Ámulatba ejtette a világot – Törőcsik Andrásra emlékezünk

Jó családból származott, a zuglói Uzsoki utcában egy Sztálin-barokk stílusú lakótelep egyik házában nőtt fel. A „Faterral” – ahogyan Törő hívta édesapját – rendszeresen jártak a Fradi mérkőzéseire, míg a lakóhelytől kőhajításnyira fekvő Kassai téri grundon focizott, nyolc-tíz évesen elkápráztatva az arra járó felnőtteket. Erről az időszakról a következőket mondta: „Esténként én is focisikerekről, válogatottságról ábrándoztam, mint a többiek a környéken (...); magamban mindig mosolyogtam, ha felém szaladtak és nem tudták elvenni tőlem a labdát...”     

A BVSC-be igazolt, végigjárta a korosztályos csapatokat, a legendás utánpótlásedző, Farkas József négy évig foglalkozott vele, kimondottan szorgalmasnak tartotta, míg felnőttedzőként elsőként Mezey György fedezte fel benne a rendkívüli tehetséget. Sokan Törőcsik András miatt jártak a BVSC ifi vagy az NB III-as nagycsapat találkozóira. Ifiválogatott volt, és 1973. június 29-én a magyar–osztrákon (3–0), így állt fel a csatársor: Szabó Ferenc, Nyilasi Tibor, Törőcsik, Pogány László. Tizenhét-tizennyolc évesen fel-feltűnt a discókban is, akkoriban kezdett el inni. Farkas József így emlékezett erre:   „Amikor már ő volt a félisten a BVSC-ben, s miatta jártak a szurkolók a Vasutas-meccsekre, nem bírta sokáig (...). Újból és újból összeakadt egy-két tehetséges cimborájával (...). S mivel ekkor már volt egy kis pénze is, belekerült egy olyan körforgásba, amelyet csak ritka erős akarattal tudott volna elhárítani magától.”      

Zárkózott volt, nem bírta elviselni a népszerűséget. Noha az Újpesti Dózsa és a Bp. Honvéd is hívta, Mezey Györggyel megbeszélte, a Megyeri útra igazol. Az ifjú hallgatott mesterére, kiváló edzőnek tartotta, kijelentette: „Amikor én terhelhető voltam, terheltek is, én pedig bírtam, mert bírni akartam.”     

Azt sem tagadta azonban, hogy a BVSC-ben erősebben edzett, mint az Újpestben. Előbb játszott BEK-meccsen (a Levszki Szpartak elleni visszavágón 1974. október 2-án a 70. percben Fekete László helyére cserélte be Várhidi Pál), mint bajnokin (október 16., Újpest–Pécs 5–1), amelyen gólt is szerzett. Első bajnoki idényében (1974–1975) kilenc alkalommal lépett pályára, három gólt szerzett, ekkortájt eredeztethető a később oly gyakran felhangzó újpesti biztatás: „Táncolj, Törő!”

A következő évadban 17/7 volt a meccs/gól száma, az 1976–1977-es idényben 22/10 a mutató, az 1978-as vb előtt NB I-es idényben 31/14. A Fradi ellen (1976. május 15., 8–3) nagy mérkőzésen is bevetette specialitását, az ívelést, és erről így írtak akkoriban: „15 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt. A jobbösszekötő helyéről átemelte a labdát a kapujából kifelé helyezkedő Hajdu fölött, a labda pedig a jobb felső sarokba hullott.”

A szövetségi kapitány, Baróti Lajos is felfigyelt rá, noha tisztában volt vele mit követelhet tőle, merthogy:   „A hosszú távú futásokat egyáltalán nem szerette és nem értette, miért nem engedem meg neki, hogy azokat mindig kihagyja. Nem könnyű ember.”     

Az osztrákok ellen mutatkozott be a legjobbak között (1976. október 9., Ausztria–Magyarország 2–4), az őt őrző, 1994-ben elhunyt védőből, Bruno Pezzeyből bolondot csinált. Az 1977. év eleji dél-amerikai túra után a két jó barát, Törő és Ebedli Zoltán a zöld folyosón akart behozni elektrotechnikai berendezéseket, lebuktak, eltiltották őket a válogatottságtól, mi több Kutas István, az MLSZ akkori elnöke szólt Baróti Lajosnak, ketten együtt nem lehetnek a válogatottban, és a kapitány Törőt választotta – mégsem játszott egyetlen vb-selejtezőn sem, ám az ősszel remekelt, a Bolívia elleni pótselejtezőn kihagyhatatlan volt.

