Riport a Nagyerdei Stadionból

Reggel fél nyolc. Még egy kávé és indulhatunk. Két perccel később már csukódik is a zöld Skoda Fabia ajtaja, és apósommal, aki hatalmas Debrecen-drukker, megindulunk az új stadion felé. A klub honlapjára csütörtökön került ki egy felhívás, miszerint a szurkolók vasárnap délelőtt két-háromórás program keretében segíthetnek a Nagyerdei Stadion beüzemelésében, és ha már éppen itt vagyok a városban, ezt én sem hagyhatom ki.

Az út rövid, negyed órás, hamar odaérünk. Mielőtt eljutnánk a majdnem kész épülethez, az Oláh Gábor utca mellett haladunk el. Egy nappal korábban itt szenvedte ki a győzelmet a Loki. Lerobbant, kiszolgált pálya már ez. Nem csoda, hogy amint megpillantom az új stadiont, jóleső érzés fog el. Mert mondjon bárki bármit, a magyar futballnak igenis szüksége van európai szintű létesítményekre, és az már elsőre látszik, hogy ez tökéletesen megfelel majd minden elvárásnak.

A bejáratot nem nehéz megtalálni, csak követni kell a tömeget. Néhány százan lehetnek egyelőre, de az emberek folyamatosan érkeznek. Az egyik kapunál Krecz Tiborra, az építést végző cég kommunikációs vezetőjére leszek figyelmes, aki fehér ingben beszél a körülötte csoportosulóknak. Sajnos nem túl hangosan, íde igyekszem közelebb húzódni, hogy legalább néhány információmorzsát elcsípjek.

20.340 férőhely, ebből 990 VIP, ami drága lesz, de ezen ne lepődjünk meg, máshol is ez a szokás. Nem is csodálkozom, ez teljesen jogos. Nemrég olvastam, hogy Angliában a Chelsea nem röstell 1 millió eurót elkérni a legjobb helyekre szóló bérletért... Amin valóban nézek egy nagyot, az a következő információ. A DVSC úgy kalkulál, hogy 5 évente 3 alkalommal be kell jutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe, 10 évre lebontva pedig egyszer meg kell élni a tavaszt. Ez létfontosságú ugyanis a beruházás mielőbbi megtérüléséhez és a sikeres működéshez. Ahogy a szavakat tolmácsolom apósom felé, neki is elkerekednek a szemei. Elsőre nem is reagál semmit, én pedig fülelek tovább.

14 vendéglátó egység, RGB led lámpák. Gyepszolárium felül, fűtés alul a mindig kiváló minőségű játéktér érdekében. Májusban megnyitó (ellenfél még nincsen), utána bajnokavatás, nyáron pedig egy négy csapatos felkészülési torna az európai selejtezőkre. Így hallgatva, mind nagyon jól hangzik, és miközben lépdelünk fel a stadion belseje felé vezető lépcsőkön, mi tagadás, engem is megfog a hely hangulata.

Bár a munkálatok még korántsem értek véget, máris érezhető a hely különleges atmoszférája. A pálya valóban nagyon közel van a nézőtérhez, a Puskás Ferenc Stadionhoz hasonlítva ég és föld a különbség. A gyepszőnyeg hibátlan, persze miért is lenne más, épp locsolják. A mérkőzések követését két hatalmas kijelző segíti majd. Először az egyik kapu mögötti szektorba érkezem, talán ez lesz a vendégek helye. Legalábbis a székek erre engednek következtetni. Egyszerű, könnyen ki- és beszerelhető, ülőhelyek, amelyek fémből készültek.

Arrébb sétálva rábukkanok a hazai szurkolók székeire is, amelyek többsége ugyan fóliával be van takarva, néhány azonban szabadon áll. Ezeknek a megszerzéséért és pár másodperc ücsörgésért szinte sorba kell állni. Megéri. A székek bár egyszerű műanyagok, de formájuk és kialakításuk mégis nagyon kényelmessé teszi őket. Nem mondom, egy jobban megtermett ember talán vitatkozna ezzel a megállapítással, de én a magam 83 kilómmal nem panaszkodom.

Tíz, húsz percig csak nézelődőm és arra gondolok, nem lesz könnyű dolga az ide látogató csapatoknak. A stadion igazi kis katlan, a fedett lelátók, a belső kialakítás mind ráerősít erre. Nem csoda, ha többet kérnek el a belépőkért, fél füllel 1500 forintot hallok. Valaki csalódottan cicceg egyet, a másik gyorsan rákontráz: "Manapság ennyibe kerül egy mozi is, sőt!"

Időközben kiderül, hogy a 2-3 órásra hirdetett program valójában ennyiből állt, és a stadion többi részét sem lehet megtekinteni, mert mindenhol építkezés folyik. Ami becsülendő, ám sokakat csalódással tölt el. Egy lelkes szurkoló mindenki nevében felajánl egy kis székszerelést, de Krecz Tibor, aki továbbra is 20-30 ember gyűrűjében beszélget, gyorsan leinti. Nem maradhat el azonban a hangpróba. Zúgnak a rigmusok, és ahhoz képest, hogy ezernél nem lehet nagyobb a tömeg, egészen jól hangoznak! "Majd az első meccsen!" A szurkolók kifejezetten lelkesnek tűnnek és számomra kétség sem fér hozzá, hogy eredményes szereplés esetén szép számban tűnnek majd fel a lelátókon. Hogy aztán megtérül-e a befektetés? Innentől már minden a csapaton múlik!