Válogatott: A pályán kívül is példát kell mutatni – Szalai Ádám

– Ez a gála méltó lezárása az évnek?
– Mindenképpen! – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére a 86-szoros válogatott támadó, Szalai Ádám, a Játékidő Alapítvány alapítója. – Le a kalappal Esterházy Mátyás és csapata előtt, hogy ezt a rendezvényt összehozta, és arra helyezte a hangsúlyt, mennyire fontos a segítség. Megtiszteltetés számunkra, hogy az alapítványunkkal mindennek a részesei tudunk lenni.

– Ha nem tévedünk, nem kellett kétszer kérni önt, hogy álljon az ügy mellé.
Ha másokat támogathatunk, elég minket egyszer kérni. Ennek nem csak anyagi oldala van, úgy gondoljuk, ha csak kis odafigyeléssel is örömet szerezhetünk bárkinek, már megéri segíteni.

– A minap a Cseppkő utcai gyerekotthonban járt Szoboszlai Dominikkel. Hírlik, a hivatalos program már véget ért, amikor a csapatkapitányi karszalagot öntől átvevő Dominik jelezte, szívesen maradna még…
– Így történt. Már most látszik rajta a csapatkapitányi szellem, mindent végig akart járni, mindent végig akart nézni, még focizni is beálltunk a gyerekek közé – szerintem maradt volna tovább is. Hogy őszinte legyek, nem csupán neki, nekem is nagy élmény volt. Részint azért, mert boldogok voltak a gyerekek, részint pedig azért, mert újra rádöbbentem, jó helyre került a csapatkapitányi karszalag. Mert az egy dolog, hogy két-három havonta győzelemre kell vezetni a válogatottat a pályán, az meg egy másik, hogy a pályán kívül is példát kell mutatni.

– Köztudott, ott segít, ahol tud, az elmúlt napokban a Cseppkő Gyermekotthoni Központban, illetve a Hajdú-Bihar Megyei Gyermekotthoni Központban csempészett mosolyt a gyerekek arcára. No de mit adnak önnek ezek a látogatások?
– Minden alkalommal óriási pluszt! S mindig tapasztalok olyasmit, ami nagyon megragad – olyankor kicsit félre is kell vonulnom, hogy ezt ne vegyék észre rajtam… Elképesztő érzelmek kerítenek hatalmukba, az az igazság.

– Ha már érzelmek… Mondhatjuk, hogy ez az év olyan volt, mintha egy hullámvasútra ült volna fel?
– Sűrű esztendő volt, annyi szent, megannyi felemelő pillanattal. Kezdődött a tavaly évi végi fejműtétemet követő visszatéréssel, folytatódott azzal, hogy több mint tíz év után eligazoltam a Bundesligából, nyáron megszületett az első gyermekem, szeptemberben visszavonultam a válogatottól, és akkor még a bázeli nehézségekről nem is beszéltem… Mindenesetre nagyon várom a következő éveket, és bár biztos vagyok abban, hogy azok sem lesznek egyszerűek, nem aggódom.

– A két novemberi válogatott mérkőzésen, Luxemburg és Görögország ellen már nem öltötte magára a címeres mezt. Mennyire volt nehéz kívülről nézni a csapatot?
– Teljesen őszinte leszek: már egy héttel az első meccs előtt furán éreztem magam. Éppen ezért próbáltam minél kevesebbet foglalkozni a két találkozóval, törekedtem arra, hogy kevés információ jusson el hozzám. Természetesen végignéztem mindkét mérkőzést. Dzsudzsák Balázs búcsúmeccse különösen megérintett, egyebek mellett azért is, mert két hónappal korábban éltem át azt, amit ő a görögök ellen. Úgy gondolom, ahogy telnek a hónapok, lassan megszokom, hogy nem vagyok már a válogatott tagja. Hoztam egy döntést, egy nagyon nehéz döntést, de nézzük a jó oldalát: tettem egy nagy lépést egy másik irányba.

– Az Olaszország elleni mérkőzésen köszönt el a nemzeti együttestől, a lefújást követően nem titkolta, időbe telik, mire felfogja, hogy ez a fejezet lezárult. Mostanra sikerült?
– Nem mondom, hogy mindennap eszembe jut, ám ennyi év után, ráadásul csapatkapitányként nem egyszerű… Mindamellett alaposan megfontoltam a döntést, s úgy érzem, szép lassan feldolgozom, hogy életem ezen mesés szakasza véget ért.

– Mi volt az év csúcspillanata az ön számára? Az olaszok elleni búcsú? A németeknek lőtt csodagólja? A wolverhamptoni diadal?
– Nem szeretnék semmit sem kiemelni. Nem is lehet. Miután elkezdtem a válogatott karrieremet, átmentünk egy nehezebb időszakon. Beleszaladtunk pár fájó vereségbe, nem voltunk olyan sikeresek, mint az utóbbi egy-két évben, de ha összességében nézem azt a tizenhárom évet, amit a nemzeti együttesben eltöltöttem, jó érzés fog el. Szerintem ez sokaknak útmutató lehet: ha netán valami nem úgy indul, ahogy szeretnénk, tisztességes munkával és odafigyeléssel sok mindent el lehet érni.