Érvényes lesz-e ezúttal is a nyitónapon már bevált afrikai sikerrecept, amely szerint: szervezett játék+némi szerencse+1 gól=3 pont? A semleges nézők erre is kíváncsiak voltak az ÍrországKamerun mérkőzés, a világbajnokság első japán előadása előtt. A kérdést már csak azért is illett megfogalmazni, mert az idei Afrikai Nemzetek Kupája döntőjében a kameruniak legyőzték a pénteki nyitó mérkőzésen "hivatalosan is nemzeti hőssé váló szenegáliakat.
A finálébeli tizenegyespárbajt leszámítva Kamerun gólt sem kapott az évnyitó viadalon, azóta megdolgoztatta Argentínát (2–2) és Angliát (2–2) is – vagyis "McCarthy hadserege” akár tarthatott is volna tőle. Az írek azonban, mint ezt a futballpályákon is ezerszer tapasztalhattuk már, soha, senkitől sem tartanak. Még akkor sem, ha félig-meddig az ismeretlenbe ugranak is fejest, mint most, amikor olyan ellenféllel találkoztak, amellyel korábban még soha.
McAteer és Wome légibalettje
McAteer és Wome légibalettje
McAteer és Wome légibalettje
McAteer és Wome légibalettje
A személyes tapasztalat híján meglehetősen hosszúra nyúlt a nagy helyzetek nélküli, de azért tempós ismerkedés. Az afrikaiak birtokolták többet a labdát, egy-egy átadásukon, sarkalásukon látszott, hogy nem akármilyen csapatokban (Real Madrid, Lyon, Marseille, Arsenal, stb.) számítanak ők alapembernek. Az írek harcos, megalkuvást nem ismerő harcmodorral igyekeztek útjukat állni a kameruniaknak, mi több, az első helyzet is előttük adódott, azonban Robbie Keane ("hála” Roy Keane nagyszájúságának, a statisztikusoknak már csak R. Keane…) nem tudott kellő erőt adni közeli lövésébe. Kőkemény mezőnyjátékkal telt az idő egészen a 18. percig, amikor Samuel Eto’o ugrott ki középen Patrick Mboma indításával, azonban egy picit hosszan szöktette magát, így külsővel már nem tudta ellőni a labdát a jó ütemben kifutó Shay Given mellett, aki egy hátvédtársa segítségével szögletre mentett. (A kameruniak egyébként eleget tettek a FIFA utasításának, az ANK-n megcsodált ujjatlan trikójukat már csak a mostani, immár hagyományos mez dizájnjában őrizték meg.)
Így látták a szereplők
Mick McCarthy, az ír kapitány: – Az elsô játékrészben gyenge teljesítményt nyújtottunk, s nem voltam maradéktalanul elégedett a csapattal. A szünetben megdorgáltam a játékosokat, s a második félidôre feljavultunk. Leginkább annak örülök, hogy volt tartása a gárdának, s a váratlan kameruni gól sem zavarta meg játékosaimat. Sajnálom, hogy a végén nem tudtuk kicsikarni a gyôzelmet, de a döntetlen ellenére továbbra is bízom a továbbjutásunkban, s összességében elégedett vagyok az eredménnyel.
Winfried Schäfer, a kameruni kapitány: – Elégedett vagyok az eredménnyel, annak ellenére, hogy kétgólos vezetéshez juthattunk volna, ám elhibáztunk egy óriási ziccert, s az ellentámadásból az írek kiegyenlítettek. A balszerencsés döntetlen miatt játékosaim nagyon letörtek, ezért fel kell majd ráznom ôket a következô mérkôzésre.
Matt Holland: – Ha nem a világbajnokságon lôttem volna ezt a gólt, nem lenne különösebben emlékezetes a számomra. A selejtezôkben nem is egy hasonló gólt szereztem távoli lövésbôl, persze örülök, hogy itt is összejött egy ilyen. A pályán elfelejtettük a felkészülés öszszes gondját, még Keane-t is, aki nagyszerû játékos, de nekünk nélküle is játszanunk kell.
