Futballújév – Szöllősi György jegyzete

Azoknak, akiktől évekig azt hallgattuk, hogy a válogatott valami különleges sziget a magyar futball sártengerében és a közeg által nem indokolt sikereket ér el, most szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy az állítás 2025-re már egyáltalán nem igaz: a magyar bajnokság és a klubfutball – nyolc-tíz éve jóval harmincon kívülről indulva – ma már hivatalosan a 24. legjobb Európában. Vagyis a hátország ugyanúgy megérkezett a legjobb 24 mezőnyébe, ahogyan a válogatott a legutóbbi három kijutással az Európa-bajnokságra. S ahol egyébként még gyengére sikerült éve után is ott van papíron, hiszen a FIFA-világranglistán elfoglalt 40. helyünk európai 20. helyet jelent. Ez tíz helyezéssel gyengébb, mint tavaly ilyenkor, amikor a 30. helyen zárt a válogatottunk, igaz, az akkor az európai 17. helyet jelentette, amivel még mindig nem lettünk volna benne a tizenhatban – ennyien jutnak ki Európából a következő világbajnokságra. Vagyis a papírforma szerint a vb-selejtezőcsoportból azért illett volna továbblépnünk (ezt a most 58. helyen álló Írország akadályozta meg), de a pótselejtező két meccsét sikerrel venni még mindig a bravúr kategóriájába tartozott volna.

Mindezzel leginkább azt akarom mondani, hogy a vb-selejtező kudarca, amelyet sokan úgy összegeznek, hogy „már megint nem sikerült”, sokkal inkább úgy jellemezhető: „Még nem sikerült.” Ugyanis meggyőződésem, hogy számos olyan, jótékony hatású folyamat zajlik a 2010-es fordulat óta a sportágban, amelyek révén hamarosan áttörjük majd a már igencsak repedező üvegplafont. Ennek kézzelfogható és látványos jelei a következők (lesznek): tovább nő a nézőszám, amely a mélypont (meccsenként alig 2500 néző) után tíz-tizenöt évvel ma már közelíti az ötezret az NB I-ben, a válogatott esetében pedig elérte a maximumot, hiszen minden hazai meccsre megtelik a hatvanezres Puskás Aréna; a magát hét év alatt a 300. hely környékéről Európa 50 legjobb csapata közé felküzdő Ferencváros állandósított európai kupafőtáblás szereplése mellé végre még egy NB I-es klub ligaszakaszba jut (az elmúlt években olykor csak nagyon kevés hiányzott ehhez), míg a Fradi többször szerepel majd a BL-ben, mint az El-ben; az elit ligákban és klubokban egyre sikeresebb magyarok (a történelem első magyar Premier League-győztese lett az idén Szoboszlai Dominik, aki mellé az év során még két honfitársunkat igazolta át a Liverpool: a válogatott Kerkez Milost és az utánpótlás-válogatott Pécsi Ármint, a győri és a felcsúti akadémia korábbi növendékeit, míg az ugyancsak Puskás-nevelés, ma a Galatasarayban futballozó Sallai Roland az első magyar, aki török bajnokságot és kupát is nyert ugyanazon évben) példáját követve további játékosainkat igazolják le a legjobb csapatok, miközben egyébként válogatott labdarúgóink sorával erősödött az NB I is, az év talán legfontosabb fejlesztésének, a „magyarszabálynak” köszönhetően; és végül: miközben az állandó Eb-döntős szereplésünk már elvárás, a következő világbajnokságra valóban muszáj kijutnunk.

Az utánpótlásról e helyütt legyen elég annyi, hogy a 2025-ös esztendő meghozta az első magyar ifjúsági BL-győztes labdarúgót, az FC Barcelona ificsapatának máris klasszis kapusa, Yaakobishvili Áron személyében, míg a korosztály magyar bajnoka, a Puskás Akadémia egymás után másodszor került a sorozat (hivatalos nevén UEFA Youth League) és Európa legjobb 32 csapata közé, megélve a tavaszt. Amiként büszkén várhatja a tavaszi folytatást a felnőtt magyar bajnok Ferencváros is, amelynek a hat meccsen veretlenül elért 14 pontja egyszerűen a modern idők legjobb magyar őszi kupaszereplése, benne a Salzburg és a Rangers legyőzésével. Mint ahogy a Fradi hazai és nemzetközi, sőt a válogatott meccsein is lenyűgözően gólerős (csak ősszel 25 gólos!) Varga Barnabás csatárteljesítménye is évtizedek óta nem látott élmény a magyar futballban. A november 16-án, az írek elleni vb-selejtező 96. percében átélt sokk ellenére is azt mondom tehát, az a pohár nemcsak, hogy félig tele van, hanem hamarosan talán túl is csordul…

Addig is boldog, magyar sportsikerekkel teli új évet kívánok minden kedves Nemzeti Sport-olvasónak!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!