Valamelyik csapat történelme mindenképpen új elemmel gazdagodik a MexikóEgyesült Államok nyolcaddöntő után. Ha a mexikóiak nyernek, akkor fennállásuk során először tudnak bejutni úgy a legjobb nyolc közé egy világbajnokságon, hogy nem ők a torna rendezői, és az új rendszerű csoportmérkőzések, majd egyenes kieséses szakasz vb-k során még az amerikaiak sem jutottak el ilyen messzire (az első tornán, 1930-ban a legjobb négy között voltak, de akkor a csoportmeccsek után azonnal az elődöntők következtek).
Nem elsősorban a nagy lehetőség miatt, de az amerikaiak megkülönböztetett figyelemben részesülnek Dél-Koreában. Az esetleges terrortámadásoktól tartva – a dél-koreai–amerikai viszony cseppet sem felhőtlen! – a tengerentúli együttes buszát mindenhova rendőrök kísérik, a csapat főhadiszállása, a JW Marriott Hotel inkább hasonlít egy katonai bázisra, mint egy normális szállodára. Minden szinten rendőrök és biztonságiak, a fémdetektor hétköznapi látvány, de akkor sem kell senkinek meglepődnie, ha netán meg akarják motozni. A dél-koreaiak talán picit túldimenzionálják a biztonság kérdését, de azt nem lehet elvitatni, hogy alapos munkát végeznek.
Friedel a Copa Américán két mexikói tizenegyest is hárított – most is jó formában van (Fotó: AFP)
Friedel a Copa Américán két mexikói tizenegyest is hárított – most is jó formában van (Fotó: AFP)
Friedel a Copa Américán két mexikói tizenegyest is hárított – most is jó formában van (Fotó: AFP)
Friedel a Copa Américán két mexikói tizenegyest is hárított – most is jó formában van (Fotó: AFP)
Fogalmunk sincs, milyen lehet ilyen háborús övezetben leélni egy csapatnak egy hónapot, azt mindenesetre megállapíthatjuk: az amerikaiak egyelőre bírják a megpróbáltatásokat. Bruce Arena szövetségi kapitány ugyanolyan arccal ülte végig a Mexikó elleni meccset megelőző sajtótájékoztatót, mint két héttel korábban a portugál ütközet előttit, néha mosolygott, megeresztett egy-egy sziporkát, válaszolt a feltett kérdésekre, de lélekben már valahol Csondzsuban járt… "A Mexikó–Egyesült Államok mérkőzések hagyományosan kevés gólt és helyzetet hoznak, inkább a védekezés dominál ezeken az összecsapásokon – nyilatkozta az edző. – