Willi Orbán: A válogatottnál néhányan Vilmosnak szólítanak

– Legutóbb a Liverpool elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő előtt nyilatkozott hosszabban lapunknak. Hogyan élte meg az angol továbbjutással végződő párharcot?
– A Liverpool megérdemelten jutott a legjobb nyolc közé, de a párharc első meccsét nagyon sajnáltam – felelte lapunknak Willi Orbán, az RB Leipzig és a magyar válogatott 28 éves középső védője. – Ott az első játékrészben semmivel sem futballoztunk gyengébben, gól nélküli állásnál Dani Olmo kapufát fejelt, majd a fordulás után két buta hiba után kétgólos hátrányba kerültünk. Emellett nem tagadom, csalódott voltam, amikor kiderült, hogy nem kezdőként számolnak velem a találkozón, a Liverpool ellen minden futballista játszani szeretne, a budapesti helyszín pedig extra motivációt jelentett. Ezzel együtt természetesen elfogadtam Julian Nagelsmann döntését, és azt, hogy más tervei voltak. A visszavágón aztán nem sikerült ledolgozni a hátrányt, esélyünk sem volt a fordításra. El kell ismerni, hogy az nem a mi esténk volt, így mind a két meccset megnyerve jutott tovább a Liverpool.

– Kétgólos hátrányban sokan jóval támadóbb szellemben futballozó Leipziget vártak a visszavágóra. Nem mertek kockáztatni, vagy a Liverpool nem hagyta kibontakozni a támadójátékot?
– Egyfelől talán túlságosan tiszteltük az ellenfelet, másfelől nem akartunk területet hagyni a gyors támadóknak, mint Mohamed Szalah vagy Sadio Mané. Igyekeztünk megőrizni a támadás és a védekezés közötti egyensúlyt, így viszont nem tudtuk nyomás alá helyezni az angolokat. A harc után mindig okosabb a katona, mondhatjuk, hogy talán agresszívabban kellett volna letámadni és jobban feltolni a védelmünket, de ezek nem egyszerű döntések, amikor az ellenfélnél klasszis támadók futballoznak.

– Az előző idényben az elődöntőig meneteltek a sorozatban, ezek után hogy értékelték a nyolcaddöntős búcsút?
– A legjobb négybe kerülés után értelemszerűen önmagunkkal szemben is megnőtt az elvárás, ennek ellenére semmiképp sem szabad csalódásnak nevezni a nyolcaddöntős kiesét. A csoportkörben talán a legnehezebb négyesből jutottunk tovább a PSG, a Manchester United és az Istanbul Basaksehir mellől, a legjobb tizenhat között pedig a Liverpool várt ránk. Meglehet, az angol csapat most nincs csúcsformában, ám továbbra is Európa egyik legerősebb együttese, hatalmas nemzetközi rutinnal.

– A Bundesligában öt pont a lemaradásuk a Bayern Münchennel szemben. Ez sok vagy kevés?
– Mivel már csak hat meccs van hátra és a Bayern Münchent kell üldözni, nagyon sok. Reálisan nézve akkor lenne esélyünk a bajnoki címre, ha a müncheniek a hátralévő fordulókban kétszer-háromszor is botlanának, de erre nagyon kevés esélyt látok. Ezzel együtt természetesen szeretnénk megnyerni a hátralévő meccseinket, ha a Bayern esetleg pontokat hullajt, ugrásra készen állunk majd. Ám fontos, hogy reálisan lássuk a helyzetünket.

– A válogatott szünet után rendezett fordulóban hazai pályán fogadták a Robert Lewandowski nélkül érkező Bayern Münchent. Több helyzetet alakítottak ki, egy-nullára mégis az ellenfél nyert. Egyetért azzal, hogy az a találkozó volt a Leipzig nagy esélye?
– Természetesen. Mindannyian tudtuk, mekkora tétje van a meccsnek, és ahogy a Liverpool elleni első találkozón, a Bayern elleni rangadón is apróságok döntöttek, sajnos megint az ellenfél javára. Több lehetőségünk volt a gólszerzésre, ám az utolsó passzokat rendre elrontottuk és hiányzott belőlünk a gyilkos ösztön. A lefújás után mindannyian csalódottak voltunk, de sokat tanulhatunk az ilyen mérkőzésekből.

– Múlt szombaton viszont magabiztosan játszva négy-egyre nyertek a Werder Bremen otthonában, aminek azért lehet nagy jelentősége, mert április végén a Német Kupa elődöntőjében ismét a brémai csapat lesz az ellenfél. Hasonló meccsre számít?
– Nincs két egyforma mérkőzés, az a találkozó nulla-nulláról indul majd, de mivel két hét múlva megint találkozunk, szerettük volna megmutatni, mire vagyunk képesek. Sikerült, nagyon jól futballoztunk, végig irányítottunk, lélektani szempontból is fontos győzelmet arattunk, tökéletes végeredménnyel. Amikor rövid időn belül kétszer találkozik két csapat, akkor az emlékek ott motoszkálnak a labdarúgók fejében. Majd meglátjuk, hogy a vereség mit vált ki a brémaiakból, mi viszont ugyanolyan szellemben készülünk az elődöntőre. Nehéz meccs vár ránk, de mindent megteszünk, hogy bejussunk a fináléba, és végre trófeát nyerjünk.

