A norvég labdarúgó-válogatott Eb-selejtezős mérlege a jelenlegi sorozatban hasonlít a magyar válogatottéhoz, legalábbis a kapott és szerzett gólok számát illetően mindenképp. A norvégok tíz meccsen 13 gólt szereztek és 10-et kaptak, míg a mi gólkülönbségünk 11–9. A kevesebb szerzett góllal összefügghet, hogy mi kevesebbszer győztünk az eddigi meccseinken, 10-ből négyszer, míg a norvégok hatszor, viszont nekünk „csak” két vereségünk volt (négy döntetlen mellett), míg ők háromszor is kikaptak (ikszük viszont csak egy volt). Igaz, csak az előttük is végző olaszoktól és horvátoktól kaptak ki, Olaszországtól kétszer is. Más kérdés, hogy a zágrábi 5–1-es fiaskó vagy éppen az Azerbajdzsán elleni hazai 0–0 azért a gyengéiket is megmutatta.

Jelen elemzésünkben éppen erre vagyunk kíváncsiak, arra, hol sebezhető a pótselejtezős ellenfél, és persze arra is, mik jelentik a fő erejét. Ennek megállapításához megvizsgáltuk a szerzett és kapott góljaikat, illetve kiértékeltük a norvég és a magyar válogatott szempontjából releváns számokat az InStat Football elemzőrendszer teljes, Eb-selejtezős statisztikai rangsoraiból.

A MIEINK A MECCSEK VÉGÉN, A NORVÉGOK AZ ELEJÉN VESZÉLYESEBBEK – GÓLOK

Kezdjük a vizsgálódást a gólokkal, azok típusaival és időbeli megoszlásával.

A magyar válogatott a második félidőben szerzett több gólt (kilencet), a norvég az elsőben (hatot). A mieink kimondottan a mérkőzések utolsó fél órájában voltak eredményesek, a tizenegy találatunkból nyolc ebben a szakaszban esett (a 60–75. és a 76–90. perc között is egyaránt négy). A norvégok legjobb időszaka a 16. és 30. perc közé esett (öt gól). A mieink esetében azonban érdemes kiemelni, hogy a négy hajrágólunk közül hármat még Dárdai Pál irányítása alatt szereztünk – nála ez volt az egyik specialitásunk. Bernd Storcknál egy gólt lőttünk az utolsó negyedórában.

Érdekes ugyanakkor, hogy az ellenfelek is az utolsó tizenöt percben szerezték ellenünk a legtöbb gólt, ötöt, amiből három datálódik Storck idejére. Vagyis ha csak a szerzett és a kapott gólokból indulunk ki, a sorsdöntőnek számító utolsó tizenöt percben romlott a teljesítményünk a német szakember időszakában. A norvégok a 60–75. és a 76–90. perc között is három gólt kaptak.

Mivel mind a két válogatott elsősorban a stabil védekezésre alapoz, és egyik sem ér el sok gólt, nem meglepő, hogy egyik oldalon sem találunk nagy számban felállt védelem elleni akciógólokat.

Alexander Söderlundék négy, Böde Dánielék három ilyen gólt szereztek az eddigi selejtezőkön. A norvégok jobbak a kontragólok tekintetében is (5–2 oda), viszont rögzített helyzetből mi voltunk eredményesebbek (6–4 ide, ebből hármat szabadrúgásból és hármat szögletből értünk el, a norvégok hármat szabadrúgásból, egyet szögletből). Találataink 55 százalékát szereztük rögzített helyzetből – az 55 százalék már összeurópai mércével mérve is magasnak számít. A gólok ezen típusát tekintve, százalékos megoszlásban az első tízben vagyunk a kontinensen.

Ami a kapott gólokat illeti: leendő ellenfelünk hat gólt kapott rendezett védelem mellett, mi hetet. A norvégok rögzített helyzetből négyszer kapituláltak (mind a négyszer szöglet után), a mi védelmünk viszont csak egyszer (ugyancsak szögletből).

