Az angoloknak ennyi elég volt

Vágólapra másolva!

2002.06.12. 20:10

Címkék

Egy menetrendszerû Beckham-szabadrúgás után Heskey (11) bûvöli a labdát – mint bármely más kísérletbôl, ebbôl sem lett gól

Ehhez képest biztató elánnal estek egymásnak a csapatok, nem csoda, hogy az első lövés már a 3. percben elsüvített a meglepett nigériai védők között, ám Scholes nem célzott jól, méterekkel mellé ment a labda. Érdekes módon ettől fogva jó öt percen át sokkal aktívabbak voltak a nigériaiak, és ami még fontosabb, helyzeteket is kialakítottak. Az amatőr talajtornász, Aghahowa és Akwuegbu okozta a legtöbb gondot az angol védelemben, Seaman egymás után kétszer is habozott kijönni előrevágott labdákra, és ha nem akarnak az "ellenséges” csatárok a jobbnál is jobb lehetőséghez jutni, könnyen megjárhatta volna.

A 12. percben Beckham szögletének aláfutott a kapus, de Ferdinand hosszú oldalról azonnal leadott lövésébe belevetődtek a védők. Mintegy jeladásra, felpörögtek kissé az angolok, és bár Nigéria szögletrúgással jelezte, támadó kedve egy cseppet sem lanyhult, a 20. perc környékén a meccs addigi legveszélyesebb helyzetét jegyezhettük fel a túloldalon: Heskey a jobb oldalon Mills laposan belőtt labdáját szúrta kapura spiccel, és Enyeama épphogy elcsípte a "fű alatt” surranó bőrgolyót a rövid sarok előtt. Ezt követően Beckham csavart kapura, de nem helyezte elég jól, Enyeama könyedén magához ölelte a labdát.

Lassan lassult a ritmus, összességében jól látszott, hogy az angoloknak bőven elég a döntetlen ezen a mérkőzésen, ugyanakkor ellenfelük is tartotta magát az ígéretekhez, igyekezett feledtetni az addigi két vereséget. Jó tíz percen keresztül csendben folydogált a játék, aztán Okocha bal oldalról betekert szabadrúgása gondot okozott: az ismét elég bizonytalan Seaman maga elé ütötte a labdát, de egy tömegből kinyúló láb a segítségére sietett.

Owen a 35. percben villant először, néhány lövőcsellel átverte a fél afrikai védelmet, majdnem az ötösig cselezte magát, ám estében jócskán mellé durrantott. Két minutummal később Akwuegbu keveredett be az angol tizenhatosra, ám mire elvállalta a lövést, nagyon kisodródott, így Seaman könnyedén lezárta a szöget. A félidő utolsó negyede egyértelműen a "háromoroszlánosoké” lett, egy parázs jelenetsor folyamán láthattunk blokkolt Owen-lövést, milliméterekkel célt tévesztett Beckham-beadást (Heskey fejéhez járt nagyon közel a labda), majd Butt suhintott fölé a büntetőterületen belülről. Egy perccel a játékrész lejárta előtt Scholes késztette órási bravúrra a fiatal hálóőrt: a Manchester United középpályása kicsit több mint 25 méterről bombázott a bal felső sarokra, Enyeama pedig nyújtózkodva tolta kapufára a labdát.

Fürge nigériai akciókkal indult a második 45 perc, Aghahowa mindjárt az első támadás során megkerülte a nála sokkal lassabb Ferdinandot, és már éppen lőtt volna, amikor Ashley Cole szerelte. Nem sokkal később szöglethez jutottak az angolok, majd szabadrúgáshoz, méghozzá Beckham-szerű távolságban, ám a csapatkapitány egyiket sem a tőle megszokott tökéletességgel végezte el. Lüktetőbb lett a játék, hiszen előbb Aghahowa száguldott el a jobb szélen – Ferdinand ezúttal még időben beérte –, majd Owen dobta be magát egy élesen belőtt labdára, de az elsuhant közte és a dermedten álló Enyeama között. Ebben az időszakban Sven-Göran Eriksson tanítványai azzal látták biztosítottnak az eredmény megtartását, hogy szinte állandóan a rivális térfelén tartották a labdát.