Patrick Mboma: – Nagyszerûen kezdtünk, de a második félidôben elvesztettük a fonalat. Talán az idény fáradtsága lassította a lábainkat. Az eredmény mindenképpen csalódást keltô, de nem szabad elfelejteni, hogy maradt még két mérkôzésünk arra, hogy továbbjussunk.
Keane percei következtek a másik oldalon, a Leeds egyre aktívabb támadója egy ízben két védő közül alig bólintott a bal alsó sarok mellé. Raymond Kalla távoli lövése (Given védett), majd Matt Holland fejese (fölé ment) adott munkát a jegyzetelőknek, akik rövidesen lélegzetnyi szünethez jutottak – tekintve, hogy egyszerre két kameruni is megsérült. A 33. percben Bill Jackson Tchato és Kalla kicsit túlbiztosította Damien Duff őrizetét, a földön maradt ír támadó felett összefejeltek – Tchato vérző fejét percekig kezelték a kispad mellett. A védő még éppen időben tért vissza a pályára ahhoz, hogy társaival együtt ünnepelhesse a vezető gólt. Geremi jobb oldali indítása után Eto’o megszokott szombat délutáni szabadgyakorlatával bohócot csinált a veterán Steve Stauntonból, a kötény után okosan középre passzolt labdájával Mbomának nem kellett sokat bajlódnia, hogy az üres kapuba juttassa. Mboma alig fölészálló ballábas kapáslövése, valamint Ian Harte balról a kapu elé lőtt szabadrúgása tette izgalmassá a végjátékot – az utóbbi helyzetből kis híján gól lett, Boukar Alioum kapus villámgyors mozdulattal kapta el a Rigobert Songon irányt változtató labdát. Kegyetlen ír nyomással kezdődött a második félidő, mégis a jobb oldalon vadászgató Geremi rúghatott volna gólt, nem lett volna más dolga, mint a Harte-tól ellopott labdát jobbról, 18 méterről bevágni. Ô Staunton szorításában a kapu mellé durrantott. Rögvest a kirúgásból jött a büntetés. Az 52. percben már nem először kapkodott a felszabadítani igyekvő kameruni védelem, Kevin Kilbane beadása után Kalla kajlán fejelt bele a labdába, és Holland nem gondolkodott, hogy 22 méterről útjára indítson-e egy gyepszőnyeg felett suhanó rakétát. Nem volt védőernyő… Naná, hogy lendületben maradtak az írek! Alioum kapuja előtt kétszer is felforrósodott a levegő, először azért, mert a kapus egy beívelés után kiejtette kezéből a labdát, másodszor pedig azért, mert a Gary Breen által lefejelt labda Song testéről bizony besomfordált volna a kapuba, ha Alioum visszavetődve nem kapja le a gólvonalon. Az afrikaiaknak is sikerült zavart kelteniük, csakhogy a jobb oldalon megugró Eto’o lövése célt tévesztett.
Harte sérülése miatt Mick McCarthynak át kellett szerveznie csapatát – a reptérről beválogatott Steven Reid a középpálya jobb oldalára jött be, míg a lecserélt leedsi helyére Gary Kelly húzódott vissza a védelem bal oldalára –, de a hajrá eseményein nem érződött, hogy ez megzavarta volna a zöld tizenegyet. A 80. percben Tchato az utolsó pillanatban kotorta szögletre a labdát Keane elől, aki egyébként éppen az ő hibájából került már-már elronthatatlan helyzetbe a jobb oldalon. A 83. percben Alioum kapussal az élen az egész kameruni delegáció verve volt, szerencséjükre az egyik újabb rövid mentésre lecsapó Robbie Keane jó húsz méterről jobbal, félmagasan rásuhintott labdáját a bal kapufa "védte”. Végezetül Reid is töltött, legurított szabadrúgásból a léc alá célzott, a középre tartó labdát Alioum a kapu fölé tenyerelte. Visszatérve a bevezetőben emlegetett receptre: az egy gól megvolt, a szerencse is (gondoljunk például Keane kapufájára), mégis csak egy pont került a kameruni tarisznyába. Tán mert a szervezettség inkább a másik oldalra volt jellemző ezen a jó iramú, igazán tartalmas kis mérkőzésen.