A NORVÉGOK KEVESEBBET LŐNEK, DE TÖBBET TÁMADNAK – TÁMADÁSVEZETÉSEK, GÓLHELYZETEK, LÖVÉSEK

Ahogy mondani szokták, lövésből lesz a gól, ebben a tekintetben, a meccsenkénti átlagok alapján Magyarország a 24. helyet foglalja el az 53 fős európai rangsorban. Mérkőzésenként 13-szor vettük célba a kaput, de csak ötször találtuk el, ötször mellé vagy fölé ment a lövés, háromszor blokkolták. (A listavezető Németország átlagosan 23-szor lőtt, ebből kilencszer találta el a kaput, Anglia a listán a második, de jobb a találati aránya, 20-ból kilenc.) A meccsenkénti 13 lövésünkből hatot a tizenhatoson belülről adtunk le, ezekből 2.7 találta el a kaput.

A norvégok még annyit sem lőttek kapura, mint mi, a 12 kísérletük a 31. helyre elegendő az európai rangsorban, és a találati számuk is alacsonyabb, meccsenként 4.2. Ugyancsak 4.2-szer fölé vagy mellé lőttek, a blokkolt lövések száma 3.2, a kapufát eltalálóéké 0.3. A tizenhatoson belül viszont többször kerültek lövőhelyzetbe, mint a mieink, a hét próbálkozásukból 3.2 találta el a kaput.

A tizenhatoson belül leadott több lövés és a több gól, illetve akciógól azt bizonyítja, hogy ha nem is sokkal, de a skandináv csapat támadójátéka hatékonyabban működik, mint a miénk, hiába előzzük meg őket a teljes lövésszámban. Ez utóbbi annak köszönhető egyébként, hogy többet lőttünk a tizenhatoson kívülről, meccsenként hétszer, de ebből mindössze 2.3-szor találtuk el a kaput, vagyis nem sokra mentünk a távoli lövéseinkkel.

Az összes támadás száma is alátámasztja, hogy Norvégia ezen a téren kicsivel előttünk jár (ráadásul sokkal erősebb csoportban, Olaszország és Horvátország mellett ért el jobb mutatókat), hiszen összesen 96 akciója volt meccsenként (a rögzített helyzetekkel együtt), ebből 69 felállt védelem ellen, nálunk ez a két szám 93 és 63. (Norvégia a 19., Magyarország a 26. a támadásvezetések európai rangsorában.) A norvégok a legtöbb támadásukat a jobb oldalon vezették (32-t, míg középen és a bal szélen egyaránt 27-et, ebben a rögzített helyzetek nincsenek benne), míg mi a bal szélen (30-at, 25-öt középen, 26-ot a jobb oldalon).

VAN, AMIBEN MÉG LUXEMBURG IS ELŐTTÜNK ÁLL – PASSZOK, CSELEK, PÁRHARCOK, LABDABIRTOKLÁS

Az akciógólok számával, a több gólhelyzettel szorosan összefüggnek a támadópasszok számai is, amelyek szintén norvég fölényt mutatnak. Az északiak találkozónként 32-szer passzoltak a tizenhatoson belülre (ezzel 18.-ak Európában), ebből 16 átadás ért célt (51 százalék), nálunk a 29-ből (35. hely Európában) 12 (42 százalék).

Az igazi, azt is mondhatjuk, hogy a szakadéknyi különbség a közvetlen gólhelyzetet teremtő passzok számában mutatkozik a két válogatott között. Norvégia meccsenként 14 olyan átadással, kulcs- vagy extra támadópasszal próbálkozott (16. hely Európában), amely közvetlen gólhelyzetet eredményezhetett volna, és ebből nyolc jó is volt (55 százalék). Mi viszont csak hét ilyen passzal próbálkoztunk mérkőzésenként (ebből 2.8 volt sikeres, 39 százalék). Ezzel Magyarország az európai rangsorban csak a 43. Messze a leggyengébb a pótselejtezős országok közül.

