Válogatott: Sok magyar mondhat köszönetet Szalai Ádámnak – Marco Rossi

– Kapitány úr, mit érzett a tizenhetedik percben, Szalai Ádám góljánál?
– Azt, hogy túl korán jutottunk vezetéshez... – felelte egy mosoly kíséretében a Nemzeti Sport kérdésére a lipcsei mérkőzést követő sajtótájékoztatón Marco Rossi. – Nyilván nagyon boldog voltam, részint a csapat, részint Szalai Ádám miatt. A mérkőzés előtt mondtam neki, hogy az utolsó két válogatott meccse mindenképpen emlékezetes marad számára. Egy csodás gól a lipcsei stadionban, ráadásul Németország ellen – ez még hihetetlenebbé teszi mindezt. Ő olyan játékos, akit külföldön jobban elismernek, mint Magyarországon – főleg azok, akik értenek a futballhoz. Elég csak megnézni, mit mondott Hansi Flick, a németek szövetségi kapitánya, amikor a meccs előtt Szalai Ádámról kérdezték. Ha ő dicsérte és minden jót kívánt neki a jövőre, akkor el tudjuk képzelni, milyen megbecsülésnek örvend például Németországban. Sajnálom, hogy visszavonul a válogatottból, de maximálisan tiszteletben tartom a döntését. Egy biztos, sok magyar mondhat neki köszönetet azért, amit a nemzeti együttesért tett.

– Még csütörtök este úgy fogalmazott, reméli, hogy a csapat szép búcsúajándékkal kedveskedik Szalai Ádámnak. Erre célzott?
– Hittem, hogy ez a két mérkőzés valóban életre szóló emléket ad neki, és nagyon bíztam abban, hogy legalább az egyik találkozón betalál. Nem az volt az elsődleges, ki ellen, mindenesetre nem bánom, hogy mindjárt a németek ellen eredményes volt... Na persze, annak is örülnék, ha az olaszoknak is rúgna még egy gólt. Hozzá kell tennem, azért is dicséretet érdemel, mert – a társaihoz hasonlóan – elképesztő védőmunkát végzett, ötven percen át gyakorlatilag leszedte Joshua Kimmichet a pályáról, nem hagyta, hogy a Bayern klasszisa rövid passzokkal tudjon érvényesülni.

– Begyakorolt figurából született a gól, ugye?
– Igen. Mint minden csapat, mi is igyekszünk a legjobban felkészülni az ellenfélre, keressük azokat a pontokat, ahol esetleg sebezhető. Természetesen sok múlik a kivitelezésen is. Szoboszlai Dominik a rá jellemző príma technikával rúgta be a szögletet, Szalai Ádám pedig úgy érkezett, ahogy tanítják. Gyönyörű gól volt!

– Ha beszéltünk a nemzeti együttestől elköszönő Szalai Ádámról, szóljunk a címeres mezt először magára öltő Kerkez Milosról is: hogyhogy rá esett a választása?
– Azért döntöttünk úgy, hogy kezdőként vetjük be, mert kiváló fizikai állapotban van, emellett gyors, robbanékony, és remek a bal lába. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem ijed meg a nyomástól, tizennyolc évesen is elviseli a terhet. A teljesítménye minket igazolt, nagyon jól játszott.

– Hétfő este a Puskás Arénában az olaszok ellen a csoportelsőség lesz a tét...
– Gyakorlatilag döntőt vívunk, és ha azon számunkra kedvező eredményt érünk el, feltehetjük a koronát az eddigi szereplésünkre. Olaszként különleges mérkőzés lesz ez nekem, de talán már nem annyira, mint a júniusi, cesenai találkozó volt.

– Mit tart nagyobb fegyverténynek, Anglia és Németország legyőzését, vagy azt, hogy – a bennmaradást már elkönyvelve – azért léphet pályára a magyar válogatott Olaszország ellen, hogy legalább egy pont megszerzésével a kvartett élén végezzen, egyúttal biztosítsa helyét a Nemzetek Ligája négyes döntőjében?
– Néhány hónapja szerintem senki sem gondolta, hogy a válogatott az A-liga utolsó körében azért küzd majd, hogy a csoport élén zárjon. Öt meccsen szereztünk tíz pontot – a rajt előtt vajon ki hitt ebben?! Miközben azt mondom, legyünk hálásak a játékosoknak, azt is elárulom, hogy nagyon nehéz meccs vár ránk az olaszok ellen. Legalább olyan kemény munkára lesz szükség, amilyet Lipcsében végeztünk. Azért megpróbáljuk élvezni azt a kilencven percet is. A helyzetünket könnyíti, hogy a németországi siker csak újabb lökést adott nekünk. Az imént kérdezték, mit tartok nagy fegyverténynek. Nos, azt, hogy Hansi Flick elismerte, kifejezetten nehéz ellenünk játszani, mert jól védekezünk, kevés helyet adunk az ellenfélnek. A németek elleni első félidőben jól megtartottuk és jól is járattuk a labdát, sokszor a nehéz szituációkat is pompásan oldottuk meg. A szünet után már nem mertünk úgy futballozni, mint addig, kevesebb kockázatot vállaltunk, a magabiztosság mintha hiányzott volna belőlünk. Ám azt senki se feledje, hogy a világ egyik legerősebb válogatottja állt velünk szemben. Hogy mást ne mondjak, ha Manuel Neuer és Leon Goretzka nem betegszik meg, Hansi Flick hét Bayern-futballistát is bevethetett volna, márpedig legjobb tudomásom szerint a Bayern Münchent nem sorolják Európa gyengébb csapatai közé... Amikor elemzünk, értékelünk, mindig gondolnunk kell arra, kik ellen játszunk.

– Az olaszok vannak annyira jók, mint a németek?
– Olaszország ugyanazt a magas szintet képviseli, mint Németország és Anglia. Mi nem tartunk ott, mint az említett három nemzet válogatottja, de fokról fokra igyekszünk fejlődni. Az olaszokkal, ugyebár, egyszer már találkoztunk ebben a sorozatban, és nem azért állítom ezt, mert kettő egyre kikaptunk, de az volt a legrosszabb meccsünk júniusban, a másik hármon sokkal jobban futballoztunk. Azt remélem, hétfőn megmutatjuk, hogy nem a németek és az angolok felülmúlása, hanem a cesenai vereség volt a kakukktojás, ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, Roberto Mancini is klasszisokat tudhat a csapatában. Amit másfél hete, a kerethirdetéskor kijelentettem, most is tartom: a döntetlennel elégedett lennék.

– Annál is inkább, mert az a csoportelsőséget jelentené!
– Ha megint mindenki belead mindent, ha ugyanúgy harcolunk egymásért, mint eddig, és ha kis szerencsénk is lesz – mert az, mint az életben, a fociban is kell a boldogsághoz –, akkor a fantasztikus szurkolóinkkal a hátunk mögött összejöhet az az eredmény, ami kell nekünk.

NEMZETEK LIGÁJA, CSOPORTKÖR
A-LIGA, 3. CSOPORT
A MAGYAR VÁLOGATOTT PROGRAMJA
Június 4.: MAGYARORSZÁG–Anglia 1–0
Június 7.: Olaszország–MAGYARORSZÁG 2–1
Június 11.: MAGYARORSZÁG–Németország 1–1
Június 14.: Anglia–MAGYARORSZÁG 0–4
Szeptember 23.: Németország–MAGYARORSZÁG 0–1
Szeptember 26., 20.45: MAGYARORSZÁG–Olaszország