Kínát verte a fiú asztalitenisz-csapat

Férfiasan bevallhatjuk: erre bizony nem számítottunk. Ha nem csal az emlékezetünk, magyar férficsapat legutóbb 1979-ben, a Phenjanban megrendezett világbajnokságon győzte le a kínai asztaliteniszezőket. Azóta szinte semmi, legfeljebb apró morzsák. Most pedig bekövetkezett a csoda: a tiszaújvárosi Világfesztiválon az ifjúsági fiúcsapatok vetélkedésének fináléjában Magyarország együttese parádés teljesítménnyel kerekedett az ázsiaiak fölé.Csütörtökön éjszakába nyúlt a döntő, ám 21 óra 53 perckor valóságos hangrobbanás rázta meg a Sportcentrum falait, elementáris erővel dübörgött fel a termet zsúfolásig megtöltő szurkolók elragadtatott tetszésnyilvánítása. A mieink Jakab János remeklésének köszönhetően 3:1-es sikert könyvelhettek el. Pedig az előjelek egészen mást ígértek. A mieink valósággal átküszködték magukat az indiaiak által felállított akadályon, ugyanakkor a kínaiaknak nem nagyon volt okuk az izgalomra a jugoszlávokkal szemben. A legnagyobb érdeklődéssel várt döntőt megelőzően a serdülőknél kínai győzelmet jegyezhettünk fel, s az ifjúsági leányoknál minden bizonnyal csak azért maradt el az ázsiai elsőség, mert ebben a korcsoportban nem indítottak csapatot... Így a románok örülhettek, igaz, alaposan megküzdöttek Indiával. De térjünk vissza az ifjúsági fiúkhoz! A mieink káprázatosan kezdtek, először Jakab nyert 3:1-re, majd Zwickl Dániel mutatta meg, hogy az indiaiak elleni gyengélkedése már a múlté, 3:2-es győzelmének értékét növeli, hogy 0:2-ről és dupla kínai meccslabdáról fordított! Az ötödik játszmában már sziporkázott, ezt a legjobban a 11:1-es eredmény jelzi. Hihetetlen kezdés, ám következett a megtorpanás: Molnár Krisztián kikapott, és hiába volt Zwicklnek az ötödik játszmában meccslabdája, a kínai koncentrált jobban, s ezzel a vendégek egyenlítettek. Következett Jakab János, akinek nem remegett meg a keze, taktikusan játszott, s finom pörgetései ellen nem volt gyógyszer. Amikor beütötte az utolsó poént, valósággal felrobbant a terem, óriási ünneplés kezdődött. Rászolgáltak, s még az esemény atyjaként emlegetett Herendi Iván, a szervezőbizottság társelnöke is elérzékenyülten jegyezte meg, hogy már ezért érdemes volt tető alá hozni a 4. világfesztivált. Pénteken egyébként megkezdődtek az egyéni és párosversenyek is, majd szombaton következett a folytatás. A mieinknek evés közben jött meg az étvágyuk, ugyanis az egy csapatarany és három bronzérem birtokában az esélyesek magabiztosan vették az első akadályokat.Elképesztő kánikulában folytatódtak szombaton a tiszaújvárosi versenyek. Az egyéniben a csoportmérkőzések zajlottak, az ötös-hatos csoportokból az első három került fel a főtáblára, a párosok azonban ezen a napon már előrébb tartottak egy lépéssel.Sajnos, a serdülőknél a legjobb nyolc (!) közé egyetlen magyar egység sem került be, ott volt viszont mindkét nem küzdelmeiben 4-4 ázsiai páros. Az ifjúságiaknál azért már jobban ment, két-két magyar duó várhatta a kora esti folytatást. A lányoknál az első helyen kiemelt Nyitrai, Póta pár játszmaveszteség nélkül várhatta az újabb találkozót a négy közé kerülésért, de Ambrus és Viski is mindössze egy játszmát veszített. A fiúknál a Jakab, Molnár és a Zwickl, Orosz pár harcolta ki magabiztos játékkal a negyeddöntős szereplés jogát.