Nálunk kevesebb, közvetlen gólhelyzetet eredményező passza csak Feröernek, Lettországnak, az Eb-résztvevő Albániának, Máltának, Gibraltárnak, Macedóniának, Azerbajdzsánnak, Liechtensteinnek, San Marinónak és Andorrának volt. Miközben olyan országok is elénk kerültek, mint Luxemburg, Litvánia vagy éppen Moldova.

Több korábbi írásunkban kimutattuk már, hogy statisztikai szempontból nézve a kulcspasszok hiánya a magyar futball egyik nagy rákfenéje, nemcsak a válogatottnál, hanem a klubcsapatok szintjén is. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy alig akadnak olyan futballistáink, akikben megvan az a képesség, hogy akár a semmiből is (azért fontos hangsúlyozni, hogy a semmiből, mert nem sok támadást tudunk vezetni) gólhelyzetet tudnak teremteni a passzaikkal.

A kreativitás, a vállalkozókedv hiányát jelzi egy másik, magyar szempontból ugyancsak régóta kritikus statisztikai mutató, amelyben az összes statisztikai sorrendet tekintve a legrosszabb, 44. helyet értük el: a sikeres cselek száma. Mindössze 11 eredményes cselt mutattak be mérkőzésenként Gera Zoltánék (58 százalékos eredményesség mellett). A lista élén álló Spanyolország 12-vel több jó cselt csinált (69 százalékos eredményesség mellett), míg a 22. Norvégiának 15 csel sikerült meccsenként (igaz, a sikeresség tekintetében az északiak mögöttünk vannak, 57 százalékon állnak).

Egy mondat erejéig visszatérve a passzokra: a teljes passzmutató is meggyőző norvég fölényt mutat. A csütörtöki ellenfél mérkőzésenként 526 passzt hajtott végre eddig, ebből 436 volt pontos (83 százalék, 19. hely Európában), nálunk a 451-ből 351 (78 százalék, 39. hely). (Passzban egyébként Spanyolország még mindig kimagaslik Európában: 801 passz, 717 sikeres, 89 százalékos pontosság.)

Az alapvető adatok közé tartozó labdabirtoklásban ugyancsak előttünk járnak a norvégok, akik átlagosan 52 százalékban birtokolták a labdát, meccsenként 29 percet, amivel 16.-ak Európában. Mi viszont a 46 százalékunkkal, 23:40 perc mellett a 42. helyen végeztünk európai összevetésben. (Az élen Hollandia, Németország és Spanyolország egyaránt 67 százalékkal.)

A párharcok tekintetében viszont szinte teljesen ugyanúgy teljesített a két válogatott. Norvégia 170-ből 88-at nyert meg Eb-selejtezőnként (51 százalék, 24. hely), mi 173-ból 88-at (50 százalék, 25. hely).

Európai összevetésben a norvég válogatott kevésbé fontos mutatókban, így például a szerelések számában produkált kimondottan gyenge eredményeket, meccsenként 14 szerelése volt az északiaknak (a 25 szerelési kísérlet 55 százaléka volt sikeres), ami csupán a 47. helyre volt elegendő a számukra, ez volt a leggyengébb helyezésük az összes mutatót összevetve. Nekünk 16 szerelésünk volt (ugyancsak 55 százalékos eredményesség mellett), ez az európai rangsorban a 21. helyet eredményezte számunkra.

Viszont az a tény, hogy a szerelések számában az Eb-re kijutott csapatok közül Belgium, Csehország, Észak-Írország, Wales és Izland is rosszabbul teljesített Norvégiánál, azt mutatja, ez az elem a mérkőzések kimenetelét kevésbé befolyásolja. Továbbá azért is csalóka ez a szám, mert azoknak a csaptoknak, amelyek többet birtokolják a labdát, kevesebbszer is kell szerelniük.

