Gondot okoztak a tizenegyesek

Vágólapra másolva!

2002.06.16. 21:26

Címkék

"Kicsit korai kijelenteni, de talán az egyik legjobb válogatott ellen játszunk."A világbajnokság egyik potenciális esélyesével futballozunk.A fenti nyilatkozatok alapján akár már a leginkább várt brazilangol derbire is hangolhatnánk, ám José Antonio Camacho és Mick McCarthy szövetségi kapitányok csupán a SpanyolországÍrország összecsapást vezették fel emígyen. Azt ugyan eddig is tudtuk, hogy az ibériai alakulat egyre sanszosabb az aranyra, ám hogy az ír válogatott valóban a legjobbak egyike lenne-e, azt Camacho kijelentése előtt nem sejtettük. Bár az kétségtelen, hogy a "zöldek Kamerun és Németország ellen is veretlenek maradtak igaz, legyőzni egyik nevezett csapatot sem tudták, és a harmadik mérkőzésen, a Szaúd-Arábiának rúgott három gól vélhetően örökös világbajnoki csúcs lesz a találatokkal skót módra viselkedő ír együttesnél&

Az írek négy tizenegyest hagytak ki a spanyolok ellen – a rendes játékidôben Ian Harte próbálkozását hárította Casillas (szemben) (Fotó: Reuters)

Ezzel szemben a spanyolok átszáguldottak Szlovénián, visszavágtak a négy évvel ezelőtti kudarcért Paraguaynak, majd becsületből jelesre vizsgázva legyőzték Dél-Afrikát. Három meccsen kilenc pont, ugyanannyi rúgott gól: mondja valaki, hogy nincs jó formában Camacho együttese.
Ne mondja, pláne a 8. perc után: ekkor a Paraguaynak is két gólt rúgó Fernando Morientes nagyszerűen csúsztatott az ír kapuba. Ekkor olyat is láttunk, amit a
vb-n eleddig sosem: az ünneplő Camacho inge még viszonylag száraz volt… Nagyon jól kezdődött tehát a meccs, hiszen néhány minutummal előtte már a McCarthy-csapatnak is volt egy nagy helyzete, ám akkor Robbie Keane hiába fűzte be parádésan Carlos Puyolt, a World Cup "előnévvel” emlegetett csatár lövése után a bal kapufa mellett tekeredett el a labda.
Fájdalom, az első tíz perc rohanását kissé visszafogottabb játék követte. Az írek kisebb mezőnyfölényben futballoztak, a spanyolok pedig nem boldogultak a lestaktikával: bár egy alkalommal Morientes, Raúl és Luis Enrique fantasztikusan sakkozta ki az ellen védelmét, a fiúk enyhén túlcifrázták, és utóbbi hiába lőtt a hálóba, Frisk játékvezető jogosan nem adta meg a gólt. A sporttársról meg kell jegyezni, hogy tökéletes összhangban működött szintén svéd partjelzőjével, ám ezúttal nem bántuk volna, ha égeti kicsit asszisztensét. Mert amikor a későbbiek során Lindberg hasonló buzgalommal vigyázzba vágva magát köszöntésre emelte zászlaját egy-egy spanyol akció közben, Frisk minduntalan lest fújt – többnyire tévesen.

Ôk mondták:

José Antonio Camacho: – A játékosaim hôsiesen viselkedtek. Amikor lefújták a mérkôzést, nyugodt voltam, mert becsülettel elvégeztük a dolgunkat, ha kikaptunk volna, akkor is hasonló dicséretben részesítettem volna a fiúkat. Menet közben háromszor kellett taktikát változtatnunk: Albelda épphogy felépült a sérülésébôl, ezért nem bírta az iramot, Raúl biztosan nem úszta volna meg súlyosabb sérülés nélkül, ha bennmarad, és Luis Enriquét is feljebb kellett küldenem, mert már nem tudta volna a védekezô munkát is elvégezni. Ennek ellenére ugyanannyi helyzetünk volt, mint az íreknek, mindössze a rendes játékidô utolsó öt percében játszottunk alárendelt szerepet. El sem hiszem, hogy ilyen játékvezetôk lehetôséget kapnak egy világbajnoki találkozón. Befúj egy olyan esetet tizenegyesnek, amelybôl legalább kétszáz van egy mérkôzésen. A bíró rengeteget ártott nekünk.

