Összjáték: Zombori Sándort és Tóth Józsefet sem kíméli a betegség

Egy közelmúltban végzett brit kutatás szerint az agyi és idegrendszeri eredetű betegségek kockázata a futballistáknál nagyobb, mint az átlagembereknél. A vizsgálat az agykárosodások elsődleges okának a fejelést tartja. A Glasgow-i Egyetem harmincezer emberen végzett kutatása kimutatta: a labdarúgóknál az Alzheimer-kór (szellemi leépülés) ötször, a motoneuron betegség (az akaratlagos izommozgást befolyásoló idegsejtek károsodása) négyszer, a demencia három és félszer, a Parkinson-kór kétszer annyi esetben alakul ki. A skót kutatók meggyőződése, hogy minden fejes kisebb-nagyobb agyi traumát okoz. A fejsérüléssel járó sportokban részt vevőket veszélyezteti az idegrendszer degeneratív betegsége, a krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE). A CTE-ről leginkább az amerikai futball kapcsán hallani, több egykori NFL-esnél mutatták ki a halála után. A Bostoni Egyetem 2016-os tanulmányában kilencvennégy egykori játékos agyát vizsgálták meg, és kilencvennél (!) bukkantak CTE-re.

BIZONYÍTOTTÁK, HOGY A FEJELÉS ÁRTHAT

Jeff Astle, korábbi ötszörös angol válogatott futballista demenciában – a memória kimutatható károsodása – szenvedett, s 59 éves korában hunyt el 2002-ben. Családja szerette volna bizonyítani, hogy betegségét a fejeléskor jellemző folyamatos ütések okozták. Halála után majd' két évtizeddel vált nyilvánvalóvá a labdarúgás és az agykárosodás közti közvetlen kapcsolat. Az agykárosodással foglalkozó brit szervezet, a Headway kutatásában huszonhárom átlagember, valamint 7676 korábbi, 1900 és 1976 között született futballista eredményeit összehasonlítva állapították meg a megnövekedett egészségkárosodási kockázatot.

Az 1966-os angliai világbajnokság ötvenedik évfordulója kapcsán kiderült, az aranyérmes házigazdák három játékosa, Nobby Stiles, Ray Wilson és Martin Peters Alzheimer-kóros. Az akkoriban nehezebb bőrlabdák még csak súlyosbították a fejelések során keletkező kisebb-nagyobb traumákat. MichaelGrey neurológus szerint a folyamatos apró károsodások az agyban demenciához vezethetnek. A 2018-ban 83 évesen elhunyt Wilsonnál 2004-ben, a 2019-ben 76 esztendősen az élők sorából távozó Petersnél 2013-ban, a 78 éves Stilesnél 2012-ben diagnosztizáltak Alzheimer-kórt. A szintén világbajnok, 85 évesen idén elhunyt John „Jackie” Charlton a hetvenes évei végétől küszködött emlékezetzavarral.

A Telegraph által megkérdezett szakértők állították, a 65–69 éves korosztályú férfiaknál minden 75-ből egy, a 80–84 esztendősek közül minden tizedik küzd Alzheimer-kórral, míg a világbajnok angolok ötvenszázalékos aránya megdöbbentő. A Birminghami Egyetem professzora, Grey a csaknem ötven évvel ezelőtti, a tüdőrák és a dohányzás közti kapcsolat vitájához hasonlította a jelenlegi helyzetet, mondván: a dohánylobbi perdöntő bizonyítékok hiányában tagadta a tényt, mégis mindenki tisztában volt vele – akárcsak korunkban az agyi és idegrendszeri eredetű betegségek és fejelések okozta traumák kölcsönhatásával.

A Bayern München 2015 októberében hozta nyilvánosságra, hogy Gerd Müllert az év februárja óta Alzheimer-kórral kezelik. Orvosa, Hans Först hozzátette: „Betegsége összetéveszthetetlen jegyei ellenére a Bayern-család, a szurkolók és a német média a legteljesebb tisztelettel és együttérzéssel kezelte. (…) Kezdődő Alzheimer-kór esetében az a cél, hogy a beteg olyan hosszan a megszokott kényelmes környezetében maradjon, amennyire csak lehet.”

„KIKÉRI MAGÁNAK, HOGY BETEG, PEDIG...”

Puskás Ferenc élete utolsó éveiben Alzheimer-kórral küzdött. A betegség kezdete pontosan nem ismert, de 2000-től egyre gyorsabban romlott az állapota. A Bp. Honvéd és a Real Madrid legendás labdarúgója, az Aranycsapat 85-szörös válogatott kapitánya 2006 szeptemberében került tüdőgyulladással kórházba, majd november 17-én elhunyt. Betegségével kapcsolatban Almási Tamás Puskás Hungary című filmjében Grosics Gyula elmondta: amikor a 2000-es évek elején a régi nagyok összejöttek a híres vendéglős, Fejér Miklós étteremében, az óbudai Régi Siposban, hogy adomázzanak egy jót, a rendezvény végén felajánlotta, hogy hazaviszi Puskást. Majd beültek a gépkocsiba, s ekkor Öcsi megjegyezte a Fekete Párducnak, még ne induljon, várják meg Grosicsot… Az FC Barcelona századik évfordulóján 1999-ben a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották Kubala Lászlót, aki itthon a Vasas és az FTC futballistája is volt. „Kuksi” 74 évesen 2002. május 17-én hunyt el, előtte Alzheimer-kórban szenvedett.

