Maradt a remény – Galambos Dániel jegyzete

HA A VILÁGRANGLISTA 40. helyezettje találkozik a 72.-kel, arra rá is vághatnánk, hogy tuti egyes, csak egyrészt a jelenlegi magyar válogatottról szólva sok minden tuti – hogy a stadionja tele lesz fanatikus drukkerekkel, hogy ha Szoboszlai Dominik tizenegyest végezhet el, az gól, hogy egy fontos játékosa úgyis megsérül… –, csak a győzelem nem, másrészt a 72.-nek rangsorolt rivális pozíciója eléggé csalóka. Mert ez a grúz válogatott két éve még Portugáliát verte meg az Európa-bajnokságon – tudom, a második sorát, de akkor is –, az azt követő Nemzetek Ligájában a cseheket és az albánokat ugyancsak elintézte, mindemellett pedig topligás labdarúgóból is van egy kezdőcsapatra való. Sőt, Hvicsa Kvarachelia személyében a világ egyik legjobbja is grúz szerelésben futballozik, de a második számú játékos, a gólokat a Villarrealban rugdosó, technikás és villámgyors Zsorzs Mikautadze is príma futballista. Igaz, hogy ez a grúz válogatott kapott egy éve négyet a törököktől, és szenvedett vereséget a mára már lesajnált Bulgária otthonában – de hát valamiért a hetvenkettedik… 

Hogy ellenünk melyik arcát mutatja, egyelőre talány – fontosabb kérdés, hogy a magyar tizenegynek van-e még szebbik? Az északírek ellen nem láthattuk – egy kaput eltaláló lövés, az is az utolsó percben –, az ukránok ellen – ha csak a helyzeteket vesszük – legalább megcsillantotta. 

A csapat azonban Varga Barnabás és Sallai Roland hiányában láthatóan szenved támadásban, így alighanem Tóth Alexnek kell az első perctől besegítenie, akinek a képességei alapján mindig kezdőnek kellene lennie, az idei klubszezonban teljesített 45 perce azonban minimum aggályos. 

Itt tartunk. És tényleg nem érzek kéjes örömöt a honi akadémiák szapulásában, de valahol szégyen, hogy ha kiesik két játékosunk – és egyik sem a Barca vagy a Real ásza –, eluralkodik a pánik, és fogalmunk sincs, hogyan tudnánk őket pótolni. Pedig épp az lett volna az alaposan megtámogatott honi utánpótlásrendszer, illetve en bloc a magyar futball egyetlen, mindent felülíró feladata, hogy játékosokat neveljen. Hogy ha kiesik a 31 éves center, legyen kihez nyúlni. Legyen legalább egy, aki pótolhatja. Nekünk nincs. 

Marad hát a remény, hogy elsül Szoboszlai lába, vagy jól érkezik Willi Orbán egy beadásra. És hogy az elsőt – már ha lesz olyan – mi rúgjuk. Mert ha nem, a továbbiakban vélhetően a kiesés elkerülésért harcolhatunk, és kevésbé az A-ligába kapaszkodásért. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!