Higgyünk Dalicnak! – Pietsch Tibor jegyzete

Zlatko Dalic úgy emlegeti a március 24-i, budapesti Európa-bajnoki selejtezőt, mint az egyik legkomolyabb vizsgát. Tekintve, hogy a horvát labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányáról van szó, felvetődhet bennünk, csak az udvariasság szól belőle, hiszen a világbajnoki ezüstérmesnek legfeljebb a világbajnoki aranyérmes ellen lenne félnivalója, az aktuális világranglista 52. helyezettjével szemben aligha.

Mégis, tételezzük fel, hogy a szakember ezúttal nem a kötelező tiszteletkört futotta le azzal, hogy megpedzette: meggyűlhet a bajuk Magyarország ellen. Mindamellett erős a gyanú, Zlatko Dalic elsősorban saját csapata miatt aggódik. Hogy a hétfői kerethirdetés kapcsán egy-két ránc megjelent a homlokán, arra van magyarázat: az oroszországi szereplésükkel nemzeti hősökké váló klasszisok közül Mario Mandzukic, Danijel Subasic és Vedran Corluka lemondta a válogatottságot, míg Ivan Strinic és Sime Vrsaljko szívbetegség, illetve térdsérülés miatt egy ideig nem húzhat címeres mezt. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Liverpool bekkje, Dejan Lovren bevetése is kétséges, már-már megsajnáljuk Dalic urat.

Csakhogy van, ami a mi kapitányunkat, Marco Rossit is nyugtalaníthatja. Például az, hogy amíg Kleinheisler László mihamarabbi felépüléséért lehet imádkozni, Sallai Rolandéért hiábavaló – előbbi talán már a hétvégén pályára léphet, utóbbi még hetekig nem rúghat labdába. Ez bizony jelentős probléma egy olyan válogatottnál, amelynek szakvezetője bevallottan kulcsemberként kalkulál(na) a szóban forgó két futballistával. A kapitányi kínokat fokozza, hogy Dzsudzsák Balázs, aki Sallai Rolandot helyettesíthetné, február 27-én lépett pályára legutóbb bajnoki mérkőzésen – a gond nem ezzel van, hanem azzal, hogy legközelebb március 29-én nyílik erre lehetősége. Nyolc nappal a szlovákok és öttel a horvátok elleni Eb-selejtező után…

Amíg mi az egyesült arab emírségekbeli bajnokság lebonyolítása miatt vakarjuk a fejünket, a horvátok dörzsölhetik a tenyerüket: az angol, a német, a spanyol, az olasz és a francia élvonalban nem szünetelnek a küzdelmek. Márpedig Zlatko Dalic kiválasztottjai javarészt az öt európai topbajnokságból kerülnek ki, ráadásul a legtöbbjük nélkül – legyen szó a Barcelonáról, a Real Madridról vagy éppen az Interről – elképzelhetetlen a kezdő tizenegy.

Nekik van egy Modricuk, egy Rakiticük, egy Perisicük – nekünk nincs egy Sallaink, és ki tudja, lesz-e Kleinheislerünk és Dzsudzsákunk. Zlatko Dalic mégis úgy készül a pesti estre, mint az egyik legkomolyabb vizsgára.

A világbajnoki ezüstérem is bizonyítja, hogy hiteles (szak)ember – higgyünk hát neki mi is. Abból még mindig kisebb bajunk lehet, mintha Rakitic passza után Perisic megindulna a kapunk felé…