Szép volt, fiúk!

Kevés elcsépeltebb címet lehetne adni a bejegyzésnek annál, hogy "Szép volt, fiúk!", súlyosbítva a közhelyet azzal, hogy mindezt az első mondatban megismétlem, azt meg inkább hagyjuk, hogy egy közhelyet nem is lehet súlyosbítani... De nem érdekel.

A MAGYAR LABDARÚGÓ VÁLOGATOTT KIJUTOTT A 2016-OS FRANCIAORSZÁGI EURÓPA-BAJNOKSÁGRA!!!!

Megmondom őszintén, eleinte elég szkeptikusan álltam a témához. Azt követően, hogy lezajlott a pótselejtező sorsolása, már talonban volt egy írásom "(Nor)végünk lesz?" címmel, de aztán telt az idő, Bernd Storck lecserélte a stábját, és onnantól úgy éreztem, minden oké.

Nem abban az értelemben, hogy sikerült, továbbjutottunk. De az egy olyan váratlanul pozitív jel volt, ami már okot adott azt optimizmusra. A szakma természetesen azonnal Storck torkának ugrott, egyre másra jelentek meg a "Hogy lehet ilyen tenni..." típusú vélemények, és én csak néztem, hogy senki nem látja, nem veszi észre a lényeget.

Azt, hogy Storck az életéért küzd. Nem úgy állt neki a munkának, hogy mindegy mi lesz, ha nem jön össze, legfeljebb visszamegy sportigazgatónak. Nyerni akart. Ezért kért és kaphatott szabad kezet az MLSZ-től, ezért hívta segítőjének a játékosként világ- és Európa-bajnok Andreas Möllert, ezért kezdte a felkészülést erőfelméréssel és még sorolhatnánk. Mindent egy lapra tett fel, beleadott apait-anyait, és nyert. Behívta a játékosokat, olyanokat is, akiket senki nem értett, hogy miért. A kezdőcsapatba rakott játékosokat, olyanokat is, akiket senki nem értett, hogy miért. A játékosok pedig bizonyítottak, előbb Kleinheisler László, majd Priskin Tamás szerzett döntő fontosságú gólt.

Miközben a lengyel bajnokság gólkirály-jelöltje, a 16 mérkőzésen 16 gólt szerző Nikolics Nemanja végig a cserepadon ült, egyetlen percet sem játszott...

Bernd Storck tud valamit. Egészen biztos, hogy nem ő a világ legjobb edzője, de képes volt arra, amire az elmúlt 30 évben egyetlen elődje sem. Kijuttatta a magyar labdarúgó válogatottat egy nemzetközi tornára. A csapat egységesen játszott, mindenki tökéletesen tisztában volt a feladatával, és apróbb kisiklásoktól eltekintve kiválóan megoldotta azt. A támadók az adandó néhány lehetőséget gólra váltották, a védelem Király Gáborral az élen elhárította a földi és légi veszélyeket, a középpálya pedig a legtöbb esetben kiválóan szűrt, lassította a norvég támadásokat.

Az egész csapatot dicséret illeti, én mégis egy játékost emelnék ki: Nagy Ádám.

Te jó ég! A visszavágón valami eszméletlenül nagyot játszott! Egy megmozdulása különösen megmaradt bennem, amikor az első félidő során a szögletzászlónál egy lövőcsellel megetette a Real Madrid csodatinijét. De ezt leszámítva is rengeteget dolgozott: labdákat szerzett, osztogatott, szerelt, méghozzá a legkisebb megilletődés nélkül, a norvég játékosokat nem egyszer teljesen összezavarva. Meggyőződésem, ha nem vigyáz, belőle egyszer még világklasszis válik! Sokan Gera Zoltán utódját látják benne, de az összevetés nem állja meg a helyét. Amíg Gera eredeti posztja támadó középpályás, és csak az utóbbi időszakban szorult hátrébb egy sorral, Nagy Ádám védekező középpályás, és vékony termete ellenére a védőmunka a specialitása. Nem mutat be szemkápráztató trükköket, nincs akrobatikus mozgása, de nincs is rá szüksége. Gyorsasága és játékintelligenciája kortársai körében magasan az átlag fölé emeli.

Hogy mi lesz jövőre az Európa-bajnokságon? Fogalmam sincs. De Storck pótselejtezős munkáját látva egyáltalán nem aggódom. Kapjunk bárkit is a decemberi sorsoláson, biztos vagyok abban, hogy nem vallunk kudarcot, minden csapat ellen megálljuk a helyünket. Lehet ez két tisztes vereségre, és egy döntetlenre lesz elég. De nem érdekel.

OTT VAGYUNK AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGON!!!

