Anna, az idő és a fair play szellemisége neked dolgozik! – Csisztu Zsuzsa jegyzete

Mintha egy időkapszulába szorultunk volna valahol a hidegháború idején, úgy érzem magam, amikor azt hallom, hogy a nagypolitikai döntések lekúsznak a sportpályákra és újra beszivárog a bojkott elfogadhatatlan formája a versenyzők világába. Bondár Anna koránál fogva szerencsére nem élhette át – eddig –, mit jelent, amikor a politikai döntéshozók hergelése a sportpályákon landol, eddig nem volt része abban, mit jelent másodrendű állampolgárnak lenni a saját világodban. A hidegháborús nyolcvanas évek sportolóinak – például a szerzőnek is – azonban sajnálatosan kijutott a bojkottált olimpiák pályafutásokat és sorsokat kettétörő tragédiájából, a politikai packázás visszafordíthatatlan károkozásából. Anna eddig szerencsére nem tapasztalhatta meg, hogy milyen az, amikor a háló másik oldalán szembejön a félreértelmezett és öncélú politikai hajbókolás, mert – ezt bizton állíthatom – még a régi időkben sem volt menő, hogy a sportolók a fejük felett született politikai döntésekhez bokázva, egymáson álljanak bosszút.

Most azonban szinte példátlan dolog történt, aminek az önmagában való bumfordiságán és udvariatlanságán túl sajnos sokkal messzebbre mutató hullámai vannak. Azzal, hogy az ukrán Olekszandra Olijnikova a kolozsvári WTA-tenisztornán megpróbálta személyében megalázni Bondár Annát, nem volt hajlandó vele a mérkőzés előtti fotózáson részt venni, utána pedig megtagadta a kézfogást a magyar teniszezőtől, nálam – és láthatóan minden jóérzésű embernél, mi több, az egyre növekvő létszámú véleményformáló sportolóknál is – átlépett egy vörös vonalat. (A vörös vonalért nálam piros lap jár, reméljük, a teniszvilág is hasonlóan rezonál majd.)

Erre az elfogadhatatlan viselkedésre még lapot is húzott az ukrán, amikor olyan erkölcsi vádakkal illette Annát, amelyben a náci Németországhoz és a holokauszthoz hasonlította Bondár korábbi szereplését. Az érvelése mögött pedig – ami aztán tényleg felrántja az ember szemöldökét – Olijnikova arra hivatkozott, hogy a magyar játékos még 2022-ben, már az orosz–ukrán háború kirobbanása után részt vett egy szentpétervári tornán – mintha a sportolóknak bármi befolyásuk is lenne a politikai döntéshozók aktuális húzásaira.

Az évek óta cipelt és időzítetten tálalt utálat, az információk hiányából felépített – bár butaságot is írhatnék – beteges ellenségképgyártás eddig nagyjából kívül maradt a sportpályák világán, különösen a teniszben. Valakinek szólnia kéne Olijnikovának, hogy ha sokat hallgatja az egyoldalú híreket, néha figyelhetne a sportvilág vezetőinek hangjára is. A narratíva ugyanis erősen változó: a mostani téli olimpiát megelőző NOB-kongresszuson Kirsty Coventry NOB-elnök nagyon világos üzenetet fogalmazott meg: a tisztelet és az egység mindenekelőtt! Szemben azzal a világgal, amely a megosztottság felé terel minket.

Anna, az idő és a fair play szellemisége neked dolgozik!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!