Marco Rossi szívesen felvenné a magyar állampolgárságot is

2018. szeptember 8.

„Szia, Nagypapa! Remélem, jól vagy. Hány éve is mentél el? Túl sok. ‘94-ben volt, de az emléked most is itt él bennem. Ki tudja, milyen boldog leszel és büszke az unokádra, aki most a magyar válogatott szövetségi kapitánya... Igen, azé a Magyarországé... Az Aranycsapaté, melyben Puskás, Hidegkuti és a többiek játszottak, és amelyről annyit meséltél nekem. Emlékszel? Ma elkezdődik ez az új kaland, és ha a lehető legjobban kezdődik, akkor pontosan tudom, kinek ajánljam a győzelmet! Ha így lesz, akkor tudni fogom, hogy szurkoltál nekem, nekünk! Szeretlek!”

Egy nappal azelőtt, hogy betöltötte 53. életévét, a fenti sorokkal rajongott nagypapájának üzenő Marco Rossi először ült le a magyar válogatott kispadjára. Amikor SMS-ben kívántunk neki „egy kalappal”, ennyit írt vissza: „Mindent megteszek azért, hogy ezekkel a srácokkal sikeres legyek, azért harcolok, hogy Magyarország büszke lehessen a válogatottjára!”

A tamperei premier nem sikerült fényesen: Finnország 1–0-ra megnyerte a Nemzetek Ligája-találkozót. A rossz kezdést szerencsére egyre jobb folytatás követte, mígnem...

Ugorjunk is három évet!

2021. június 14., 12.15 óra

„–1! RIA RIA HUNGARIA!” – írta egy nappal a válogatott első Európa-bajnoki meccse előtt Marco Rossi a Facebook-oldalán. A poszt alá egy öt évvel ezelőtti fotót mellékelt, a magyar drukkerhad marseille-i vonulását megörökítő felvétel kapcsán rögvest felvillant előttünk a kép, amely 2018. június 20-án, az egyik belvárosi szállodában készült. A magyar válogatott élére huszonnégy órával korábban kinevezett, a Honvéddal 2017-ben nyert bajnoki cím után Dunaszerdahelyre szerződő, a DAC-cal bronzéremig jutó olasz edző nemcsak arról beszélt a Nemzeti Sportnak adott interjújában, hogy úgy érzi, hazatért, hanem arról is, hogy szeretné visszahozni azt a hangulatot, amely a franciaországi Eb alatt uralkodott Magyarországon.

„Hamis ígéretekkel senkit sem akarok áltatni, a magyar szurkolók értenek a futballhoz, ők is látják, momentán hol tart a futballunk – idézzük három esztendő távlatából Marco Rossi akkori szavait. – Ha vissza tudjuk csempészni a már említett kétezertizenhatos légkört, jók lehetünk. Mondhatják rám, hogy álmodozó típus vagyok, talán még igazuk is van azoknak, akik ezt állítják, de ha nem akarnánk kijutni az Eb-re, kár lenne belekezdeni az egészbe...”

S tessék, 2021. június 14-ére eljutott odáig a Rossi-csapat, hogy csupán 24 óra választotta el a Portugália elleni csoportmeccsig. Hosszú és buktatókkal teli utat járt be addig – „papíron” ugyanaz a válogatott volt, mint három éve, valójában teljesen más. Egy, a gátlásait levetkőző, sztárallűröktől mentes, félelmet nem ismerő, mindenre elszánt csapat várta az a pillanatot, hogy kirohanhasson a Puskás Aréna gyepére.