Jövő nyárig csak sikerül felfogni...
Végre nem csak az új kanapét, de mást is köszönhetek a magyar futballnak.

Szép volt, fiúk!

A MAGYAR LABDARÚGÓ VÁLOGATOTT KIJUTOTT A 2016-OS FRANCIAORSZÁGI EURÓPA-BAJNOKSÁGRA!!!!

Megmondom őszintén, eleinte elég szkeptikusan álltam a témához. Azt követően, hogy lezajlott a pótselejtező sorsolása, már talonban volt egy írásom "(Nor)végünk lesz?" címmel, de aztán telt az idő, Bernd Storck lecserélte a stábját, és onnantól úgy éreztem, minden oké.

Nem abban az értelemben, hogy sikerült, továbbjutottunk. De az egy olyan váratlanul pozitív jel volt, ami már okot adott azt optimizmusra. A szakma természetesen azonnal Storck torkának ugrott, egyre másra jelentek meg a "Hogy lehet ilyen tenni..." típusú vélemények, és én csak néztem, hogy senki nem látja, nem veszi észre a lényeget.

Azt, hogy Storck az életéért küzd. Nem úgy állt neki a munkának, hogy mindegy mi lesz, ha nem jön össze, legfeljebb visszamegy sportigazgatónak. Nyerni akart. Ezért kért és kaphatott szabad kezet az MLSZ-től, ezért hívta segítőjének a játékosként világ- és Európa-bajnok Andreas Möllert, ezért kezdte a felkészülést erőfelméréssel és még sorolhatnánk. Mindent egy lapra tett fel, beleadott apait-anyait, és nyert. Behívta a játékosokat, olyanokat is, akiket senki nem értett, hogy miért. A kezdőcsapatba rakott játékosokat, olyanokat is, akiket senki nem értett, hogy miért. A játékosok pedig bizonyítottak, előbb Kleinheisler László, majd Priskin Tamás szerzett döntő fontosságú gólt.

Miközben a lengyel bajnokság gólkirály-jelöltje, a 16 mérkőzésen 16 gólt szerző Nikolics Nemanja végig a cserepadon ült, egyetlen percet sem játszott...

Bernd Storck tud valamit. Egészen biztos, hogy nem ő a világ legjobb edzője, de képes volt arra, amire az elmúlt 30 évben egyetlen elődje sem. Kijuttatta a magyar labdarúgó válogatottat egy nemzetközi tornára. A csapat egységesen játszott, mindenki tökéletesen tisztában volt a feladatával, és apróbb kisiklásoktól eltekintve kiválóan megoldotta azt. A támadók az adandó néhány lehetőséget gólra váltották, a védelem Király Gáborral az élen elhárította a földi és légi veszélyeket, a középpálya pedig a legtöbb esetben kiválóan szűrt, lassította a norvég támadásokat.

Az egész csapatot dicséret illeti, én mégis egy játékost emelnék ki: Nagy Ádám.

Te jó ég! A visszavágón valami eszméletlenül nagyot játszott! Egy megmozdulása különösen megmaradt bennem, amikor az első félidő során a szögletzászlónál egy lövőcsellel megetette a Real Madrid csodatinijét. De ezt leszámítva is rengeteget dolgozott: labdákat szerzett, osztogatott, szerelt, méghozzá a legkisebb megilletődés nélkül, a norvég játékosokat nem egyszer teljesen összezavarva. Meggyőződésem, ha nem vigyáz, belőle egyszer még világklasszis válik! Sokan Gera Zoltán utódját látják benne, de az összevetés nem állja meg a helyét. Amíg Gera eredeti posztja támadó középpályás, és csak az utóbbi időszakban szorult hátrébb egy sorral, Nagy Ádám védekező középpályás, és vékony termete ellenére a védőmunka a specialitása. Nem mutat be szemkápráztató trükköket, nincs akrobatikus mozgása, de nincs is rá szüksége. Gyorsasága és játékintelligenciája kortársai körében magasan az átlag fölé emeli.

Hogy mi lesz jövőre az Európa-bajnokságon? Fogalmam sincs. De Storck pótselejtezős munkáját látva egyáltalán nem aggódom. Kapjunk bárkit is a decemberi sorsoláson, biztos vagyok abban, hogy nem vallunk kudarcot, minden csapat ellen megálljuk a helyünket. Lehet ez két tisztes vereségre, és egy döntetlenre lesz elég. De nem érdekel.

OTT VAGYUNK AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGON!!!

Jövő nyárig csak sikerül felfogni...
Végre nem csak az új kanapét, de mást is köszönhetek a magyar futballnak.

Szép volt, fiúk!