Úszózsenik célkeresztben? – N. Pál József publicisztikája

Türelmetlen ifjúság? címmel írtam 2023. április 17-én e hasábokon, s az akkor még „csak” kétszeres világbajnok Summer McIntosh és Léon Marchand berobbanásának tanulságairól, várható eredményeiről meditáltam, meglehetősen lelkesen. A kanadai hölgynek – a számok ütközésével nemigen törődve – akár öt (!) párizsi győzelmet is jósoltam merészen, a francia fiúnak hármat. McIntosht illetően túltoltam a dolgot (három arany, egy ezüst lett a vége), Marchand-t meg alulértékeltem némileg – bánatunkra. Mert négy lett az a három, közte a nekünk tervezett 200 pillangóé, igaz, Milák Kristóf pályája megkavarodásával, önmagához képest hiányos fölkészültségével nem számolhattam az írás idején.

A két zseni azóta tündököl, a 2024-es Covid-pótló alkalmat kihagyva is a hölgy nyolc, az úr hét vb-elsőségnél jár, az előbbi négy (!), az utóbbi két táv világrekordere, pillekönnyen verik a mezőnyt többnyire, s még mindig csak húsz, illetve huszonnégy évesek. Amihez Marchand nyúl, arannyá válik, négy (!) úszásnem klasszisa, már 200 és 400 gyorson is „nagymenő” egyértelműen. McIntosh vegyesen – akár Marchand – „verhetetlen”, a 200 pillangó tizenhét éves világcsúcsát döntötte meg, s a két-három tagú elit tagja gyorson, 200-tól 800 méterig.

Úgy láttam, a sportág új fejezetét jelentik ők (Milákot is hozzájuk soroltam a pillangóra nézvést), s ifjúnak véltem őket módfelett. Pedig a 2022-es vb-n a két vegyest fölénnyel megnyerő francia épp elütötte a húszat (évvel korábban hét másodperccel gyengébbet úszva lett 400-on hatodik a tokiói olimpián), s föltűnt, mily mámorosan örült, midőn – a világrekordig (1:50.34) érő Miláktól hat méterrel lemaradva – 1:53.37-tel lett 200 pillangón második. Tudhatta: időarányosan jól áll ő. S lám, 2023–2024-ben igencsak megérkezett, előbb a magyar távollétében, majd Párizsban őt legyőzve, világ- és olimpiai bajnok lett e távon is.

A 2006. augusztus 18-án született McIntosh meg tizenöt évesen lett kétszeres világbajnok Budapesten (engem zavar, hogy a betöltött életkort írják makacsul, ha az illető napok múlva egy évvel „feljebb” lép, akkor is). Igen fiatal volt hát, ahogy szűk esztendő múlva is, amikor tizenhat évesen és nyolc hónaposan Hosszú Katinka 400 vegyesen elért riói csúcsát (4:26.36) javította meg (4:25.87-re, ma már 4:23.65-nél jár).

Miért írtam ezt? Azért, mert nemcsak az olimpián, a 2025-ös vb-n, s a minapi Eb-n, hanem az Ázsiai Játékok szeptember 20-25. között rendezett úszóversenyein is túlestünk időközben. S én, aki ama hitben éltem, hogy sem Marchand (jó, a 200 pillangó egyeduralmát a tökéletesen fölkészült Milák visszaveheti tőle – adja Isten, hogy így legyen), sem McIntosh pozícióját senki sem fenyegetheti 2028-ig legalább, arra eszmélek most, hogy az új fordulat megint elérkezhetett, valószerűtlenül ifjú versenyzőkkel a láthatáron.

Mi tagadás: az augusztusi Eb-vel egyidejű Pan Pacific (Egyesült Államok, Ausztrália, Japán, Kína versenyzőit is felvonultató) bajnokság eredményeinek hírét véve „nyugodt” voltam, ám az Ázsiai Játékok némely időit látva bennem szorult a levegő egy pillanatra. Hát lehetséges ez? Mert nem a húszat elütött, hanem 17 éves fiúk, s nem 15-16, hanem egy 13 éves (jó, mindjárt 14 lesz) leány szórták, illetve szórta a káprázatos időeredményeket.

Már a 200 gyorson 1:43.49-ig (a váltóban 1:42.92-t „repült”), 400-on 3:41.15-ig ért, „már” tizenkilenc éves Csang Csan-suo tettét látva is gondolkodóba estem (mégsem biztos, hogy Marchand e két szám uralmát is átveheti?), de a történet velejét nem ez, hanem három másik versenyző, egy kínai leány és két japán fiú versenyzése adta.

