Hiányzott Chilavert

Csakúgy, mint a két csapat szurkolóinak többsége, akik közül csak kevesen látogattak el Ázsiába. A stadion ugyan csak félig telt meg, de így is remek volt a hangulat, hiszen mindegyik gárdának megvan a maga dél-koreai tábora, amely kis túlzással minden egyes jó labdaérintést hangos sikongatással ünnepel. Így hát már a huszadik másodpercben nagy volt a hangzavar, amikor Arce remekül kiugratta Santa Cruzt, ám legalább ugyanilyen remekül mozdult ki a kapujából Arendse, és odalett a helyzet. A Bayern München támadója megpróbálta menteni a menthetőt, eldobta magát a kapussal való találkozása előtt, tettéért azonban nem kapott tizenegyest – örülhet, hogy sárga lapot sem. Az első félidő későbbi részét is az előbb említett két játékos párharcai uralták. A többfelvonásos Arendse– Santa Cruz csata felvezetéseként mindkét oldalon egy-egy távoli próbálkozás érdemel említést: Sibaya lövése alig kerülte el a jobb alsó sarkot, a másik oldalon pedig Arce remekül csavart szabadrúgását követően Arendse tenyerelte ki a labdát a jobb "pipa” elől.
És ettől kezdve Santa Cruz lett Arendse egyetlen, ám annál szorgalmasabb munkaadója. A csatár úgy gondolta, megragadja az utolsó lehetőséget arra, hogy az idén bajnoki címet szerezzen valamelyik csapatával (legutóbb 1996-ban fordult vele elő, hogy arany nélkül maradjon, azóta az Olimpia Asunciónnal, majd a Bayernnel minden évben bajnok lett, és csak 2002-ben tört meg ez a remek sorozata.) Választhatott volna egyszerűbb lehetőséget is, mint a paraguyiak számára alighanem megnyerhetetlen vb, de most már kár ezen töprengenie. Nekidurálta magát…
Egy ideig azonban úgy tűnt, feleslegesen. Próbálkozott szöglet után, lábbal, fejjel – hiába. Arendse nagyobbnál nagyobb bravúrokat mutatott be – a legnagyobbat talán akkor, amikor az ifjú csatár fejjel a jobb alsó sarkot célozta meg –, majdnem az őrületbe kergetve ezzel az oldalvonal mellett egyre gyakrabban felbukkanó és egyre hevesebben gesztikuláló Cesare Maldini kapitányt.

A 39. percben viszont megnyugodhatott a dél-amerikaiak veterán szakvezetője! A helyzet kialakítása a korábban leggyakrabban előforduló szereposztás alapján zajlott – Arce volt a feladó, ezúttal a McCarthy faultját követő szabadrúgásból –, csak a befejezés volt más. Arendse katasztrofálisan jött ki – tipikus kapussors, ki emlékezett ekkor már a korábbbi bravúrokra? –, Santa Cruz pedig fejelt. És a stadion felrobbant. Nem csupán a paraguayiakat buzdítók éljeneztek, hanem ama dél-afrikainak álcázott hívek is, akik a valóságban dél-koreaiak. Nekik ennyi bőven belefért, az nem számított, hogy az "ő” csapatuk kapta a gólt, a lényeg, hogy a háló megzörrent.
Ugyanők a második játékrész elején csaknem újra sikongathattak, ráadásul jókor! Csakhogy Zuma akrobatikus mozdulattal kapura továbbított labdáját Tavarelli másodszorra megfogta. Nem sokkal később újra a szőkére festett hajú csatár próbálkozása okozott hangrobbanást az arénában.

Eközben a paraguayiak sem lankadtak, mi több, Zuma két lehetősége között Gamarra elhibázta az akkor meccslabdának tűnő helyzetet. A hátvéd bátran tört előre, szerencséje is volt, hiszen a védőkről pontosan elé pattant a labda, ám a befejezést már elrontotta: a tizenhatos vonaláról, ziccerből mellé durrantott. Az 55. percben viszont már egyetlen paraguayi sem bánkódott a centerhalf bakija miatt. Maldini csapata a balösszekötő helyéről, húsz méterre a kaputól szabadrúgáshoz jutott, ami normális esetben számára gólhelyzetnek minősül. Normális esetben. A vasárnapi azonban nem volt normális, lévén a specialista José Luis Chilavert – főállásban ő a kapus! – eltiltása miatt a lelátón ücsörgött. A dél-afrikaiak akár fel is lélegezhettek volna, ha… Ha nincs Arce, és nem csavarja a labdát a léc segítségével a jobb felső sarokba. De volt, és oda is csavarta, így már két góllal álltak jobban a paraguayiak.
Nem sokáig! Kellett hozzá ugyan a rosszul felszabadító Acuna és a menteni igyekvő Struway segítsége is, de a 63. percben a labda a hálóba került, méghozzá Teboho Mokoena lövését követően. Szerencsétlen Tavarelli csak nézte, amint a Struway lábán irányt változtató labda átcsorog a gólvonalon.

Ettől kezdve pedig kitették az "egyirányú utca”-táblát a puszani stadionban. Az irány Tavarelli birodalma volt, a forgalmat pedig a dél-afrikai támadások jelentették. McCarthy fejesét leszámítva a 91. percig ugyan nagyon kevés jel ígérte az egyenlítő gólt, akkor azonban füstbe ment a paraguayiak addigi összes munkája. Tavarelli teljesen feleslegesen elhúzta a labdát hosszan megtoló Zuma lábát, Michel bíró pedig jogosan mutatott a büntetőpontra. Fortune nem sokat tétovázott, a kapu bal oldalába bombázott, és gondoskodott arról, hogy az afrikai együttes sorozatban a harmadik vb-csoportmecscsén végezzen döntetlenre.