Mint a moziban – Malonyai Péter jegyzete

Ahogy a csók a romantikus filmkölteményekben, úgy a gól a futballban alkalmas rá, hogy mindent megváltoztasson. Harmadik meccsén, Grúzia ellen megszerezte első találatát s vele első győzelmét a magyar futballválogatott a Nemzetek Ligájában, így szép csendben átúszott a közhangulat optimistába. Olvastam olyan véleményt is, hogy nincs mese, most már megnyerjük a csoportot – úgy legyen, teszem hozzá, s rögtön azt is, hogy a nagy célhoz kulcs volt a hétfői nagyszombati meccs.

Negyedóra kellett ahhoz, hogy eljussunk az ukrán kapuig, ami csak azért volt feltűnő, mert a mezőnyben nem dadogott nálunk a labda. A fantázia annál inkább. A képességek alapján természetes volt, hogy Tóth Balázs kapus és Willi Orbán rutinosan javította saját hibáját, s lassan már az sem meglepetés, ha az ellenfél szabadrúgása után Szoboszlai Dominik a sorfal tagjaként fejeli ki a labdát. Ám ezek csak jelenetek, pillanatképek, nem változtatott azon, hogy az ukránok azonnal ritmust találtak, ahogy hozzájuk került a labda, s el is jutottak a magyar kapu előterébe – rohanva. Miközben nálunk nem volt sebesség. Hibázni senki sem akart, kockáztatni pedig – talán – nem mert.

Aztán jött a fordulat, váratlanul miénk lett az előny Tóth Milán góljával, a meccs első magyar lövéséből, az első átgondolt, felépített támadásunkból. Rögtön megváltozott a leányzó fekvése, kifejezetten bátrak lettek a magyar játékosok, míg az ukránok, hát… Körülbelül olyan állapotban tették a dolgukat, mint mi a budapesti meccsen 0–1-nél. Ebből is látszik, hogy hasonló kvalitású a két válogatott. Az ukránok átvették a kezdeményezést, nekünk viszont kedvezett, hogy a vezetés jóvoltából elegendő volt tördelni a játékot, magyarán védekezhettünk kedvünkre, a fontos az volt, hogy ne kapjunk gólt.

Kaptunk. Egy szöglet után Roman Jaremcsukot csak simogatta Osváth Attila, így állva kiegyenlíthetett, ám az erre az estére írott forgatókönyv nekünk kedvezett, Tóth Rajmund beadása után Csinger Márk kapásgóllal erősítette meg helyét a csapatban.

Ha már mozihasonlattal kezdtem, azt vallom, hogy egy film vagy legyen jó, vagy legyen benne hepiend. A tegnapi meccsnél eljött a mesés fordulat: „…és végén egymáséi lettek.”

Maradt esély minden jóra.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!