: Az ír válogatott történetének legfontosabb eredményei közé tartozik Portugália és Magyarország legyőzése

Az ír győzelmet követően a találkozót végigjátszó Nathan Collins igyekezett a mérkőzés lélektanát a sajtómunkások elé tárni.

„Kevés lehetőségünk akadt elöl, de az egyenlítés után minden megváltozott. Lehetett érezni, hogy más lett a stadion hangulata, a hazaiak lehangoltnak tűntek, mi pedig azt kérdeztük magunktól ebben a helyzetben, hogy vajon most mi történik? Csak egy kis csavar kellett a meccsbe, és csettintésre minden átalakult. Ez a győzelem az egész országnak erőt ad, ezután mindenki hisz majd bennünk. Az, hogy kétszer is fel tudtunk állni egy ilyen kupadöntőnek beillő mérkőzésen, jellemet igényel. Megmutattuk, hogyan tudunk védekezni olyan kaliberű csapat ellen, mint Portugália, és hogyan tudunk támadni olyan szintű válogatott ellen, mint a magyar – amelynek a hátsó sora talán nem annyira stabil, de ez nem számít, három gólt lőttünk neki.”

Az est kulcsfigurája tagadhatatlanul a három gólt szerző Troy Parrott volt. A holland AZ-ben szereplő 23 éves középcsatárról nagyszerű véleménye volt a Brentford középhátvédjének.

„Amit a pályán mutatott, egészen hihetetlen volt, sohasem láttam még ilyet! Két meccsen öt gólt szerezni elképesztő, amint az is, hogy valaki idegenben háromszor betaláljon – mint megtudtam, az ír labdarúgás történetében még nem is fordult elő hasonló a válogatottban… Van ebben a srácban valami különleges. Tehetséges, keményen dolgozik, minden elismerést megérdemel.”

Meg kell hagyni: az ír válogatott előtt is jár a kalapemelés, amiért a végsőkig küzdve kiharcolta a csoport második helyét. 

„Sokszor kerültünk hullámvölgybe, rengeteg kritikát kaptunk, de furcsa módon minden alkalommal valahogy talpra álltunk – folytatta Nathan Collins. – A csoportmásodik hely elérését különlegesebbé teszi, milyen nehéz utat bejárva értük el. Októberben visszatért a válogatotthoz Séamus Coleman és John Egan, velük két olyan személyiséggel gazdagodott az öltöző, akiknek a szerepét nehezen lehet szavakkal megfelelően érzékeltetni – maradjunk annyiban, óriási a tekintélyük. Ez a két srác visszacsempészte a csapat hitét, ami korábban talán kicsit hiányzott. Segítségükkel megfordítottuk a helyzetünket, ami mindannyiunk érdeme.”

Egyikük szintén a sajtó rendelkezésére állt: a 77-szeres válogatott Séamus Coleman 37 évesen egy órát bírt Magyarország ellen, majd elárulta, milyen volt a cserepadról átélni az őrjítő végjátékot.

„Azt gondoltam, ha a nyolcvanadik percig gólt szerzünk, lesz esélyünk. A lecserélésem után a kispadon is próbáltam átadni a pozitív szemléletet, hogy mindenki optimista legyen. Miután egyenlítettünk, éreztem, lesz még mit ünnepelnünk, ami sokat elárul arról, mennyire bíztam a srácokban. Nagy fegyvertény, hogy legyőztük Magyarországot, elképesztő, ahogyan a legvégén megnyertük a meccset.”

Lapunknak sikerült megszólaltatnia a 111-szeres ír válogatott Kevin Kilbane-t is, aki boldogan értékelt.

„Részvétem a tegnapi mérkőzés miatt, hatalmas eredmény ez az ír labdarúgás történetében. Az egymást követő portugálok elleni hazai, valamint a magyarok elleni idegenbeli győzelemhez fogható sikerek a legnagyobbjaink közé kívánkoznak. Nagyon érzelmes összecsapás volt, érzelmileg megterhelő huszonnégy órán vagyunk túl – ellentétes előjellel, mint ahogyan a magyar szurkolók ezt megélték. Nagyon örülök, amiért elértük a világbajnoki pótselejtezőt.”

Portugáliában újra a világbajnoki címet vízionálják

Különös következetességet lehet felfedezni a portugál reakciókban az örmények felett aratott gólzáporos győzelmet, valamint a világbajnoki részvétel kivívását követően. Mind az elemzők, mind a szurkolók úgy rezdülnek, ahogy a válogatott teljesít, most például ismét a világbajnoki cím elhódítása lebeg a szemük előtt. Ugyanezek a szemek a múlt heti, írországi vereséget követően még teljesen reménytelen csapatot láttak, amely kiforrott taktika nélkül játszik, kontraproduktív módon függ Cristiano Ronaldótól, összességében pedig talán a vb-szereplés jogát sem érdemli meg. „És most nyerjük meg a világbajnokságot!” – ez a hétfői Record főszerkesztői jegyzetének címe, maga az írás pedig azt fejtegeti, hogy el kell felejteni a selejtező traumáit, és kizárólag a nyári torna sikerére kell összpontosítani. „Egy Eb- és két Nemzetek Ligája-győzelem után talán most érkezett el az idő, hogy felemeljük minden trófeák legfontosabbikát. És az álom nem tűnik lehetetlennek” – fogalmaz a lisszaboni sportlap, amellyel persze egy követ fúj a piaci versenytárs, az A Bola is: „Szenvedélyesen éljük meg a futballt, ezért innentől a világbajnokságig biztosan világbajnoknak érezzük magunkat.” Némileg árnyaltabban fogalmazva, mégis ezt az optimizmust osztva nyilatkozott a helyi sajtónak az ország miniszterelnöke. „Mindennek jól kell alakulnia, ami persze roppant nehéz, de hogy olyan lehetőség előtt állunk, mint még soha, az szerintem igaz. Portugália világbajnok lehet” – értékelte a helyzetet Luís Montenegro. GY. B.

EURÓPAI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 6. (UTOLSÓ) FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–ÍRORSZÁG 2–3 (2–1)
Budapest, Puskás Aréna, 59 411 néző. Vezette: Espen Eskas (Jan Erik Engan, Isaak Elias Bashevkin) – norvégok
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Nego (Mocsi, 90+3.), Orbán, Szalai A., Kerkez – Schäfer (Ötvös, 63.), Tóth A. (Bolla, 76.) – Lukács D. (Styles, 63.), Szoboszlai, Sallai (Redzic, 90+3.) – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
ÍRORSZÁG: Kelleher – Coleman (Ebosele, 60.), O’Brien (Manning, a szünetben), N. Collins, D. O’Shea, Scales – Ogbene (Idah, 53.), Cullen (Taylor, 80.), Molumby (Kenny, 60.), Azaz – Parrott. Szövetségi kapitány: Heimir Hallgrímsson
Gólszerző: Lukács D. (3.), Varga B. (37.), ill. Parrott (15., 80., 90+6. – az elsőt 11-esből)