DZSUDZSÁK KÉT LISTA ÉLCSOPORTJÁBAN – EGYÉNI MUTATÓK

A csapatadatok után nézzünk néhány egyéni, játékosokra bontott statisztikai rangsort, amelyeket 20-as rangsorokra bontott az InStat – aligha meglepő, hogy ezeket a listákat nem a norvég és a magyar futballisták uralják, bár azért akadt néhány meglepetés. Dzsudzsák Balázs három, Juhász Roland két listára is felfért, de az egyik rangsorban Böde Dániel is feltűnt.

Az Eb-selejtezők legjobb játékosa a lengyel Robert Lewandowski lett, akinek az összteljesítményt mérő átlagos InStat-indexe 333 lett, ezzel megelőzte a 2. helyen végzett Zlatan Ibrahimovicot (330) és a portugál Cristiano Ronaldót (328). Az első húszban sem norvég, sem magyar játékost nem találunk.

Dzsudzsák Balázs először a legtöbb lövést eleresztő játékosok rangsorában tűnik fel a 8. helyen, 33 kísérlettel (első Gareth Bale, Wales, 52 kísérlet), de csak kilencszer talált kaput (27 százalék), a legtöbbet lövő húsz játékosból csak ketten céloztak ennél pontatlanabbul (Toni Kroos, Németország, 30/6, 20 százalék és Gabriel Torje, Románia, 28/6, 21 százalék).

A tizenhatoson belülre játszott labdák számában Dzsudzsák 62 passzal (49 százalékos sikeresség mellett) második lett a Manchester City belga sztárja, Kevin De Bruyne mögött (a belgának 67 passza jutott a tizenhatoson belülre 132 kísérletből – 67 százalék), és megelőzte például a 3. helyen végzett Barca-középpályást, a horvát Ivan Rakiticet (115/54, 47 százalék).

Dzsudzsák a beadások számában lett még dobogós, egész pontosan harmadik (53 beadás, 17 sikeres, 32 százalékos pontosság) a horvát Darijo Srna (64/18, 28 százalék) és a már említett De Bruyne (54/12, 22 százalék) mögött.

Kár, hogy Dzsudzsák tizenhatoson belülre irányuló passzaiból, beadásaiból sokat nem profitált a magyar válogatott, az Eb-selejtezők során egy gólpasszt jegyzett, még az első meccsen, az északírek ellen (1–2). Ezen kívül Romániában volt egy nagyon fontos, pontot érő szabadrúgásgólja, de ezt leszámítva nem tudott igazi húzóemberré válni a csapatkapitány.

Juhász Roland a levegőben megnyert párharcok rangsorában lett negyedik (65 párharcot nyert meg a levegőben a 104-ből), megelőzve például „kedvenc” északír futballistánkat, a 7. helyezett Kyle Laffertyt (145/60). A védekezésben megnyert párharcokban 15. lett Juhász (118/78). Böde Dániel a csatárok InStat-index átlagát tekintve lett 7., de azt hozzá kell tenni, hogy csak két meccsen szerepelt, és ezek közül az egyiken két gólt szerzett – ez alaposan felemelte az InStat-index átlagát.

A norvég játékosok közül a Dárdai Pálnál, a Herthában edződő középpályás, Per Skjelbred a gólpasszlistán lett 15., többekkel holtversenyben végzett a három gólpasszával.

A skót Celtic középpályása, Stefan Johansen több fontos mutatóban is kiemelkedett, a passzok számában végzett a 12. helyen (693 passz/580 pontos, 84 százalék). 16. lett a gólhelyzeteket előkészítő kulcs és támadópasszok sorában (32/14, 44 százalék), hatodik a tizenhatoson belülre irányuló átadások tekintetében (96/54, 56 százalék), amelyben Dzsudzsák volt a második. A földön megnyert párharcokban 19. lett (141/76, 54 százalék), a szerelésekben ötödik (54-szer szerelt).

Az angol Norwichban légióskodó Alexander Tettey erősségét az ellenféltől visszaszerzett labdák jelentették, ebben a kategóriában 14. lett Európában (80 labdát szerzett, ebből 20-at az ellenfél térfelén). Igaz, ő a gólszerzéssel sem áll hadilábon, hiszen három selejtezős góljával a norvég csapat legeredményesebb játékosa lett.

