A válogatott gerince

A listát böngészve kiderül, hogy a 48 vívó 12 klubot képvisel a keretben, és a legtöbb, 16 versenyző, a Honvéd-LNX színeiben forgatja a fegyvert. A honvédosok annak ellenére magasan vezetik a listát, hogy legeredményesebb sportolójuk, az olimpiai egéni aranyérmes, ötszörös világbajnok és Európa-bajnok, szülés előtt álló Nagy Tímea átmenetileg nem tagja a keretnek.Móna István szakosztályigazgató azzal is dicsekedhet, hogy egyedül ők tudtak minden fegyvernemben "delegálni” valakit a legjobbak közé.– Tizennegyedik éve állok a szakosztály élén, és hosszú idő óta mi vagyunk a legeredményesebbek, az olimpiákon, valamennyi korosztály világ- és Európa-bajnokságán a magyar csapat összpontszámának harminc-harmincöt százalékát mi gyűjtöttük – kezdte Móna István. – Nem mondom, hogy könnyű volt minden fegyvernemben tartani a frontot, nagy terhet vállaltunk magunkra azzal, hogy egyetlenegy szakágat sem hagytunk elsorvadni. A válogatott gerincét adjuk, és bízom benne, versenyzőink az Európa- és világbajnokságon is jó szerepléssel rukkolnak elő. Természetesen mi sem lennénk ilyen eredményesek, ha nem állnának melletünk támogatók, akik nem kevés pénzzel járulnak hozzá ahhoz, hogy ilyen színvonalon működni tudjunk, és vívóink minél több versenyre el tudjanak utazni. Ki kell emelni az egykori kardozó Horvai Mátyás vezette névadó LNX-et, és további nagy segítséget jelent, hogy a KFKI Számítástechnikai Rt-t. elnöke, Szlankó János vállalta Nagy Tímea egyéni szponzorálását. Tímea akaraterején kívül ez a nyugodt háttér is biztosítéka annak, hogy olimpiai bajnoknőnk a szülés után visszatérjen, sőt, Athénban ismét a dobogó tetejére állhasson. Tímea ugyanis két gyermekkel is hajlandó visszatérni a válogatottba, és meg akarja védeni címét.– Bár fontosak a szponzorok, de megfelelő szakember is kell a sikerhez. Több klubban azért panaszkodnak, mert az edzőket külföldre csábítja a pénz, a Honvéd-LNX-nél viszont éppen ellentétes folyamat figyelhető meg, elég csak az Olaszországból visszatért négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző nevét megemlíteni.– Kulcsár Győző hazatérése volt a "leglátványosabb”, de mellette más, egykori edzőt is sikerült újból mozgósítanunk, visszahívnunk, így Gruber Gyulát, Budai Istvánt, Fehér Gábort. Mellettük továbbra is támaszkodunk az évek óta itt dolgozó "alapemberekre”, Diera Ferencre, Bognár Gáborra, Varga Józsefre. Külön kell szólni a fiatal edzőnemzedék egyik legtehetségesebb tagjáról, Bernáth Zoltánról, aki a női tőrválogatott szinte valamennyi tagját tanítványának tudhatja, sőt, már férfiakat is nevel a teremben. Itt vív a férfi tőr legnagyobb tehetsége, Szabados Gábor, aki még kadettkorú, de már felnőttválogatót tudott nyerni, és nem véletlenül lett tagja a most kihirdetett felnőttkeretnek. Bár, nem honvédos edző Zarándi Csaba, a magyar vívás legnagyobb "nagy öregje”, mégis nagy szeretettel foglalkozik vb-ezüstérmes kardozónkkal, Fodor Kendével. Csaba bácsit a szakosztály tagjának tekintjük, aki szinte megfiatalodott a Kendével való munkában, és újból bizonyította zsenialitását.– Ha már megemlítette a kardot és a női tőrt, nem mehetünk el szó nélkül a nemzetközi szövetség áprilisi, de most visszavont döntése mellett, amely törölte az olimpiai programból a női tőr- és férfi kardcsapatok küzdelmét.– Bár válogatott női kardozóink is vannak, mégis azt mondom, hogy a női kardnak még várnia kellene az olimpiai felvételre, mint ahogy annak idején a női párbajtőrözők is kivárták sorukat. És ez nemcsak az én véleményem, hanem a kardszakembereké is. Egy új szakágért nem szabad tönkretenni két másikat. Egyébként aki ismeri a nemzetközi szövetségben uralkodó állapotokat, az nem lepődött meg ezen a döntésen. Jellemző, hogy míg egykori sportágamban, az öttusában augusztusban már olimpiai kvalifikáló viadalt rendeznek, a vívásban még az ötkarikás program sem ismert, nemhogy az odáig vezető út…– Öttusázóként egy olimpián szerepelt, és bajnok lett. Vívó szakosztályigazgatóként negyedik olimpiájára készül, és Sydneyben már teljesült az álma, Nagy Tímea aranyérmet hozott a klubnak. Meddig csinálja még? Milyen álmai vannak?– Nem álmodok merészeket, csupán arra vágyom, hogy kiszámítható legyen a jövő. Azt hiszem, minden szakosztályvezető nevében mondhatom, hogy időben szeretnénk tudni a támogatások mennyiségét, no és azt, hogy mikor jutunk hozzá, különben nem lehet tervezni. Az örökös bizonytalanságtól rengeteget öregszik az ember, és nekünk ebben a légkörben kellett bizonyítanunk. Tudjuk, hogy a szakosztályok nem ülhetnek ölbe tett kézzel, keresniük kell a szponzorokat, de állami támogatásra is szükség van. A szponzortól nem lehet elvárni, hogy egymaga tartsa el a klubokat. Hogy meddig csinálom még? Amíg bírom idegekkel, és amíg lehet. De tudja, úgy érzem, Athénig illik csinálnom. A versenyzők többsége akkor kezdte pályafutását, amikor szakosztályvezetőként bemutatkoztam. Sokaknak Athén lesz az utolsó olimpiájuk, és én is felelős vagyok azért, hogy gondtalanul készülhessenek föl rá.