Semmire sem jó iksz

Az ötven év körüli, tagbaszakad férfi magába roskadva ült a Groupama Aréna B3-szektorának lépcsőjén. Kezét az arcába temette, és sírt. A pályán a magyar válogatott ünnepelte a Románia ellen elért 0-0-ás eredményt, és Király Gábor vezérletével próbált tapsot kicsikarni a kilátogató 22 ezer emberből.

Számomra ekkor vált egyértelművé: nem értik.

A Románia elleni hazai Eb-selejtező nem véletlenül volt az utóbbi évtizedek legjobban várt mérkőzése, nem véletlenül fogyott el rá 20 óra alatt az összes belépő és omlott össze az MLSZ jegyvásárló rendszere. A magyar szurkolókat itt egy dolog érdekelte. A győzelem. A döntetlen nem elfogadható, a döntetlen nem elég, a döntetlen nem nyújt vigaszt az élet minden szarságára, amivel az egyszerű emberek nap mint nap találkoznak és megkeseríti az életüket. A döntetlen nem jó semmire.

A válogatott szempontjából sem más a helyzet. Plusz egy pont, mondhatnánk, de nem így van. Sokkal inkább mínusz kettő. Amíg ugyanis mi a döntetlennel egy pontot zsebeltünk be, az észak-írek hármat szereztek Feröeren, a finnen pedig szintén hármat Görögországban. Egyik vetélytársunk távolodott, másik közelebb került hozzánk két ponttal a tabellán. És mondhatja Bernd Storck szövetségi kapitány, hogy ez volt a maximum, amit el lehetett érni, ez nem vigasztal senkit.

A Románia elleni 90 perc rengeteg mindenre rávilágított:

- Bernd Storck nem Dárdai Pál, nem képes kellő szinten motiválni a játékosokat. Pár hónapja még volt egy karizmatikus kapitányunk, most van egy német őszes hajú tréner a kispadon, aki sportigazgatónak érkezett az MLSZ-hez, és hiába lehet nagyon jó szakember, egyszerűen nem tud szót érteni a játékosokkal, nem képes előhozni belőlük azt a pluszt, ami a romániai odavágón például megvolt

- Gera Zoltán nagyon hiányzott, nem volt senki, aki a középpályán összefogta volna a csapat játékát - Leandro és Tőzsér Dániel nem válogatott szintű labdarúgó. Leandro egyszerűen nem ér fel a nemzetközi szinthez gondolkodásban, emellett könnyen becsapható és rengeteg rossz passzt ad. Tőzsér Dániel pedig ugyanez pepitában, a középpályán. Nem ütközött, nem szerelt, a saját tizenhatosunk előtt vesztette el nem egyszer a labdát. Ráadásul eszméletlenül lassú

- A csapat védekezése úgy-ahogy rendben, támadásra azonban nem jut erő. Az egész első félidőben ahogy megszereztük, felrúgtuk a labdát a csatároknak, akiket persze egyből két román védő vett körbe és szerelt is. Nem volt támadásépítés, sem letámadás, sem bármilyen ötlet, egyéni villanás. A második félidő elején úgy tűnt, talán változnak a dolgok, de végül maradt a szenvedés, nem véletlen, hogy egyetlen valamirevaló helyzet nélkül hoztuk le a mérkőzést

Mi lesz a folytatásban?

Észak-Írországban nincs mese, nyerni kell. És még a három pont megszerzésével sem biztos a második hely, mivel úgy is egy pont hátrányban leszünk hétfői vendéglátóinkkal szemben... Tehát, ha meg akarjuk szerezni a biztos Eb-kijutást érő második helyet, Feröer és Görögország ellen is győztesen kell elhagyni a pályát. Engedtessék meg nekem, hogy ezt a tegnap látott teljesítmény tükrében erősen kétségesnek tartsam, bár Gera Zoltán visszatérése talán némi reményt adhat.

Ami azt illeti, a selejtezősorozatot itthon szúrtúk el, a hazai meccsekkel. Pintér Attila borzalma, a görögök és románok elleni gólnélküli iksz azt jelentette, hogy hiába vertük meg a finneket a Groupamában, a megszerezhető 12 pontból mindössze 5-t gyűjtöttünk be.

Ez pedig édeskevés, főleg egy csoport második helyére pályázó válogatottól.