Érdekes, hogy a norvégok első számú csatára, Söderlund egy negatív listán lett 20. – a legtöbb szabálytalanságot elkövető labdarúgók sorában.

A kiemelt játékosok mindkét csapatból akár kulcsszerepet is játszhatnak a pótselejtezőn, kár, hogy Juhász az oslói találkozón eltiltása miatt nem szerepelhet.

A NORVÉGOK JOBBAK, DE… – ÖSSZEGZÉS

Az egyértelműen látszik, hogy a norvég válogatott egy, a miénknél erősebb csoportban tudott a fontosabb statisztikai mutatókban jobb adatokat produkálni Magyarországnál az eddigi selejtezők során. Több gólt szerzett (igaz, többet is kapott), több támadást vezetett, többet birtokolta a labdát, többet és pontosabban passzolt, kiváltképp a gólhelyzetet teremtő átadások tekintetében járt előttünk.

Az azonban látszik, hogy eget verő különbség azért nincs a két válogatott között, mindkét csapat az európai középmezőnyhöz sorolható a legtöbb rangsorban. Kiemelkedő klasszisa pedig egyik gárdának sincs.

A norvégoknak a jobb szélük, nekünk a bal az erősebb támadásban. Viszont éppen ezért védekezésben nagyon figyelnünk kell, mert ha a bal oldalunkon Dzsudzsák és a mögötte a szintén támadóbb szellemű Leandro játszik Oslóban, akkor nekik szükségük lehet kisegítésre. Elöl jobb híján a rögzített helyzetekre ezúttal is alapozhatunk (ezekből veszélyesebbek voltunk kapura, mint a norvégok), viszont a visszarendeződésnél résen kell lennünk, a 13 góljukból ötöt szereztek ellentámadásból, jobban kontráznak, mint mi.

Megítélésünk szerint az fogja eldönteni a párharcot, hogy csapatként melyik gárda működik jobban, fegyelmezettebben, illetve, hogy visszaáll-e a Dárdai Pálnál megszokott „rend”, és megfelelően bírjuk-e erővel és koncentrációval a mérkőzések végét is, mert az utóbbi időben ezen a téren voltak gondjaink.

EURO 2016
PÓTSELEJTEZŐ, 1. MÉRKŐZÉS
NORVÉGIA–MAGYARORSZÁG
Oslo, Ullevaal Stadion, 20.45. V: Clattenburg (angol)

A MAGYAR VÁLOGATOTT SZŰK KERETE A NORVÉGIA ELLENI PÓTSELEJTEZŐKRE
Kapusok: Bogdán Ádám (Liverpool – Anglia), Király Gábor (Haladás), Megyeri Balázs (Getafe – Spanyolország)
Védők: Bosnjak Predrag (Haladás), Fiola Attila (Puskás Akadémia FC), Guzmics Richárd (Wisla Kraków – Lengyelország), Juhász Roland (Videoton FC), Kádár Tamás (Lech Poznan – Lengyelország), Lang Ádám (Videoton FC), Leandro (Ferencváros), Vanczák Vilmos (FC Sion – Svájc)
Középpályások: Elek Ákos (Csangcsun Jataj – Kína), Gera Zoltán (Ferencváros), Kleinheisler László (Videoton FC), Kovács István (Videoton FC), Nagy Ádám (Ferencváros), Pintér Ádám (Ferencváros)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (Bursaspor – Törökország), Lovrencsics Gergő (Lech Poznan – Lengyelország), Németh Krisztián (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Nikolics Nemanja (Legia Warszawa – Lengyelország), Pekár László (Puskás Akadémia FC), Priskin Tamás (Slovan Bratislava – Szlovákia), Stieber Zoltán (Hamburger SV – Németország), Szalai Ádám (Hoffenheim – Németország)

