A 20. percben, Schaffer Alfréd sérülése, így a játékból való tulajdonképpeni kiválása pillanatában már jó ideje a mieinknél volt az előny, Payer Imre, a válogatottba két év szünet után visszatérő daliás termetű hátvéd ugyanis öt perc elteltével „éles magas lövéssel góllá értékesítette” a Schlosser Imrével szembeni faultolás miatt megítélt tizenegyest. Majd ő szerezte a második magyar gólt is – ugyancsak büntetőből – a 63. percben; hátvéd azt megelőzően egyszer sem duplázott a magyar reprezentatív csapatban.
Tizennégy perccel később érkezett a harmadik magyar találat. A statisztikák a mai napig Pataki Mihálynak könyvelik el, holott (Az Újság): „A 32-ik perczben Pataki–Schlosser–Konrád remek összjátékából Braun háromra szaporítja a magyarok goaljait.” A Népszava is megerősítette: „A goalokból kettő tizenegyesből esett. Mindkettőt Payer lőtte. A harmadikat Braun rúgta.” Az Est szerint „a 32-ik percben Braun Konráddal szépen összejátszva a harmadik goalt lövi”, míg a Budapesti Hírlap szintén Csibit, az MTK válogatott újoncát („Braun jobbszélső csatázó”) jelölte meg gólszerzőként.
| A Budapesti Hírlap így számolt be a lefújás után kipattanó hatalmas botrányról: „Ezren és ezren futottak be a játéktérségre, a hol valósággal harc fejlődött ki Kehm bíró személye körül. Elszánt emberek bottal, esőernyővel és ököllel törtek utat maguknak, hogy a bíróhoz férkőzzenek s a szorongatott funkcionáriusnak a magyar játékosok és a közönség soraiban levő magyar nézők saját testükkel emeltek védőgátat az elementáris erővel dühöngő népharag elé. Kehm körül szoros gyűrűt alkottak a mi játékosaink, Payer, Károly és Vogl II. száz és száz ütést fogtak föl s közben ők is ütötték, boxolták, rugdosták a fékevesztett tömeget. Payerra késsel támadt reá egy megvadult suhanc, orozva akarta megszúrni, de Payer szerencsére észrevette a gyalázatos szándékot és öklével leterítette a támadót. A magyar fiúk hősiesen állották az ostromot mindaddig, a míg rendőrök és katonák széjjel nem oszlatták a tömeget. Fegyveres oltalom alatt a bíró is védett helyre jutott s öreg este volt, a mikor elcsendesült a magyar–osztrák mérkőzés helye.” |
Az említett napilapok kivétel nélkül 1918. október 8-án tudósítottak az Ausztria–Magyarország mérkőzésről, míg az akkori első számú sportlap, a Sporthírlap (az NS épp szünetelt!) már a találkozó másnapján, 7-én, hétfőn jelentett az eseményről.
A tények rögzítése végett írjuk: az újságkészítés akkoriban teljesen más volt, mint manapság; a tetejében ínséges idők jártak, bár közel volt a fegyvernyugvás, még tartott a Nagy Háború, a spanyolnáthajárvány pedig éppen tetőzött a Monarchia keleti felében. A telefonon küldött tudósításba több hiba is csúszott, a harmadik gól leírása kapitális tévedésnek bizonyult – Patakit tüntették fel gólszerzőként. Igaz, egy hét múlva – immár nyugodtabb körülmények között, a barátságtalan végjátékba torkolló barátságos meccsről hazatérve – helyesbített a szerző: „Múlt számunkban félreértésből Pataki volt góllövőnek jelezve.”
Mindezt azért említettük meg, mert a második világháború utáni magyar futball-történetírás az első, tehát tévesnek bizonyuló sporthírlapos forrást használta munkái során, nem az egy héttel későbbi (1918. október 14.), immár javított adatot közlő másodikat. Más hírlapra pedig rá sem hederített: a sportújságírók logikusan a legautentikusabb és elvileg legpontosabb forrásból, azaz a sportlapokból, mindenekelőtt a Nemzeti Sportból/Népsportból és a Sporthírlapból dolgoztak évtizedeken át. Ehhez jött még hozzá, hogy a válogatott mérkőzéseiről szóló különböző összeállítások mindig a rossz verziót göngyölítették tovább (lásd például: Labdarúgás 1959. november; 1963-as különszám; 1976-os különszám)...
Bár a „Pataki-féle” tévedést kiszúrta és korrigálta is Dénes Tamás, Sándor Mihály és B. Bába Éva A magyar labdarúgás története I. Amatőrök és álamatőrök (1897–1926) című, 2015-ös grandiózus munkájában, sporttörténeti felfedezésük „visszhang nélkül maradt”, legalábbis a témával foglalkozó legfontosabb, legismertebb magyar nyelvű internetes oldalakon továbbra is a rossz adatok szerepelnek.
A magyarfutball.hu, a magyarvalogatott.hu, a tempofradi.hu és a magyar Wikipédia ismert és ismeretlen szerkesztőihez.
Kedves Szerkesztők, adjuk végre oda ismét Braun Józsefnek a harmadik magyar gólt!
Avagy: tessék kijavítani a hibát!
A BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS HELYES JEGYZŐKÖNYVE
Ausztria–Magyarország 0:3 (0:1)
1918. október 6., Bécs, WAC-sporttelep, 15 000 néző. Vezette: Kehm (német)
Ausztria: Kraupar – Popovich, Dittrich – Rupec, J. Brandstätter, K. Tekusch – J. Stürmer, Humenberger, Koželuh, Bauer, Feller. Szövetségi kapitány: Heinrich Retschury
Magyarország: Zsák – Fogl II, Payer – Kertész II, Károly, Ging – Braun, Konrád II, Pataki, Schaffer, Schlosser. Szövetségi kapitány: Fehéry Ákos
Gólszerző: Payer (5., 63. – mindkettőt 11-esből), Braun (77.)
Személyes névmás - Ford Capri menetpróba (2024)
„Rafa nagysága ennél többet érdemelt volna” – David Ferrernél kiverte a biztosítékot Nadal búcsúztatása
Andrei Mangra ügye: ez vár a sztártáncosra, ha elszökik Magyarországról
Fordulat: Karácsony Gergely döntött a főpolgármester-helyettesekről – óriási meglepetés Budapesten
Keresd a hibát! Csak az emberek 5 százaléka veszi észre, mi nem stimmel ebben a nappaliban
A Tisza Párt EP-képviselője ismét Magyarországot támadta Brüsszelben (VIDEÓ)
Varga Kevin tudja, a másodosztályban nem számíthat a válogatott meghívóra
Órákon át hallgattak ki egy újságírót Lakatos Márk pedofilbotrányáról
Férfi kézi BL: Veszprém HC–Orlen Wisla Plock
Csütörtöki sportműsor: a Szeged és a Veszprém is meccset játszik a kézi BL-ben
Olvasóink többsége a görögök ellen küldené harcba a válogatottat
