Copacabana helyett a Balaton – 90 éve született Grosics Gyula

Íme, Grosics Gyula „tizenegy pontja” – az NSO szemszögéből!

1. Édesanyja papnak szánta, egy zeneiskolai tanártól hegedűórákat vett, mégis futballista lett belőle.
1938-tól 1947-ig védett szülőhelyén, Dorogon, előbb kapus volt, majd rövid ideig csatár, aztán mégiscsak a kapuban kötött ki; 1940-ben már a klub NB II-es felnőttcsapatának a tagja.

2. Dorogról Budapestre vezetett az útja, onnan Tatabányára került.
A MATEOSZ (Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetkezete) államosítása után, 1950-ben a Bp. Honvédba vezényelték, majd 1956 januárjában a bányászvárosba száműzték; összesen 390 első osztályú bajnoki mérkőzésen védett. 1962-ben nem igazolhatott a Ferencvárosba, ezért visszavonult.

3. A forradalom után részt vett a „Honvéd-vegyes” engedély nélküli dél-amerikai túráján – 1957-ben szerződtette a Flamengo.
„A híres Krisztus-szoborról nekem a Gellért-hegy, a Copacabana tizenkét kilométeres sávjáról pedig a Balaton jutott eszembe. Azt kérdeztem magamtól: miért igazolnék külföldre, ha ezeknél jobb vár otthon?” – beszélt hazajövetele okairól 2011-ben a hvg.hu-nak.

4. 1952-ben úgy lett olimpiai bajnok, hogy öt mérkőzésen mindössze két gólt kapott.
Csak a román Ioan Suru és a török Macit Gürdal tudott a kapujába találni.

5. Az 1954-es vb-ezüstérem mellé – sovány vigaszként – megkapta a torna legjobb kapusa címet is.
A második helyet maga is kudarcként élte meg, pláne, hogy a 3:2-re elbukott finálé után mindhárom nyugatnémet gólt az ő nyakába varrták.

6. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) vett részt, összesen 11 meccsen szerepelve.
Nála többször csak a két védőóriás, Mátrai Sándor (12) és Sipos Ferenc (12) lépett pályára világbajnoki mérkőzésen a magyar válogatottban.

7. Tizenöt éven keresztül szerepelt a válogatottban, ténylegesen azonban „csak” tíz évig állt a nemzeti együttes kapujában.
A hatalom úgy öt évet csípett le válogatottbeli karrierjéből: 1949 legelején disszidálási szándék miatt, 1954 végén csempészés vádjával tiltották el (utóbb 15 hónapra), '56 után pedig illegálisan túrázott külföldön.

8. Nemcsak védett, irányított, sőt, ha kellett, lábbal is kisegítette a társait.
Jócskán megelőzte a korát: az Aranycsapat negyedik hátvédjeként (is) emlegették.

9. Pályafutása befejezése után a Tatabányai Bányász, a Salgótarjáni BTC és a KSI edzője volt, 1966-tól két évig Kuvaitban tevékenykedett.
1968-tól 1984. decemberig a Volán SC ügyvezető elnöke, a hetvenes években rövid ideig vezetőedzője is.

10. A futball történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS az évszázad legjobb magyar kapusának választotta az ezredfordulón.
Az európai listán a kilencedik, míg a világ legjobb kapuvédőinek öröklajstromán a 18. helyet foglalta el.

11. Számos kitüntetés, díj, cím birtokosa volt; 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2009-ben Prima Primissima-díjas, 2011-ben a Nemzet Sportolója lett.
Általános iskola, labdarúgó-akadémia és stadion is őrzi a nevét – utóbbi Tatabányán.