Június 15., 14.26 óra

„Ez a nap is eljött! Alig hiszem el. Néhány évvel ezelőtt néhány nehéz pillanat után azon gondolkodtam, hogy abbahagyom ezt a munkát. Könnyedén le tudtam volna tenni a labdát, és a focitól távol új életet kezdhettem volna. És be kell valljam, nagyon közel álltam hozzá. De nem tettem meg. Az élet néha nagyon keményen próbára tud tenni. Az egész világod romba dőlhet egyetlen pillanat alatt. De hinned kell az álmaidban, és keményen dolgoznod azon, hogy elérd a céljaid. Az élet néha keményet tud ütni. De neked keményebben kell visszaütnöd. Na de száz szónak is egy a vége... Kezdődjék az Euro2020! Hajrá, magyarok!”

A magyar válogatott első Eb-meccse előtt több szemtanú szerint is eléggé elérzékenyült Marco Rossi. Hogy mi játszódott le benne, arról sem akkor, sem azóta nem beszélt senkinek. Ugyanakkor eszébe juthatott, egyszer kevésen múlt, hogy feladja...

Június 15., 20.48 óra

Csak egy fotót rakott ki a kapitány a közösségi oldalára, azon a portugál játékosokat megelőző, még Cristiano Ronaldónál is magasabbra ugró Szalai Ádám fejeli el a labdát (hogy a kép teljes legyen: Rui Patrício védett). A felvétel nem csupán azt a jelenetet rögzítette, hanem a végeredményt is: Magyarország–Portugália 0–3.

Az már nem szerepelt a fotón, hogy a 84. percig 0–0 állt az eredményjelzőn. Balszerencsés hajrá ide, háromgólos vereség oda, a közönség ugyanúgy elénekelte a Himnuszt a B-közép előtt felsorakozó csapat tiszteletére a lefújást követően, mint a kezdést megelőzően. Marco Rossi viszont feltette a kezét, mondván, hibázott a cseréknél.

„Amikor arról kérdeztek egyszer, mit vettem át azoktól a híres edzőktől, akikkel játékosként együtt dolgozhattam, azt feleltem, hogy nem a legjobb taktikus, a legkiválóbb stratéga a jó edző, hanem az, aki tisztában van a saját hibáival, és nem fél beismerni a hiányosságait. Ha hibázok, vállalom, végtére is a felelősség az enyém” – mondta utóbb.

Hogy hányan vallották be volna ezt, abba most ne menjünk bele.

Június 19., 13.51 óra

„Hajrá!” – fogta rövidre Marco Rossi a Franciaország elleni mérkőzés előtti üzenetét. Ennél beszédesebb volt, hogy emelkedő (mez)számsorrendben ismertette a kezdő tizenegyet is: Gulácsi, Szalai Á. Fiola, Orbán, Nego, Nagy Á., Szalai Á., Schäfer, Kleinheisler, Sallai, Botka.

És a csapat csodát tett! Alig két órával meccs után a Marco Rossi már büszkén írhatta ki: „1–1 a világbajnok ellen. HAJRÁ!”

Az eleganciára mindig adó, de a lefújás pillanatában a zakójától megszabaduló szövetségi kapitánynak az is átfuthatott a fejében, hány csatát kellett megvívnia, hogy a fiai – ő nevezi így őket – világszenzációt érjenek el Franciaország ellen.

S a küzdelmek kapcsán nem arra gondolunk, hogy nemegyszer veselkedett neki a magyar nyelv tanulásának Vagy netán arra, hogy ha már Budapesten otthonra lelt, a magyar konyhával is meg kellett barátkoznia. (Csak zárójelben: a bableves, gulyásleves és a pörkölt olyan előkelő helyen szerepel nála, mint a legfinomabb olasz tészták.)

Sokkal inkább arra gondolunk, hogy az innen-onnan érkező presszióval mit sem törődve volt bátorsága ahhoz, hogy meghatározónak vélt játékosokat hagyjon ki.

Továbbá arra, hogy – egy mentáltrénert is bevonva – mennyit kellett dolgoznia azért, hogy a futballistákból kiölje a pesszimizmust, egyúttal elhitesse velük, hogy a legjobbakkal szemben is fel tudják venni a versenyt.