– Továbbra is töretlennek érzi a Leipzig fejlődését?
– Nemcsak én érzem így, az eredmények is ezt mutatják. Julian Nagelsmann érkezése után rengeteget fejlődött a játékunk, olyan edző, akitől mindennap tanulhatunk valami újat. A mostani idényben talán egyedül a helyzetkihasználásban voltunk balszerencsések, a rangadókon és a fontos meccseken túl sok ziccert hagytunk ki. A támadósorunkban elképesztő potenciál van, de egy olyan típusú befejező csatár még hiányzik a keretből, aki idényenként tizenöt-húsz gólt szerez.

– A jelek szerint az elégedettség kölcsönös, a klub múlt pénteken jelentette be, hogy 2025-ig meghosszabbította a szerződését, sőt, egy záradék szerint pályafutása befejezése után is a klubnál maradhat.
– A záradék egyelőre inkább csak lehetőség, erre majd négy év múlva térjünk vissza. Lehet, hogy akkor újabb hosszabbítás következik, de az is lehet, hogy élek a klub által felkínált lehetőséggel. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a Leipzignél vagy egy másik, a Red Bull-családba tartozó egyesületnél beletanulhatnék a sportvezetői vagy edzői szerepkörbe, de ez még tényleg odébb van.

– Elképzelhető, hogy Lipcséből vonul vissza?
– Ez is benne van a pakliban, az esély pedig minden hosszabbítással tovább nő. A klub nagyon szerette volna, hogy maradjak, és mivel én is remekül érzem magam Lipcsében, hamar megegyeztünk. Bízom benne, hogy sok szép pillanatot tartogat a folytatás.

– A lipcsei együttes mellett a válogatottban is alapember. Elégedett a világbajnoki selejtezősorozat első három meccsén szerzett hét ponttal?
– Mondhatjuk, elvégre az előző esztendőben látott fejlődés nem tört meg, mindhárom meccsen tartottuk magunkat a tervhez, aminek a közelmúlt sikereit köszönhettük. Amikor hosszú ideig nem találkoznak a válogatott labdarúgók, mindig kétséges, hogyan sikerül az első meccs. Nekünk ezt a vizsgát a Lengyelország elleni találkozó jelentette, amelyen kis szerencsével nyerhettünk volna, de végül be kellett érnünk a döntetlennel. Megfelelő mentalitással játszottunk, kétszer is vezettünk, de a lengyel válogatott megmutatta, mennyire erős csapat, ráadásul Lewandowski személyében olyan támadója van, aki bármikor villanhat.

– Az említett találkozó előtti a médiában édesanyja lengyel származása és a lengyel válogatottság lehetősége is téma volt. Esetleg tisztázhatjuk ezt a témát?
– Persze. Édesanyám német állampolgár, akinek az édesapja volt lengyel. Emiatt annak idején megkérdezte a lengyel hatóságokat, hogy a német mellé esetleg a lengyel állampolgárságot is felveheti-e, de valamiért nem volt lehetséges. Mivel édesanyám német, édesapám pedig magyar, így sosem került szóba, hogy a lengyel válogatottban szerepeljek.

– Ha még egy személyes kérdést megenged, a Transfermarkt szerint Orbán Vilmos Tamás néven született. Előfordult, hogy valaha Vilmosnak vagy Tamásnak szólították?
– Ez is egy érdekes történet, Orbán Vilmos Tamás ugyanis sosem voltam. Miután megszülettem, a szüleim a magyar Vilmos és a német Thomas keresztnevet választották, ez szerepelt a papírjaimon, a vezetéknévnél pedig a szintén magyar Orbán. Miután a szüleim elváltak, Németországban maradtam édesanyámmal, aki úgy döntött, hogy a keresztnevemet a németesebb Willire változtatja, mert a tanárok és a társak az iskolában szenvedtek a Vilmossal, rendre „Vilmosz”-nak ejtették. Úgyhogy a papírjaimon most Willi Thomas Orbán szerepel. Ezzel együtt a válogatottnál néhányan olykor Vilmosnak szólítanak, úgyhogy ez a név sem tűnt el teljesen.

– Belegondolt már abba, melyik lesz a következő tétmeccse a válogatottal?
– Ha nem tévedek, az Európa-bajnokságra céloz... Örültem, amikor olvastam, hogy az MLSZ a lehető legtöbb néző előtt szeretné megrendezni a meccseket. Nem tudom, ez végül hány szurkolót jelent majd, elvégre a biztonság és az egészség a legfontosabb, de biztos vagyok benne, hogy karrierem egyik legszebb pillanata lesz, amikor több tízezer néző előtt képviselhetem Magyarországot az Európa-bajnokságon.