A Serie B esélyesei: Livorno Calcio

A Serie B esélyesei: Livorno Calcio

Soron következő kiadásunkban az élvonalból legutóbb 2014-ben kieső Livorno Calcioval ismerkedhetünk meg közelebbről, akik már tavaly szerettek volna visszajutni a legjobbak közé, végül a rájátszásról is lemaradtak, most újra nekivágnak a nagy hadjáratnak.

Livorno a szépséges Toszkána régióban található, közel 160 ezer lakosával a régió harmadik leglakottabb városa Firenze és Prato után. Maga város a Ligur-tenger partján, egyúttal Toszkána nyugati szélén fekszik. Livorno Olaszország nyugati partjának harmadik legnagyobb kikötője, gazdag kultúrája és építeszeti remekművei a második világháború masszív bombázását is túlélték, és a mai napig az élő történelmet tárják elénk.

A város labdarúgócsapatát 1915-ben alapították, és az 1919-1920-as idény végén máris a nemzeti döntőben szerepelhettek a regionális bajnokság megnyerése után, de vereséget szenvedtek. Az 1929-1930-as első Serie A-szezonban tagjai voltak a mezőnynek, bár egy évvel később kiestek onnan és a következő időszakban jobbára csak átutazóban fordultak meg az élvonalban, jelentős részben a másodosztályban szerepeltek, majd az 1950-es évektől már inkább a harmadosztály volt az igazi terepük, ám a '60-as években ismét a másodosztály masszív szereplői voltak. Az ezt követő évtizedek újra kevesebb sikert tartogattak a klub számára, jobbára a Serie C1 és a Serie C2 között ingáztak.

2002-ben három évtized kihagyás után tértek vissza a Serie B-be, 2004-ben pedig az élvonalba is felkerültek több mint 50 éves távollét után. Zsinórban négy szezont húztak le a legmagasabb osztályban, közben a klub történetének legjobb eredményét is elérték, a 2005-2006-os évadot ugyanis a hatodik helyen zárták a nagy klubok kizárása következtében. Egy évvel később részt vehettek az UEFA Kupában, ahol a 32 között búcsúztak, és nyolcaddöntősök voltak az Olasz Kupában. 2008 tavaszán viszont sereghajtóként búcsúztak az élvonaltól, de egy évvel később a play-off megnyerésével visszatértek a legjobbak közé, hogy újra 20-ként essenek ki 2010-ben. A következő visszatérésre 2013-ig várni kellett, akkor ismét a rájátszás bajnokaként léptek szintet, de a változatosság kedvéért újra a 20. helyen estek ki a Serie B-be, ahol a 2014-2015-ös idényt mindössze a kilencedik helyen zárták.

A Livorno története 29 szezont töltött el a legmagasabb osztályban, de ebből mindössze 11-et a mostani, Serie A-rendszerben.

A klub hivatalos színe az amarillisz (bársonyvirág) gyógynövényre emlékeztető vöröses, gránátszerű, bíborszín. A Livorno mellett például a Reggina is ezt a színt vette fel az olasz csapatok közül a növény után. A mezben mindig is ez a vörös szín, valamint a fekete és a fehér jelent meg.

A Stadio Armando Picchi a csapat otthona, amely valamivel több mint 19 ezer nézőt képes befogadni. A létesítmény 1935-ös átadása óta áll a csapat szolgálatában, a stadionban számtalan koncertet rendeztek már meg, az 1960-as római olimpiai idején a labdarúgótorna három összecsapását is itt bonyolították le. 2013-ban egy Livorno-Pescara mérkőzésen a hazaiak játékosa, Piermario Morosini a pályán vesztette életét, később az emlékére egy szektort neveztek el róla. A stadion névadója a Livorno saját nevelésű hátvédje volt, aki később az Internazionaléval többszörös olasz bajnok és Európa-Kupa győztes lett, majd edzőként is irányította a Livorno csapatát.

A Livorno legősibb ellenfele Toszkánából a Pisa csapata, de a helyiek közül a Siena, az Arezzo és a Lucchese is vetélytársnak számít. Újabb töltetű rivalizálások alakultak az elmúlt időszakban több csapattal, mint például a Lazióval, a Romával, a Juventusszal, az Internazionálével, az AC Milannal, a Modenával, a Bresciával, a Padovával, a Varesével, az Ascolival, a Triestinával, a Hellas Veronával, a Sampdoriával, a Speziával, a Comóval, vagy éppen a Cataniával. Testvéri kapcsolatot csupán az Olympique Marseille és az AEK Athén szurkolóival ápolnak, míg belföldön a legjobb kapcsolatuk a Pescara, a Ternana és a Cosenza csapataival van.

