Honosítsunk-e játékost a magyar válogatottba?

Nehéz ügy, amely mellett számos pro és kontra érv felsorolható. Meglehet, nem sokkal egyszerűbb döntés ez maguknak a játékosnak sem, hiszen látható elhivatottság nélkül a szurkolók könnyen kikezdhetik őket és mentálisan is fel kell dolgozniuk, hogy nem saját hazájukért mennek harcba.

Természetesen mindez jól is elsülhet, elég csak Carlos Pérez vagy Bojana Radulovics nevét említeni. Van azonban egy lényeges különbség. Míg nevezett sportolók úgy csatlakoztak nemzeti együtteseinkhez, hogy azok a világ élvonalába tartoztak, futball válogatottunkról sajnos korántsem mondható el ugyanez.

Ebből adódik a kérdés. Ha némely esetben a honosítás mellett is tennénk le voksunkat, találnánk olyan klasszis teljesítményre képes külföldi futballistát, aki büszkén viselné a címeres mezt és hosszútávon hathatós segítséget nyújtana? Amennyiben igen, milyen hatással lenne egy ilyen lépés a magyar fiatalokra? Nem törné-e le lelkesedésüket a nem várt konkurencia? Nem értelmeznék a lépést úgy, miszerint az MLSZ vezetői annyira nem bíznak bennük, hogy határon túl keresik a megoldást egy-egy pozícióra?

A döntést mindezek miatt jól meg kell fontolni és talán nem árt felállítani bizonyos kritériumokat, mint például a magyarországi pályafutás, a nyelv ismerete és a kötődés. Amennyiben azonban mindezek teljesülnek, és a teljesítmény is megfelelő, a játékosnak meg kell adni az esélyt.

2004-ben erre láthattunk példát Leandro de Almeida esetében, mostanában pedig Paulo Vinícius neve merül fel egyre többször hasonló hírekkel kapcsolatban. Ami azt illeti, a Videoton 23 éves brazil védőjének játéka ellen sok panaszt sem José Gomes, sem korábban Paulo Sousa nem emelt, ráadásul nemrég hosszabbította meg szerződését a fehérváriakkal 2017-ig. Lehet, hogy hamarosan ismét honosításra kerül sor?

Tudván, hogy a középhátvéd poszt a jelenlegi válogatott egyik kritikusan gyenge pontja, ha Vinícius a fentebb leírt kritériumoknak megfelel, talán nem is olyan ördögtől való lenne ezen komolyan elgondolkodni...