S hogy mit hozott ez az ősz?

Az UEFA-kupában két gólt vágott a Linznek idegenben, szeptember 24. és december 17. között tizenegy bajnokiból hét mérkőzésen gólt szerzett. Október elején Jugoszlávia az ellenfél a Népstadionban (4–3). „Török a jobb oldalról, az oldalvonal közeléből végzett el szabadrúgást. Törőcsik felpörgette a labdát, majd elegáns mozdulattal, 10 méterről, a kapu jobb oldalába küldte.” Aztán rúgott egy másikat is... Október 19-én az UEFA-kupában az Athletic Bilbao ellen a Megyeri úton „Törőcsik a félpályától indult el, ördöngös testcselekkel egymás után csapta be a védőket, majd a 16-osnál jobbra cselezett, látta, hogy Iribar kiindul, s a rövid sarkot zárja, ezért alányesett a labdának, amely a 15 méteres röppálya után (...) a kapu jobb oldalába hullott.” Október 29-én Bolívia jött vb-pótselejtezőre (6–0), a center gólt lőtt. A szövetségi kapitány 1977. november 10-én a rádió Sportvilág című adásában egy kérdésére („Lehet-e Törőcsikből Albert-szintű játékos?”), ezt válaszolta.  „Megítélésem szerint képességei alapján lehet. Az ismert közhely itt is helytálló: csak rajta múlik...     ”, és a Bolívia ellen a 3–2-re megnyert visszavágó (november 30.) mintha csak őt igazolta volna. „Ezen a mérkőzésen is megcsillogtatta kivételes képességeit, okosan, higgadtan játszott” – állt a Népsportban.

A vb előtt tavaszon is jól ment neki, erről ez nyilatkozta: „Akkor nagyon normálisan éltem. Nem ittam. (...) Nagyon-nagyon boldog és elégedett voltam.”    Szerződtette volna az Anderlecht, de ehhez – akkor – disszidálnia kellett volna. A vb nyitó meccsén az argentinok 2–1-re győztek, Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort kiállította a portugál António Garrido portugál bíró. „Rúgtak, csíptek, haraptak, de nem ez váltotta ki a dühömet, hanem a bíró. Mosolygott, amikor ellenünk fújt. Amiért engem kiállított, az csak egy sima fault volt.”    Törőt – és Nyílt is – 1979. július 31-ig kizárták a válogatottból, de az MLSZ élén a Kutas Istvánt váltó Szepesi György rehabilitálta. A ZTE elleni utolsó bajnoki után 1979. június 16-án barátja FIAT-ja Zalacsány határában megcsúszott, fának ütközött. Csípőjéből letört egy darab, ugyan felépült, de sohasem lett már a régi. A Dunaújváros ellen tért vissza (1980. március 8., 1–1), csukafejes góllal. Március 29-én az Újpest 4–1-re legyőzte a Fradit, és lapunk úgy látta, hogy ismét a régi lehet, Mészöly Kálmán meghívta a válogatottba is, a skótok legyőzése után (3–1), Jock Stein, az ellenfél kapitánya dicsérte:  „Törőcsik gyakorolt rám nagyon jó benyomást.”    A pályán kívül azonban sportszerűtlenül élt, szilveszter napján ittasan karambolozott, elúszni látszott a vb-selejtező. Ám Svájc ellen már pályára lépett (2–2), az első egyenlítő gól előtt fél térden tolta a labdát Bálint László elé, a norvégok ellen itthon (4–1) három gólpasszt adott. Három hónappal az 1982-es vb előtt begipszelték a bokáját, csak a közvetlen felkészülésre tért vissza, de – ahogy egy cikk kritikája szólt – „szembetűnő volt, hogy állóképessége közel sem kifogástalan”. Ő maga sem volt optimista:    „Bíztam abban, hogy ott lehetek a vébén, de azt is tudom, nem én leszek a világbajnokság sztárja...”.    Valóban, nemigen ment neki, az külön elkeserítette, hogy noha ígéretet kapott, hogy a vb után külföldre igazolhat, a Dózsa nem engedte... Mégis, 1982 őszén lábra kapott, a Honvéd 3–1-es legyőzése után ezt írta a Képes Sport: „A táncosléptű egykori középcsatár-tehetségből lassan egyfajta mindenes válik: ha kell elöl van, ha kell, másokat dob támadásba, sőt – szerel, küzd, harcol a szembejövő csatárokkal a saját térfelén is.”