A Serie B esélyesei: Livorno Calcio

Soron következő kiadásunkban az élvonalból legutóbb 2014-ben kieső Livorno Calcioval ismerkedhetünk meg közelebbről, akik már tavaly szerettek volna visszajutni a legjobbak közé, végül a rájátszásról is lemaradtak, most újra nekivágnak a nagy hadjáratnak.

Livorno a szépséges Toszkána régióban található, közel 160 ezer lakosával a régió harmadik leglakottabb városa Firenze és Prato után. Maga város a Ligur-tenger partján, egyúttal Toszkána nyugati szélén fekszik. Livorno Olaszország nyugati partjának harmadik legnagyobb kikötője, gazdag kultúrája és építeszeti remekművei a második világháború masszív bombázását is túlélték, és a mai napig az élő történelmet tárják elénk.

A város labdarúgócsapatát 1915-ben alapították, és az 1919-1920-as idény végén máris a nemzeti döntőben szerepelhettek a regionális bajnokság megnyerése után, de vereséget szenvedtek. Az 1929-1930-as első Serie A-szezonban tagjai voltak a mezőnynek, bár egy évvel később kiestek onnan és a következő időszakban jobbára csak átutazóban fordultak meg az élvonalban, jelentős részben a másodosztályban szerepeltek, majd az 1950-es évektől már inkább a harmadosztály volt az igazi terepük, ám a '60-as években ismét a másodosztály masszív szereplői voltak. Az ezt követő évtizedek újra kevesebb sikert tartogattak a klub számára, jobbára a Serie C1 és a Serie C2 között ingáztak.

2002-ben három évtized kihagyás után tértek vissza a Serie B-be, 2004-ben pedig az élvonalba is felkerültek több mint 50 éves távollét után. Zsinórban négy szezont húztak le a legmagasabb osztályban, közben a klub történetének legjobb eredményét is elérték, a 2005-2006-os évadot ugyanis a hatodik helyen zárták a nagy klubok kizárása következtében. Egy évvel később részt vehettek az UEFA Kupában, ahol a 32 között búcsúztak, és nyolcaddöntősök voltak az Olasz Kupában. 2008 tavaszán viszont sereghajtóként búcsúztak az élvonaltól, de egy évvel később a play-off megnyerésével visszatértek a legjobbak közé, hogy újra 20-ként essenek ki 2010-ben. A következő visszatérésre 2013-ig várni kellett, akkor ismét a rájátszás bajnokaként léptek szintet, de a változatosság kedvéért újra a 20. helyen estek ki a Serie B-be, ahol a 2014-2015-ös idényt mindössze a kilencedik helyen zárták.

A Livorno története 29 szezont töltött el a legmagasabb osztályban, de ebből mindössze 11-et a mostani, Serie A-rendszerben.

A klub hivatalos színe az amarillisz (bársonyvirág) gyógynövényre emlékeztető vöröses, gránátszerű, bíborszín. A Livorno mellett például a Reggina is ezt a színt vette fel az olasz csapatok közül a növény után. A mezben mindig is ez a vörös szín, valamint a fekete és a fehér jelent meg.

A Stadio Armando Picchi a csapat otthona, amely valamivel több mint 19 ezer nézőt képes befogadni. A létesítmény 1935-ös átadása óta áll a csapat szolgálatában, a stadionban számtalan koncertet rendeztek már meg, az 1960-as római olimpiai idején a labdarúgótorna három összecsapását is itt bonyolították le. 2013-ban egy Livorno-Pescara mérkőzésen a hazaiak játékosa, Piermario Morosini a pályán vesztette életét, később az emlékére egy szektort neveztek el róla. A stadion névadója a Livorno saját nevelésű hátvédje volt, aki később az Internazionaléval többszörös olasz bajnok és Európa-Kupa győztes lett, majd edzőként is irányította a Livorno csapatát.

A Livorno legősibb ellenfele Toszkánából a Pisa csapata, de a helyiek közül a Siena, az Arezzo és a Lucchese is vetélytársnak számít. Újabb töltetű rivalizálások alakultak az elmúlt időszakban több csapattal, mint például a Lazióval, a Romával, a Juventusszal, az Internazionálével, az AC Milannal, a Modenával, a Bresciával, a Padovával, a Varesével, az Ascolival, a Triestinával, a Hellas Veronával, a Sampdoriával, a Speziával, a Comóval, vagy éppen a Cataniával. Testvéri kapcsolatot csupán az Olympique Marseille és az AEK Athén szurkolóival ápolnak, míg belföldön a legjobb kapcsolatuk a Pescara, a Ternana és a Cosenza csapataival van.