– Éppen narancssárgában az oranje ellen?
– Nem tehetek róla – válaszolt a Nemzeti Sport kérdésére Dzsudzsák Balázs. – Megkérdeztem az adidas illetékeseit, nem kaphatnék-e zöldet, mert tavaly igen jól ment abban a játék, sajnos nem volt rá lehetőség. Ezután nincs más választásom, narancssárgában kell gólt lőnöm...

– Eltervezte már, hogyan ünnepel, ha Hollandia kapujába talál?
– Az ilyesmin ritkán gondolkodik előre az ember. De... Minden bizonnyal a kispadhoz rohannék, mert szeretném, ha az egész csapat érezné a boldogságomat. Sőt arra vágyom, hogy az egész országnak legyen oka örömre, és lehetőleg ne csak a gólom, hanem a lefújás után is.

– Szavaiból kitűnik, játékra kész.
– Ha Egervári Sándor úgy gondolja, számíthat rám.

– Múlt vasárnap a szívbajt hozta a nemzetre, amikor kiderült, hogy megsérült.
– Nem voltam jól... A lengőbordám szúrta az egyik bordaközi izmot, mi tagadás, kicsit éreztem. Illetve nagyon. Miután hazatértem, abban maradtam a kapitány úrral és az orvosokkal, hogy két-három napig pihenek, jobban mondva speciális munkát végzek. Persze ott voltam az együttes mellett, az összes edzést becsülettel végignéztem. Csütörtök reggel viszont végre panaszmentesen keltem ki az ágyból.

– Tehát minden rendben?
– Úgy érzem, igen.

– És a meccsen is minden rendben lesz?
– Csak ismételni tudom magam: úgy érzem, igen. Erős csapatunk van, sokat fejlődtünk.

– Netán annyit, hogy megszorongassuk a világbajnoki ezüstérmest?
– Ne tartsanak telhetetlennek, de én ennél többet akarok. Oké, ha egymás után tízszer mérkőznénk meg a hollandokkal, talán ha egyszer nyernénk, most mégis azt mondom, van esélyünk.

– Dicséretes optimizmus – de miből fakad?
– Ismerem őket. Három éve élek Hollandiában, tudom, hogyan gondolkodnak. Azt még véletlenül sem állítanám, hogy nagyképűek, ám úgy vannak a pesti meccsel, hogy eljönnek ide, és majd csak győznek valahogy. Meglehet, még ennél is fontosabb számukra, hogy ne sérüljenek meg. Némi arrogancia jellemzi őket, már-már azt képzelik, ők találták fel a focit. Ízig-vérig profik, de ezt a mérkőzést mintha nem vennék halál komolyan. Ezért meglephetjük őket.

– Lebecsülnek minket?
– Hm... Hangsúlyozom, nem nagyképűek, azonban benne van a pakliban, hogy nem feszülnek meg ellenünk. És nem azért, mert nem akarnak nyerni, mert nagyon is akarnak, csak nehezebben pörögnek rá erre a találkozóra. Sietve teszem hozzá, tapasztalatból beszélek, hiszen amikor a PSV-vel Magyarországon játszottunk az ősszel, úgy érkeztünk ide, hogy a lelkünk mélyén tudtuk, jobbak vagyunk a Debrecennél, emiatt képtelenek voltunk száz százalékot kiadni magunkból. És a holland válogatott tagjai most ugyanígy érezhetnek, márpedig ez a mi malmunkra hajthatja a vizet. Egy a lényeg: felszabadultan kell játszanunk! Nem azt kell figyelni, hogy mekkora klasszisok szerepelnek odaát, meg hogy „...Hú, mi lesz, ha megrúgom a Sneijdert?!" Futballozzunk egy jót, adjunk ki mindent magunkból, aztán a végén meglátjuk, hány pontot kapunk érte.

A DZSUDZSÁK BALÁZZSAL KÉSZÜLT INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!