Illetőleg arra, hogy a folytonos bírálatok ellenére kitartott Szalai Ádám mellett, aki ezt azzal hálálta meg, hogy a pályán és azon kívül is vezérré lépett elő.

No és persze arra, hogy különböző okokból hányszor, de hányszor kellett módosítania az eredeti elképzelésein. Kiesett Szoboszlai Dominik? Játszhat helyette Kalmár Zsolt. Kiesett Kalmár Zsolt? Játszhat helyette Gazdag Dániel. Kiesett Gazdag Dániel? Ki is játsszon helyette...? Lássuk, mire képes Schäfer András...

Hála az égnek, láttuk.

Június 20., 19.07 óra

„Nem tudom szavakba önteni, amit jelenleg érzek. Néha a csend sokkal többet mond bármely szónál. Nagyon meg vagyok hatódva, nem csupán az eredmény miatt, hanem attól a sok szeretettől, amelyet kapok. Teljes szívemből köszönöm! Köszönöm mindnyájatoknak, a szurkolóknak, a stábnak és mindenekelőtt a játékosoknak. Még egy apróságot szeretnék tisztázni. Amikor a meccs után nem megyek a játékosaimmal a lelátókhoz, annak csupán egy oka van: azt szeretném, hogy minden taps és figyelem a játékosaimnak és a pályán nyújtott teljesítményüknek szóljon. És most irány München! Hajrá, magyarok!”

Marco Rossi szavai aligha igényelnek különösebb kiegészítést. De ha volt olyan mérkőzés, amely után felvetődhetett benne, milyen jól tette, hogy azon a bizonyos napon nem dobta be a törülközőt, az a Franciaország elleni ütközet volt.

Ami azt a bizonyos napot illeti, 2019. november 19-én a magyar válogatott az utolsó Európa-bajnoki selejtezőjén 2–0-s vereséget szenvedett Walestől. Nem is az volt a baj, hogy kikapott, hanem ahogy... Egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szövetségi kapitány a Nemzeti Sportnak beszéljen róla: amit akkor a hozzáállásban látott a csapatától, annyira elkeserítette, hogy elbizonytalanodott a folytatást illetően.

„Sok mindent lehet rám mondani, azt azonban nem, hogy könnyen feladom. Mindig hiszek abban, hogy ha le is kell küzdeni számos akadályt útközben, a végén célba érek. De amivel a cardiffi meccs második félidejében szembesültem, nagyon csalódottá tett. Azt követően bizony őrlődtem. Aztán eszembe jutott, hogy semmit sem kaptam ingyen az életemben, amire játékosként, majd edzőként vittem, azért tisztességgel megdolgoztam. Megéltem nehéz időszakokat, de sohasem adtam fel! Rádöbbentem, ez nem az a pillanat, amikor meg kell hátrálnom. Főleg nem akkor, amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehetek. Ahogy ezt lerendeztem magamban, csak az lebegett a szemem előtt, hogy a »vigaszágon« valóra váltsuk az álmunkat. Ehhez persze kellett egy hozzám hasonlóan eltökélt stáb és egy szintén mindenre hajlandó csapat. Mindenki beállt a sorba, mindenki képes volt szenvedni. Úgy hiszem, megérte” – mondta lapunknak 2020. november 25-én Marco Rossi, azt követően, hogy hat napon belül két legyet ütött egy csapásra: előbb az Eb-re juttatta ki csapatát, majd a Nemzetek Ligájában juttatta fel – az elit mezőnybe, vagyis az A-ligába!

Csupán a miheztartás végett: a 2018-as tamperei mérkőzést még a C-ligában rendezték meg.

Június 23., 19.59 óra

„Hajrá!” – tört a lényegre a Németország elleni mérkőzés előtti posztjában a kapitány, aki egy piros-fehér-zöld lobogó és egy piros szív alatt tizenegy nevet is feltüntetett. Igen, ugyanazt a tizenegyet, amelyet négy nappal korábban.

