Válogatott: keresik Szalai Ádám csapatkapitányi utódját

A Németország elleni, 1–0-ra megnyert Nemzetek Ligája-mérkőzés után foglalkoztatja igazán a futballrajongó közvéleményt a kérdés: ki lesz Szalai Ádám utódja? A sarkazós gólt szerző csapatkapitány a lecserélésekor Lipcsében látványos mozdulattal erősítette a karszalagot Szoboszlai Dominik karjára, és azóta megy a találgatás: jelzésértékű lehetett-e a rutinos labdarúgó gesztusa? Az RB Leipzig középpályása 21 éves, kora alapján talán fiatalnak mondható ilyen kitüntetéshez, de lenne érv a kiválasztása mellett. A csapatban betöltött szerepe egyértelmű, a közösség elismert, közkedvelt tagja, pedagógiai szempontból is jó döntés lehet az „előléptetése”: a karszalaggal járó felelősség még komolyabbá, még alázatosabbá tehetné. A kívülről nyeglének tűnő, a profik között természetes önbizalom inkább csak itthon lehet irritáló, ráadásul az irányító sokat lépett előre mentálisan, és ezt a fejlődést a csapatkapitányi pozíció tovább erősíthetné. Már most is kapitány lehet, évek múlva garantáltan az lesz.

Csakhogy... Ott van Szobosz­lai Dominik mellett, pontosabban a pályán mögötte, életkorban tíz évvel előtte Gulácsi Péter. Intelligens, nyugodt, tapasztalt, a tekintélye alapján megfelelő csapatkapitány lehet, klubjában is az. Ellene a posztja szól, sokan azt gondolják, egy kapitányra a pálya minden pontján szükség lehet – az ellenfél kapuja közelében, a szögletzászlónál kialakuló konfliktusban a játékvezető segítségére lehet egy, a bíró és az ellenfél által is elismert egyéniség, de ha ő épp száz méterre van az eseményektől… Oliver Kahn, Gianluigi Buffon, Samir Handanovic kapusként is súlyt adott a csapatkapitányi posztnak, ettől még elfogadható érv, hogy a játékvezetőt finoman nyomás alatt tartó, neki folyamatosan „duruzsoló” középpályás lenne ideális erre a feladatra. A poszt alapján Nagy Ádám és Schäfer András lehetne ez, előbbi 65-szörös válogatott, az öltöző „értelmiségije”, odafigyelnek a szavára. Utóbbi hirtelen nagyon közkedvelt figura lett a játékostársai és a nézők körében is, ráadásul a játékfelfogása is erre predesztinálja: él-hal a csapatért, mindenhol ott van, ha kell, a két fejjel nagyobbakkal is összecsap – a legutolsók között került ebbe a csapatba, talán ez szól ellene, de csak egyelőre.

Ha a pályán nyújtott teljesítmény nélkülözhetetlensége lenne mérvadó, Willi Orbán karjára kerülne a C-betűs karszalag. A védelem oszlopa, irányít, szervezi az egységes csapatjátékot hátulról, ha ő nincs, érezhetően sokkal sebezhetőbb a válogatott, mi több, az NL-sorozat bizonyította, ő bármelyik másik ellenfélnél kezdő lehetne. Noha elterjedt az angol nyelv, és a lipcsei védő mindenkivel szót ért, mégis kissé furcsán hatna egy magyarul nem beszélő csapatkapitány.

Érdekes kérdés, hogy ki dönt. Marco Rossi szövetségi kapitány korábban jelezte, ő határoz, és nem ő az egyetlen edző, aki fenntartja magának ezt a jogot: fontos, hogy legyen a pályán egy meghatározó egyéniség, aki a többiek között őt képviseli. Ugyanakkor az olaszok elleni 0–2 utáni sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a vezér szerepét nem lehet megvenni, a közösség tagjai maguk között ismerik el, ki az ideális vezéregyéniség – meglehet, ez inkább Szalai Ádám méltatása volt akkor, amikor Dzsudzsák Balázs búcsúmérkőzéséről faggatták. Mindenesetre ez a két kijelentés nincs összhangban egymással, sokan arra esküsznek, a legjobb kapitányt az öltöző választja ki, de a döntés joga ez ügyben is a szövetségi kapitányé.

A Nemzeti Sport Online-on olvasóink is szavazhattak a témában, a szurkolók körében a voksok 42.2      százalékával Gulácsi Péter nyert. A második Willi Orbán lett (17.1%), míg a harmadik hely Szoboszlai Dominiké (16.7%).