Mick McCarthy: – Roppant büszke vagyok. Nem érdemeltük meg, hogy kiessünk, gyôznünk kellett volna már a kilencven perc alapján is. Nagyszerû csapat az ír válogatott, jó kis banda, aranyos fiúk, boldog vagyok, hogy velük dolgozhattam. Megmondtam nekik a tizenegyesek elôtt, hogy akármi történjék, nem lesznek kellemetlen következményei a kiesésnek. Csodálatos világbajnokság volt ez, megérdemeltük volna, hogy a négy közé kerüljünk. Nagyon rossz most azoknak, akik kihagyták a tizenegyeseket, de nincs okuk arra, hogy magukban keressék a hibát.

Iker Casillas: – Három tizenegyest is hárítani egyetlen találkozón, az csakis szerencse kérdése, a csapaté az érdem, amely nem roppant össze. Sokat kellett szenvednünk a gyôzelemért, de megérdemelten jutottunk tovább. A legjobb, amit most tehetünk, hogy megünnepeljük ezt a sikert, és levezetjük a feszültséget.

Steve Staunton: – Szögre akasztom a nemzeti mezemet. Micknek épp elég alapanyaga van a csapatépítéshez, és hogy ôszinte legyek, úgy érzem, a térdem sem bírná sokáig a nemzetközi mérkôzések iramát. Nem hinném, hogy ebbéli döntésemet a jövôben megváltoztatnám, de azt sem mondhatom, hogy biztosan kitartok az elhatározásom mellett.

Szünet után Morientes duplázhatott volna, de hasba rúgta Shay Givent, odaát pedig Puyol és Iker Casillas futott össze, Kevin Kilbane lövését követően azonban Fernando Hierro a gólvonalról vágta ki a labdát. Nyomtak az írek, és a 62. percben Damien Duff húzta meg a jobb szélen, amikor Juanfran belépett elé, és bár az ír rúgott bele a spanyolba, Frisk tizenegyest ítélt. Ian Harte gyengén, jobbra helyezett tizenegyesét Casillas kiütötte, és bár Kilbane ismételhetett, csizmaszárral az üres kapu helyett a fotósok közé vágta a labdát. Még egyszer ezt nem tudná megismételni…
Az írek azonban lehetőséget kaptak az újrázásra: előbb ugyan Raúl okos perdítését védte Given, majd Keane emelését hárította Casillas, amikor elérkezett a 89. perc. Egy ír beadásra várva Hierro vélhetően időzavarba került, a jól végzett munka után érzett mezcsere szándékával Niall Quinn-nek kis híján a fejére húzta a saját trikóját, jól megmutatva a csatár pucér hátát. Frisk nem díjazta a sztriptízt, megint – ezúttal jogos – büntetőt ítélt, és Keane már nem hibázott.
Hosszabbítás – de vajon lesz-e aranygól?

Nem volt már a pályán Raúl, nem játszott már Morientes (kíváncsian várjuk, Camacho vajon miként számol el ezekkel a cserékkel, amikor egészen mást, mondjuk a hónaljban nedvbő ingét kellett volna lecserélnie…), így az írek beszorították kapujuk elé a spanyol együttest. Helyzetet azonban csak egyet jegyezhettünk fel mindkét oldalon, előbb Ruben Baraja lövését ütötte ki Given, majd Keane tévesztette el három centivel a bal alsót. Az írek hatalmas lendületét látva azonban megváltás volt a spanyolok számára, amikor végre a tizenegyesrúgások következhettek.
Nyitásként Keane a léc alá, míg Hierro a kapu jobb oldalába vágta a labdát (1–1). Holland labdája már csak a léc tetejét puszilta meg, így Baraja bal felsőbe helyezett lövésével előnybe kerültek a spanyolok (1–2). Jött az elképesztő négyes: Connolly minősíthetetlenül eltalált, középre tartó labdáját Casillas kiöklözte; Juanfran nemes egyszerűséggel a bal kapufa mellé helyezett; Kilbane valamivel jobban lőtt Connollynál, de Casillas megint védett; végül Valerón a változatosság kedvéért a jobb kapufa mellé gurított (négy kör után továbbra is 1–2). Finnan végre javított, megtalálta a bal felsőt, ám mivel az utolsóként próbálkozó Mendieta az elmozduló Given helyére lőtte a labdát, Spanyolország 3–2-re megnyerte a párbajt, és így a legjobb nyolc közé jutott.
Persze küzdőszellemükért és szívükért inkább az írek érdemelnek dicséretet, de azt nehezen tudják megmagyarázni, hogy miként tudtak a számukra kiutalt hét tizenegyesből négyet elhibázni. Pláne hogy a meccs előtt feszt a tizenegyesrúgásokat gyakorolták…