Újpesti körökből származó információ szerint Tóth József a Pécs (132 élvonalbeli meccs), az Újpesti Dózsa (268) és az MTK (56) 56-szoros válogatott labdarúgója, az 1978-as és 1982-es vb résztvevője hasonló betegséggel harcol. Illetve, ez így nem pontos. Marika, a 68 esztendős „Jokka” felesége telefonon elmondta, férje nem akar orvoshoz menni, merthogy „kikéri magának, hogy beteg”, pedig elég sok mindent elfelejt vagy egyáltalán nem emlékszik rá. Odaadta a telefont a korábbi futballistának, aki hangoztatta, nincs neki semmi baja. Rendszeresen jár futni, mire Marika megjegyezte, már egy éve nem volt. Tóth József erre úgy reagált, a nyári melegben tényleg nem futott. Azért nem megy doktorhoz, mert aktív játékosként is félt az orvosoktól.

A kiváló hátvéd 2019-ben a borsonline-nak ezt mondta: „Ha arra gondolok, hogy most emelik az olimpiai érmesek havi fixét, azt javaslom: mi, egykori foci-vb-résztvevők is megérdemelnénk hasonlót. Amikor az Austria Wiennel játszottunk, az osztrákok megkérdezték, mennyi az annyi, átváltották, és száz schillingre jött ki, ezen hangosan hahotáztak. Mi egykor nyolcszáz forint pontpénzért hajtottunk.”

Felelevenített egy másik történetet is: „Ezerkilencszáznyolcvankettőben a Real Madridtól kikaptunk idegenben, és a spanyolok védője, John Metgod izomszakadást szenvedett. A lefújás után megkerestek a spanyolok, szerződjek hozzájuk. Ám Csáki Sándor, aki akkoriban a magyar fociban élet-halál ura volt, nem engedélyezte. Azt mondta, gondolni se merjek nyugati klubra, mert szocialistarendszer-ellenes vagyok. Tény, fiatalon gyakran eljárt a szám, szidtam a kommunistákat, s ez olyan BM-csapatoknál, mint a Pécsi és az Újpesti Dózsa volt, főbenjáró bűnnek számított. (…) A szókimondásomra ráfizettem.”

A kétszeres bajnok és kétszeres MNK-győztes Tóth József a válogatottban lőtt egyetlen gólját az 1982-es vb-n szerezte Salvador ellen. A 10–1-re megnyert találkozón csapatunk negyedik góljánál nyolc méterről perdítette az ellenfél kapujába a labdát. Az EVK 1970–1971-es sorozatának második fordulójában a 2–0-ra végződő Pécs–Newcastle találkozón a tizenegyespárbajban ő értékesítette a hazaiak ötödik lehetőségét, csapata továbbjutott.

A NAGY JÁTÉKOSOKAT SEM KERÜLI EL

Tóth „Jokka” pécsi játékostársa (102 meccs az élvonalban), a Vasas (214) és a francia Montpellier (85) korábbi 26-szoros válogatottja, 1978-as vb-résztvevő, az ugyancsak 68 éves Zombori Sándor – aki később lapunk labdarúgórovatának munkatársa is volt, majd a Sport Televízió szakkomentátoraként dolgozott – hasonló problémával küzd. Fiával, Zalánnal telefonon beszélgettünk, a szintén volt válogatott nyitott volt a témára – elsősorban a nemes cél miatt –, ugyanakkor nem gondolja, hogy a közvéleménynek tudnia kellene édesapja betegségéről.

„Fontosnak és humánusnak tartom a Nemzeti Sport kezdeményezését, szerencsére mi nem szorulunk anyagi támogatásra, viszont tény, számos egykori világbajnoki résztvevő van, aki esetleg rászorulna a havi járadékra. Ezért is járulok hozzá, hogy édesapám neve bekerüljön a cikkbe, mert a példája bizonyítja, hogy a betegség az ismertebb futballistákat sem kerüli el. Így talán nagyobb nyilvánosságot kap az ügy” – mondta Zombori Zalán.

Zombori Sándor Pécsen az Uránvárosban nőtt fel, édesapja, idősb Zombori Sándor első osztályú labdarúgó volt, erőltette, hogy fia kétlábas legyen, a válogatott futballista egy interjúban elmondta: „Amikor a Pécsi Dózsához kerültem, Nagy József edző a hóna alá vett, és úgy ütlegelte a labdával a fejemet, hogy szokjam meg. Ennek ellenére nem lettem nagy fejelő.”

Később a Vasassal bajnok (1977) és MNK-győztes (1981) a válogatottban szerzett három gólja közül az 1977. október 29-én Bolívia (6–0) elleni vb-pótselejtezőn lőtt volt a legszebb: a 21. percben ezzel lett 3–0. Így írtak róla: „Zombori volt a magyar csapat legjobbja. Óriási becsvággyal, nagyon lendületesen játszott, egy pillanatra sem állt meg, kitűnő labdákat adott társainak, s a játék szervezésén kívül gyakran vállalkozott támadásbefejezésekre is. Pompás gólját még a bolíviaiak is megtapsolták.”

Zárszónak is jó: a rivaldafényben taps járt nekik, most, az élet kevésbé napos oldalán is figyelemre lenne szükségük.