A csapat ismét csodát tett! Fantasztikusan futballozva kétszer is vezetett Münchenben, ha nem látjuk, nem hisszük el: a másodjára is egyenlítő németek az időt húzták az utolsó percekben, csakhogy megőrizzék a döntetlent. Valahol a szívük mélyén igazuk volt, mert a megszerzett egy ponttal ők továbbjutottak, míg a mieink...

Nos, a mienk könnyek közt vonultak az őket a legnehezebb pillanatokban is teli torokból éltető szurkolók elé. S a drukkerekkel együtt a Himnuszt éneklő futballisták között – ez egyszer – feltűnt Marco Rossi is...

Június 23., 23.05 óra

„Kiestünk. De emelt fővel. Köszönöm!”

Kiestünk? Igen, de nem így éltük meg, sőt!

Emelte fővel? Ennél tisztességesebben aligha lehetett volna szerepelni!

Ja, és mi köszönjük!

Június 25., 11.48 óra

„Sziasztok, kedves barátaim! Itt vagyunk. Az Euro2020 számunkra véget ért. Szomorú vagyok, mert három meccsen át küzdöttünk, de a sors más utat szánt nekünk. Másrészről viszont nem is lehetnék boldogabb az utazásunkat tekintve. Félelem nélkül játszottunk három klasszis csapat ellen. A fiaink mindent megtettek. Nagyon sokat edzettünk és fantasztikus légkörben készültünk a meccsekre. Szeretnék köszönetet mondani Nektek. Játékosoknak, szurkolóknak, szakmai stábnak, mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ez az álom valóra váljon. Nem jutottunk tovább a csoportból, de hihetetlen tapasztalatot szereztünk, amelyre egész életemben emlékezni fogok. Köszönöm, és örökké hajrá, magyarok!”

A két nappal az utolsó (csoport)mérkőzés után kelt bejegyzést 20 ezren kedvelték, 865-en osztották meg és 1100-nál is többet kommentálták.

Ehhez nincs is mit hozzátenni.

Június 27., 14.07 óra

„32 év házasság. 34 év együtt. Semminek nem volna értelme Nélküled. Életem szerelme, boldog évfordulót!”

Marco Rossi büszkén vallja, nem lenne ilyen sikeres, ha felesége, Mariella nem állna mellette. Két otthonuk van: egy Pozzuoliban, egy Pesten. A családfő bevallottan örökbe fogadott magyarnak érzi magát, úgy tudjuk, az olasz mellé szívesen felvenné a magyar állampolgárságot is. Ha ezt minél előbb szeretné, a kedvezményes honosításban bízhat, amennyiben a köztársasági elnök úgy ítéli meg, hogy „...a kérelmező honosításához Magyarországnak fontos érdeke fűződik”, áldását adhatja rá.

Magyarországon a futballválogatott nem fontos érdek – jóval több. Köszönhetően Marco Rossinak (is), aki az elmúlt időszakban hiába kapott megkeresést egy válogatottól, több neves klubtól, valamint a busás jövedelmet ígérő arab világból, mindennél jobban hajtja, hogy Magyarországot kijuttassa a 2022-es vb-re.

Június 28., 20.57 óra

„Sziasztok, barátaim! Minden rendben! Visszatértünk a normál kerékvágásba. Olaszországban vagyunk néhány napig szabadságon, de még mindig nagyon meghatottak vagyunk attól a sok szeretettől, amelyet kapunk. Szóval, ezúton emelem poharam a fantasztikus szurkolóinkra, és a legjobbakat kívánom Nektek, mivel megérdemlitek! Most pedig kezdődjék a nyári szünet, hamarosan találkozunk! Ígérem!”

...és azzal a lendülettel Marco Rossi felhajtott egy Unicumot.

Egészségére, kapitány!

S valóban, mire pont került a cikk végére, már 75 116 ember kedvelte Marco Rossi közösségi oldalát.