Így látta Vitray Tamás

Ki mondta, hogy hagyományosan egyhangúak és unalmasak a világbajnoki nyitó mérkőzések?!Ki mondta, hogy most sem lesz másképpen?!Ki mondta, hogy közepes vagy gyengébb játékkal, egy apró góllal nyernek majd a franciák?!Ki mondta?!Én!Tetszenek látni, hát ezért nem kell jósolgatni, szakértő véleményekkel előállni.Pedig tudhattam volna, hogy amit kissé ajakbiggyesztve a szenegáli válogatottnak mondunk, az megannyi olyan labdarúgó, aki a világ egyik legjobb bajnokságában, a világ- és Európa-bajnok nemzet élklubjaiban játszik. Profik, akikért komoly pénzeket fizettek, hogy Afrikából francia földre települjenek.Vége már azoknak az időknek, amikor egy-egy nemzet nevének említésére, nyugodt lélekkel leírhatjuk őket, nevesebb európaival, vagy dél-amerikaival szemben.Mert mit láttunk? A magabiztos franciák könnyedén adogatnak, szinte állandóan náluk a labda, bár mindig ott egy laza és villámgyors szenegáli. Vagy éppen kicsikét pontatlan a továbbítás, de sebaj, érzik ők, hogy csak idő kérdése, mikor találnak be. Trezeguet mosolyogva nyugtázza, hogy gólhelyzetből a kapufát találja el, mint aki nem is nagyon bánja, hogy nem azonnal szegik kedvét a rokonszenves ellenfélnek. Amelyik egyszer csak rúg egy gólt. Nem mondom, kis szerencse is volt benne, amit ezúttal Petit lába képviselt, de emlékezzünk, hogy lehetett volna a támadásból egyből is gól, ha Bouba Diop a nagyszerű elfutást követő beadásból azonnal betalál. A szerencsét itt a második lehetőség jelentette, amúgy a találat kidolgozott helyzet eredménye volt. Látták, igaz?!A gólt követő rövid szünetben az afrikai fiúk népi együttessé alakulnak és helyre kis tánccal szórakoztatják önmagukat és a publikumot. Az újfajta gólöröm általános siker, az együttes boldogan újrázna…Ekkorra már az is világosan látható volt, hogy Szenegál minden megtanulhatót tud ebből a mesterségből, és lassan az is feltűnt, hogy az egykor könnyedségükkel, szellemes és villámgyors támadásszövésükkel brillírozó franciák – güriznek! Ráadásul fáradtan darálnak. Nem is fizikailag, inkább idegileg fáradtan. Az Arsenalban örökmozgó Vieira csak a félidő derekán tűnik fel, csak akkor avatkozik többször játékba, de a közelképek elárulják: hiányzik a tűz. Desailly is csak morgolódik, és sokat szabálytalankodik.Azért szünetben a mi tévénk stúdiójában Bognár Gyuri egy pillanatig sem hisz abban, hogy Szenegál végig bírhatja, végig megőrizheti ezt a kis gólt. De még Csapó doktor, a magát "magasszintű szurkolónak” nevező egykori vízilabdázó fenomén sem, bár róla kiderül, hogy erősen szurkol a szenegáliaknak. Jelzem, hogy tetézzem hibáimat, magam sem gondolkoztam másként. Valamikor a második félidő elején közölte velünk Faragó Richard, hogy a nem is olyan távoli múltban négy magyar edző is segítette a szenegáli labdarúgást, hogy mostanra eljuthatott a világbajnokságra. "Akkor mi őket, most nekik lehetne minket tanítaniuk…”– tette hozzá a kommentátor, majd ijedten visszakozott, nem akar ő ezzel humorizálni… Derék dolog, csak az a baj, hogy ez nem humor, ez véres valóság. Rengeteg tanulnivalónk lenne Szenegáltól (is).Az agyonfáradt idegenlégiósokból álló francia válogatott, a világ- és Európa-bajnok kikapott a nyitó mérkőzésen Szenegáltól. Ez így olvasva vagy kimondva szenzáció.De mi, akik ugyebár láttuk, semmi meglepőt nem találtunk benne.És bár bebizonyosodott, hogy nem nagyon kéne jósolgatnom, mégis annyit mondok csak: az indulást látva meggyőződésem, hogy fantasztikus lesz ez a világbajnokság. Csudákat, nagy csudákat fogunk látni…Tán már holnap is…