A NORVÉG VÁLOGATOTT 24 FŐS KERETE A MIEINK ELLENI EB-PÓTSELEJTEZŐRE
Kapusok: André Hansen (Rosenborg), Rune Jarstein (Hertha BSC – Németország), Örjan Nyland (Ingolstadt – Németország)
Védők: Haitam Aleesami (IFK Göteborg), Vegard Forren (Molde), Even Hovland (Nürnberg – Németország), Tom Högli (FC Köbenhavn – Dánia), Martin Linnes (Molde), Stefan Strandberg (FK Krasznodar – Oroszország)
Középpályások: Valon Berisha (Red Bull Salzburg – Ausztria), Omar Elabdellaoui (Olympiakosz Pireusz – Görögország), Pal André Helland (Rosenborg), Markus Henriksen (AZ Alkmaar – Hollandia), Stefan Johansen (Celtic FC – Skócia), Havard Nordtveit (Borussia Mönchengladbach – Németország), Ole Selnaes (Rosenborg), Per Skjelbred (Hertha BSC – Németország), Alexander Tettey (Norwich City – Anglia), Martin Ödegaard (Real Madrid Castilla – Spanyolország)
Támadók: Jo Inge Berget (Malmö FF), Veton Berisha (Greuther Fürth – Németország), Alexander Söderlund (Rosenborg), Mohamed Elyounoussi (Molde), Marcus Pedersen (Strömsgodset)

EB-PÓTSELEJTEZŐ – A PROGRAM
November 12., 20.45: Norvégia–Magyarország (Tv: M4)
November 15., 20.45: Magyarország–Norvégia (Tv: M4)

A TOVÁBBI PÁROSÍTÁSOK

November 13., 20.45: Bosznia-Hercegovina–Írország (Tv: Sport1)
November 16., 20.45: Írország–Bosznia-Hercegovina (Tv: Sport1)

November 14., 18.00: Ukrajna–Szlovénia (Tv: Sport2)
November 17., 20.45: Szlovénia–Ukrajna

November 14., 20.45: Svédország–Dánia (Tv: Sport2)
November 17., 20.45: Dánia–Svédország (Tv: Sport1)

A MAGYAR VÁLOGATOTT CSOPORTMECCSEI
Magyarország–Észak-Írország 1–2 (Priskin 75., ill. McGinn 81., Vanczák 88. – öngól)
Románia–Magyarország 1–1 (Rusescu 45., ill. Dzsudzsák 82.)
Feröer–Magyarország 0–1 (Szalai 21.)
Magyarország–Finnország 1–0 (Gera 84.)
Magyarország–Görögország 0–0
Finnország–Magyarország 0–1 (Stieber Z. 82.)
Magyarország–Románia 0–0
Észak-Írország–Magyarország 1–1 (Lafferty 93., ill. Guzmics 74.)
Magyarország–Feröer 2–1 (Böde 63., 71., ill. Jakobsen 11.)
Görögország–Magyarország 4–3 (Sztafilidisz 5., Tahcidisz 57., Mitroglu 79., Kone 86., ill. Lovrencsics 26., Németh K. 54., 76.)

NORVÉGIA SZEREPLÉSE A 2016-OS EB SELEJTEZŐSOROZATÁBAN

Norvégia–Olaszország 0–2 (Zaza 17., Bonucci 62.)
Málta–Norvégia 0–3 (Daehli 22., J. King 26., 49.)
Norvégia–Bulgária 2–1 (Elyounoussi 14., H. Nielsen 72., ill. Bodurov 43.)
Azerbajdzsán–Norvégia 0–1 (Nordtveit 25.)
Horvátország–Norvégia 5–1 (Brozovic 30., Perisic 54., Olic 66., Schildenfeld 87., Pranjic 94., ill. Tettey 81.)
Norvégia–Azerbajdzsán 0–0
Bulgária–Norvégia 0–1 (Forren 57.)
Norvégia–Horvátország 2–0 (Berget 51., Corluka 69. – öngól)
Norvégia–Málta 2–0 (Tettey 19., Söderlund 52.)
Olaszország–Norvégia 2–1 (Florenzi 73., Pelle 82., ill. Tettey 23.)