Így látta Vitray Tamás

Ugye, az egykori angol csatárnak, Linekernek tulajdonítják azt a mondást, hogy a foci az a játék, amelyet kétszer tizenegyen játszanak, és a végén mindig a németek nyernek?! Ha ő mondta, gratulálok neki. A német–paraguayi mérkőzés csapnivaló játéka láttán, már az első félidőben is ez járt az eszemben. Pontosan így is történt, noha egyetértek Faragó Richárddal, elképzelésnek nyomát sem lehetett felfedezni a németek játékában. Azért nehogy már a szerencsének tudjuk be a győzelmüket, mert ezt a meccset, a látvány alapján, szerencsével csak a tengerentúli csapat nyerhette volna. Valahányszor Chilavert kapuja előterében volt a labda, "benne volt a gól” a német akcióban, és csupán idő kérdése volt, hogy egyszer be is kerüljön a kapuba a labda. Játszottak már ennél rosszabbul is, a végén mégis ők nevettek. Nem érdemes újra elmondani, milyen jól kiképzett legénység, amely egy bizonyos játékszisztémát, kissé monoton előadásban, kilencven, vagy ha kell, százhúsz percen át gyúr. Előbb-utóbb, egyszer, vagy jó esetben többször, bejön. Szaud-Arábia összeomlott, Paraguay nem. Köztük ez volt a különbség, a németek ugyanazt játszották. És ugyanúgy, mindkét esetben győztek... És már a nyolc között vannak... Csak mondom. No majd a dán–angol, az lesz a valami, biztattam magamat. Éppen két nappal ezelőtt azt írtam az angolokról, hogy nagyszerűen védik egyetlen lőtt góljukat, de biztos voltam benne, hogy a dánok ellen ez nem lehet elég. Azt viszont a szerencséjük javára írtam, hogy a dánokban "éppen a stílusuknak legmegfelelőbb ellenfelet kapták”. Hát ez bejött. Nagyon gyorsan szerzett nekik egy gólt Sörensen, aki eddig fenomenálisan védett, és még éledeztek a dánok a csapás után, amikor az angolok talán minden eddigi meccsének legjobbja, az észrevétlenül nagyot alakító kis vörös Butt, olyat perdített Owen elé, amiről csak álmodni lehet, és már két megvédhető góljuk volt az angoloknak. Heskey futtából küldött lövése pedig szerintem csak ezen a napon bizonyult védhetetlennek Sörensen számára. Mindent egybevetve, a három angol gólért cserébe, kaptunk egy unalmas második félidőt. Mintha főpróbát tartottak volna az angolok, hogy mire lennének képesek, ha állandóan védekezni kell. Nem mondom, ezt is jól csinálták, de ebben is sok segítséget kaptak a dánoktól. Nem volt mérhető, hogy milyen lett volna az angolok teherbírása mondjuk egy vagy két bekapott gól után. Mert aki látta, az ugye egyetért velem abban: higgadtabb befejezéssel elérhettek volna akár két gólt is a dánok a második félidőben. Szanaszét lődözték a labdákat a nagy igyekezetben és egyáltalán nem hozták zavarba az angol védelmet. Az angol támadók, függetlenül attól, hogy Owen és később Heskey lement, a második félidőt kihagyták. Még a bal oldali középpályán volt néha mozgás, de Sinclair is és a felfutó Ashley Cole is sokat ügyetlenkedett. A dánoktól, mint fentebb jeleztem, megtehették.Ami bizonyos: Németország és Anglia már a legjobb nyolc között van. A németeknek akár Mexikó, akár az Egyesült Államok lesz az ellenfele, papíron ők az esélyesek. Csak papíron, mondhatom figyelmeztetőleg, bár az is igaz, hogy ebben a szakaszban már jobban érvényesülhet a papírforma. Szerintem a németek ott lesznek a maradék négyben.Az angolok sorsát már nem látom ennyire tisztán. A móka kedvéért azt jósolom, hogy az angolok négy közé jutásához, előbb még a belgáknak meg kell verniük Brazíliát. Ennek meg elég kevés esélyt adok. Ha a nem várt fordulat bekövetkezik és a belgák győznek, ellenük már biztosra venném Angliát. Azért nagyon őszintén szeretném megvallani, hogy bármennyire is rokonszenves nekem az angol foci és ezen belül az angol válogatott is, ha azon az áron juthatnának csakugyan a négy közé, hogy a belgák megverik Brazíliát, akkor inkább ne legyenek elődöntősök az angolok. Ahogy a mezőny a csoportmérkőzések után alakult, néhány igazán nagy válogatott és a szépen focizó afrikai országok többségének kiesésével, a brazilokra nagy szükségünk van ebben a mezőnyben.