Ôk mondták
Sven-Göran Eriksson: – Nagyon meleg volt, ezért nem volt jó az iram. Tudtuk, hogy a nigériaiak nem akarják elveszíteni ezt a mérkôzést, és szerintem jól is játszottak. Ugyan több helyzetünk volt, mint nekik, de gólt szerezni mi se voltunk képesek, pedig már korán szerettük volna megtenni. Reméljük, szombaton már egész más lesz a helyzet. Nem hiszem, hogy van jelentôsége annak, hányadik helyen léptünk tovább, mert az afrikai válogatottak, így Szenegál is jól tartják a labdát, és sokat futnak. Szóval mindegy, kivel kerültünk össze, meg kell verni Dániát, és kész. A lényeg, hogy túléltük a „halálcsoport” küzdelmeit, úgyhogy elégedett vagyok a teljesítményünkkel. Nagyon számítok a sérültek visszatérésére.

Adegboye Onigbinde: – Két célunk volt. Az egyik, hogy ne valljunk végleg szégyent a világbajnokságon, a másik, hogy lerakjuk az új „szuper sasoknak” nevezhetô együttes alapjait. Azt hiszem, elsôsorban a mai összeállításból kiderül, hogy az utóbbi nem reménytelen, szilárd alapokra építkezhetünk. Így hát elégedett vagyok. Meggyôzôdésem, hogy Argentína és Svédország ellen is úgy játszottunk, hogy gyôzhettünk volna, de ilyen a futball. Isten nem akarta, hogy továbbjussunk. Annak alapján, amit ma láttunk, ki merem mondani, hogy Nigériának fél éven belül nagyon ütôképes csapata lesz, ha továbbmegyünk ezen az úton.

David Beckham: – Minden meccs nagy meccs, de a csoporttalálkozók után lesz igazán forró a hangulat. Dánia ellen már este fogunk játszani, ez biztos megkönnyíti majd a dolgunkat, mert olyan hôséggel, páratartalommal, mint a mai, még nem találkoztam. Biztos lesznek majd fanyalgók, akik felemlegetik, hogy nem akcióból szereztük a góljainkat, de szerintem arra, ahogy Argentína ellen játszottunk, nem lehetett panasz.

Augustine Okocha: – Azt hiszem, ez volt az utolsó mecscsem a válogatottban. Nem mondom biztosra, de most már szeretnék többet foglalkozni a családommal. Csodálatos tehetségeink vannak, vagyis szerintem fényes a nigériai foci jövôje, de valami azt súgja, szervezettségben még mindig van mit tanulnunk.

A 67. percben kis híján "túlteljesítették” a tervet, Sinclair ugyanis nagy lendülettel lépett ki a bal oldalon, beadását a visszaérő Sodje azonban kifejelte Heskey elől. A fejkendőben játszó afrikai védő volt az, aki a boszorkányosan, de ritkán hatékonyan kevergető Okochának leginkább társa tudott lenni az egyre kevesebb meggyőződéssel építgetett támadásokban. Az időközben becserélt Teddy Sheringham a túloldalon művelt veszélyes dolgokat, minden alkalommal, mikor használható labdát kapott. Negyedórával a vége előtt azonban ő is ajtó-ablak helyzetben hibázott jókorát. Ashley Cole gyönyörű testcsellel szöktette magát a bal szélen, az alapvonal előtt még beadott, s a meglepődött Owen combjáról a középen álló Tottenham-csatárhoz került a labda, ám ő izgalmában az égbe ágyúzott.

Nem sok jót lehet elmondani a hátra lévő időszakról, a csapatok szemmel láthatóan beletörődtek abba, hogy az ő nevükhöz fog fűződni a vb második gól nélküli döntetlenje (már ha egyáltalán járt más a fejükben, mint a továbbjutás, illetve a hazautazás). Álmos passzolgatással múlatták az időt, és a lelátón ülő angol szurkolók is több figyelmet szenteltek a csoport másik összecsapásáról érkező híreknek, mint saját kedvenceik felejthető produkciójának. Órási volt a boldogság, amikor kiderült, hogy az ősi ellenséget, Argentínát a svédek kiejtették…

Anglia viszont Svédország mögött, a kvartett második helyén továbbjutott, Eriksson tehát megnyerte az első, rettenetesen nehéz csatát, jobban mondva csatasorozatot. A következő megmérettetés, a legjobb 16 között, Dánia válogatottja ellen lesz.