„Hagyjatok, hagyjanak békén!” – Mi történt a Vasas korábbi klasszisával?

 

– Bubu, jó reggelt…!
– Szervusz.

– Nem zavarlak?
– De, zavarsz!

– Hogy vagy?
– Minek hívtál?

– Portugáliában játszik világbajnoki selejtezőt a magyar válogatott, és tudom, hogy téged ott a mai napig tisztelnek mint a Sporting egykori népszerű, sikeres kapusát. Erről a meccsről kérdeznélek…
– Nem nyilatkozom. Már százszor elmondtam, hogy hagyjatok, hagyjanak békén!

Rövid, baráti hangulatú beszélgetés Mészáros Ferenccel. A népszerű Bubuval, a 29-szeres válogatott kapussal, aki április 11-én lesz 67 éves. Nem így terveztük. Ennek az írásnak most arról kellene szólnia, hogyan várja a közelgő világbajnoki selejtezőt Mészáros Ferenc, aki világbajnokságokon is szerepelt a magyar válogatottban, aki évekig védett Portugáliában.

Tudtam, tudtuk, hogyan fogadja az érdeklődést, hiszen ez már a sokadik próbálkozás az évek során. És mégis, úgy van vele az ember, hátha most sikerül, hátha jó passzban lesz. Vidám hangulatban ébredt, és hajlandó legalább három-négy mondatot kipréselni magából esélylatolgatás gyanánt. De nem… Már elsőre is sejteni lehetett, hogy ebből sem lesz mélyinterjú. Bubu kezdésként felvette a kagylót, nem szólt bele, gyaníthatóan azt hallgatta, ki merészeli zavarni, s aztán a következő próbálkozásnál már ki sem csengett a készülék, megszűnt, eltűnt a vonal. A kitartó, sokadik telefonálás végén csak felvette, és ez lett belőle: „Nem nyilatkozom, hagyjanak engem békén!”

Ezt mondja évről évre. S nemcsak nekünk, újságíróknak, hanem a korábbi csapattársainak is. Nehéz kifürkészni a titkát, gyakorlatilag lehetetlenség megfejteni, mitől zárkózott be ennyire. Futballistaként egészen másfajta ember volt, a szó jó értelmében igazi csibész, vagány, aki a legizgalmasabb meccsek közepette is képes volt a „bohóctréfára”, a trükközésre, s ha a kedve úgy hozta, kapujából messze-messze kifutva cselezgetett, szlalomozott a labdával, mint valami fedezet.

Ezért is szerették! A csibészt, aki görbe tükröt tartott a diktatúrának. Mert róla sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy ő volt a „szocialista embertípus” mintája. Az öltözködése, a betyáros bajsza, a loboncos haja, a szókimondó stílusa tette őt lázadóvá – példaképpé.

Mi történt a klasszis kapussal? Mi történt Mészáros Ferenccel, aki Soroksáron született, ott is kezdte el a pályafutását a VM Egyetértésben, onnan igazolta át 18 évesen a Vasas, ahol aztán a legnagyobb sikereket érte el.

Igaz, meg kellett küzdenie a csapatba kerülésért Tamás Gyulával, az angyalföldi klub vezetői büszkén mondhatták, hogy van két válogatott szintű kapusuk. Bubu 1973 szeptemberében Belgrádban, a Jugoszlávia elleni, 1–1-es döntetlennel záruló felkészülési találkozón mutatkozott be a magyar válogatottban, amelyben aztán huszonkilenc alkalommal szerepelhetett.

Tagja volt az 1974-ben utánpótlás Európa-bajnokságot nyerő gárdának, majd az 1978-as argentínai világbajnokságon részt vevő nemzeti csapatnak, ott a második, olaszokkal szemben 3–1-re elveszített találkozón lépett pályára. Négy évvel később Mészöly Kálmán szövetségi kapitány már neki adta az 1-es számú trikót, így ő állhatott a kapuban a Salvador, az Argentína és a (végül emlékezetessé és fájdalmassá váló) Belgium elleni összecsapáson. Közben biztos pontja lett a Vasasnak, az angyalföldi csapattal bajnoki címet és Magyar Népköztársasági Kupát nyert.

Miért van haragban a világgal Mészáros Ferenc? Ezt is megkérdeztem volna tőle. S közben mondtam volna neki, hogy Bubu, én vagyok az, aki üvöltöttem a Népstadion lelátóján, amikor a Vasasban védtél a Sporting, a későbbi csapatod ellen, és én voltam, aki láttam azt a sok ezer embert átmászni a Fáy utcai stadion kerítésén a Zalaegerszeg ellen 3–1-re megnyert meccs után, hogy aztán a vállukra kapják a bajnokcsapat tagjait, téged, Müller Sándort, Várady Bélát, Kovács Istvánt, Török Pétert, Zombori Sándort és a többieket. S én voltam az is, Bubu, aki álltam a Fáy utcai sporttelep öltözőfolyosóján, néztem az arcodat, figyeltem a benned tomboló indulatokat az Újpest ellen elveszített 5–2-es bajnoki után, amikor Hartmann Lajos sporttárs három angyalföldi labdarúgót is kiállított. Turbék István, Bücs Zsolt és Zentai Lajos is idő előtt mehetett zuhanyozni, s te a Vasas edzőjeként nehezen viselted ezt. Az is én voltam, Bubu, aki a kórházi ágyad mellett volt, miközben élet és halál között lebegtél egy irtózatos autóbaleset után.

Álltam, néztem a bebugyolált testedet, a csöveket, melyek lógtak belőled, s imádkoztam, hogy életben maradj. Miért zárkóztál be – miért nem vagy kíváncsi a világra? Azt mondják, szinte senkivel sem tartod a kapcsolatot, nemcsak a régi játékostársaiddal, a soroksári barátaiddal sem. Mészáros Ferenc már nem politizál, legalábbis hivatalosan nem. A MIÉP színeiben indult az országgyűlési választásokon 1998-ban, szerepelt a párt budapesti listáján, de mandátumot nem szerzett. Ugyanabban az évben versenybe szállt a kerületi polgármesteri posztért, kapott is 365 szavazatot, de ez csak a harmadik helyhez volt elég.

Szerettük volna, hogy a portugálokról beszéljen, a futballról, arról az országról, ahol ismerik és nem felejtették el őt. Bubu a Sporting színeiben bajnoki címet és kupát nyert, s a portugál klubbal a BEK 1982–1983-as kiírásában a Dinamo Zagreb és a CSZKA Szófia elbúcsúztatásával a negyeddöntőig jutott.

A lisszaboni szezon után következett az SC Farense, majd itthon a Rába ETO (egy ezüst- és egy bronzérem a győri mérlege), majd újra Portugália, ott a Vitória Setúbalban fejezte be pályafutását 1989-ben, majd visszavonulását követően edzősködött a Fáy utcában.

– Bubu, csak a portugálokról, a vébéselejtezőről kérdeznélek…
– Feleslegesen hívtál. Felejtsétek el a számom, és felejtsetek el engem is…!

Ez volt a bohém rapszódia utolsó taktusa.