Előbb a leányról. Jü Ce-ti 2012. október 16-án született, a tavalyi vb idején jött a hír, hogy soha ily ifjú úszó-világbajnokság döntőjében nem szerepelt. Negyedik lett 200 pillangón, a 200 és 400 vegyesen (az utóbbiban 4:33.76-tal, 1.2 másodperccel jobbal, mint amit Jackl Vivien nagy föltűnést keltve úszott 2024 tavaszán, három évvel idősebben), s arra gondoltam, ez nem normális, jön majd az elakadás. Nőiesedik, átalakul a test, változik a vízfekvés, ahogy történt több esetben már. Ivaszaki Kjoko jutott eszembe hirtelen. Ő 200 mellen 1992-ben győzött 14 évesen és hat naposan (nem Egerszegi Krisztina a legfiatalabb úszó olimpiai bajnok tehát, hisz a japán – ebben! – egy hónappal megelőzte), aztán eltűnt, egyetlen, három évvel később szerzett universiadebronz van még a neve mellett. Jü Ce-tinél hiába várunk a „döccenőre”, a fejlettnek látszó leány idői egyre javulnak. Mint írtam, egy éve 4:33.76-nál tartott, most a 400 vegyest 4:28.56-tal nyerte. Ennél jobbat csak McIntosh (ő sokszor), Hosszú Katinka, és honfitársa, Je Si-ven (tizenhárom századdal a londoni olimpián) úszott e távon. Ráadásul – így látom – tudatosan osztja be az erejét. Lehet, az 1:00.11-es kezdés pillangón kissé erős még (a 200 pillangón elért 2:05.08-cal elégedetlen volt módfelett), az 1:02.54-es záró 100 gyors meg halványabb (a kanadaié: 1:00.32), de továbblépve helyükre kerülhetnek a dolgok. S ha így lesz, kizárólag McIntosh legyűrése van hátra, akiről hódolattal beszél, elemzi eredményeit, s az ő legyőzése a cél. 200 vegyesen majd’ meg is tette már, a 2:06.10 a valahai második idő, csak négy tizeddel a 2:05.70-es világcsúcstól elmaradva. Megáll-e a fejlődése, nem tudom, de hogy ismét új fejezet jöhet a históriában, állítani merem.

S aztán itt van ez a valószerűtlenül apró (ha hinni lehet az adatnak, 169 centi, 64 kiló) mellúszó, aki 2:04.83-mal repesztett világrekordot a 200-as távon 17 évesen (2009. március 5-én született). Ohasi Sinnek hívják a fiút, rokona-e a Tokióban a női vegyes számokat nyerő Ohasi Juinak, nem tudtam kideríteni, de tátott szájjal néztem a versenyét. 59.89-re úszta az első százat (emlékszem, amikor a Szludnov nevű orosz 2001-ben először törte át 100 mellen a percet, Güttler Károly nem akarta elhinni), s szinte elképzelhetetlen frekvenciával nyomta végig az egészet. Szakember kéne annak magyarázatához, amit megfigyeltem. Marchand, akit a legjobb 200-as mellúszónak véltem (eddig?), s aki – a 200 pillangót két órával korábban kifulladásig végighajtva – 2:05.85-re tette meg a távot Párizsban, 15-16-16-18 tempóval úszta le az ötveneket. Ohasi meg 18-20-21-24 tempóval! Erősen szaporázva („csúnyán”) úszik, honfitársa, a négyszeres olimpiai bajnok Kitadzsima gyönyörűen kicsúsztatott tempóihoz (14-15-16-18) sem fogható a stílusa, mégis mindenkinél korábban ért célba. Aztán felállt a dobogó tetejére, mi meg ámulunk, mi jöhet ezután. 

S akkor Kodzsima Jumekiról még, akit hadd kedveljek különösen, ha már azonos napon, december 20-án születtünk, igaz, ő 2008-ban, karácsony előtt lesz nagykorú tehát, s már 1:55.36-ot megy 200 és 4:07.02-t 400 vegyesen (hol tartott Marchand ennyi idősen, összevetni sem érdemes). Mi lesz az elkövetkező időben, ezt sem tudom, de láttam a következőket. Ez a gyerek a nyári Pan Pacificen 1:55.38-cal nyerte a 200 hátat, s 1:56-ot tudott 200 pillangón. Nagy idők ezek ilyen fiatalon. Ehhez képest a mostani „négyvegyest” takarékosan, 56.16-os pillangóval és 1:04.25-ös háttal (összesen 2:00.41-re) kezdte, mondhatnám, „okosan” (Darnyi Tamás hátas részideje is jobb volt 35 évvel ezelőtt). 1:09.72-t ment mellen (ez már „izmos” iram, noha Marchand 1:07-jéhez nem fogható), majd 56.89-et gyorson, ami a világelső francia legjobbját (58.22) erősen meghaladja. Ráadásul 26.85-re teljesítette az utolsó ötvenet, a táv Ázsia-rekorderére (4:05.83), Macusita Tomojukira vagy négy métert verve ezalatt. Nem akármilyen jövője lehet e számban tehát. Mondja, hogy Marchand a példaképe, célja, hogy őt utolérje, s hinni kezdem, hogy nem beszél a levegőbe. Vallom ugyan, hogy a zseniális adottságokkal, s megszállott szorgalommal megáldott francia – ha minden összeáll – akár a négy percet is áttörheti 400 vegyesen, de nem lennék nyugodt a helyében. Olvasom, tényleg nem az, legnagyobb ellenfélnek a japánokat látja, szava szerint szorong is némileg, de hogy nem hagyja magát, abban biztos vagyok.

Új „ázsiai veszedelmet” nem jósolok, ám hogy a sportág mindig lép egyet, folytonos tanulság alighanem. Lehet, a Bob Bowman-iskolát is meghaladják egyszer? Én ezt Kós Hubert miatt sem szeretném egyelőre, de hogy – 1887-ben született nagyanyám verte a fejembe folyvást – jobb félni, mint megijedni (úgy érthette: résen lenni, fölkészülni), aligha vitatható. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!