Ettől függetlenül nem rajongott edzőjéért, Temesvári Miklósért, igaz, ez nem akadályozta meg abban, hogy 1983 őszén a KEK második fordulójában az FC Köln ellen parádésan játsszon. A Megyeri úton 3–1-re megnyert meccsen az első gól előtt bohócot csinált Steinerből, a védő csúszott-mászott, a beadást Kiss Sándor befejelte. „Olyan magabiztosan és könnyedén cselezte ki Európa egyik legjobb csapatának hátvédjét, ahogyan azt tőle csak évekkel ezelőtt láttuk„ – írta a Népsport. A másodig gól előtt Kisznyér Sándor elé varázsolta a labdát. „A mezőny legjobbjaként ragyogó dolgokat csinált” – szólt az értékelés.

Mészöly Kálmán után BVSC-s mestere Mezey György lett a kapitány, a sors fintora, hogy nála lépett utoljára pályára a legjobbak között (1984. augusztus 25., Magyarország–Mexikó 0–2). Egy évvel később az FTC 1–0-ra megverte a Dózsát, Jaczina Róbert játékvezető kiállította, mert Törő káromkodva szidta. Ezen a mérkőzésen már ott ültek a Montpellier megfigyelői, köztük a klub játékosával, Zombori Sándorral. A korábbi Vasas-futballista (aki később lapunk munkatársa is volt) szólt Törőnek, az esetleges szerződtetéséről, mire Kese így szólt: „Tőlem lehet róla szó.”   Ekkor már egyre sűrűbben nézett a pohár fenekére:  „Mielőtt kikerültem volna Franciaországba, már kemény piásnak számítottam.”   Kikerült, de noha felsége és fia, Attila is vele volt, nem bírta ki ivás nélkül. A klub megegyezett vele, felbontották a szerződését, itthon Mezey György többek között Nyilasi Tibor gerincsérülése miatt lehetőséget adott neki, az utánpótlás Eb-elődöntőn túlkorosként Spanyolországban szerepelt, de elrepedt a bokája, és az edző ekkor kijelentette:   „Valószínűleg le kell mondanom róla.”     

Aztán 1987 januárjában elkezdte Újpesten a felkészülést, de életmódja miatt nem sok sikerrel. Kölcsönadták volna az MTK-nak, de nem mehetett, Martos Győző, a Volán elnöke segített, s egy „tisztítókúrára” vette rá. Ám Törő Amerikában kötött ki, a terembajnokságban. Csakhogy nem volt benne erő, ha jobban ment neki, a társak nem értették meg. Hazajött, a Volán következett, 1989 tavaszán pedig az MTK, ahol Verebes József volt az edző. Tatabányán 1–0-s MTK-vezetést követően Udvardi Endre kíméletlenül leterítette, majd még egyszer. A 22. percben le kellett cserélni, elvitte a mentő. Sérüléséből felépült, de már sohasem állt talpra.

Ahogyan Tőrő fogalmazott: „Az MTK-nál is látták, mi a helyzet, és szép lassan abbamaradt minden...”     

Nem is abbamaradt, hanem szép lassan szertefoszlott... Törőcsik András állapota az évek sodrásában mind rosszabbodott, az apróbb-nagyobb balesetek utáni második agyműtéte, 2014 óta otthonban élt. Előbb a berceli gondozó intézményben, aztán Óbudán egy idősotthonban, majd egy újpesti létesítményben, végül Budakeszin a Honvéd Rehabilitációs Intézetben. A Covid-járvány miatt ki kellett hozni, hogy fizikailag foglalkozni lehessen vele, majd a vírushullám után visszakerült Budakeszire, ahol aztán már nagy csend ölelte körül a mindennapjait. Az egészségi állapotáról időnként megjelentek hírek, cikkek, ám szombaton érkezett a sokkoló hír, hogy Törőcsik András a Honvédkórházban tüdőgyulladásban elhunyt.

Amikor Törőcsik cselétől Kölnig szállt a világbajnok védő

Törőcsik András szabadrúgásgólja az 1983-as Magyar Kupa-döntőn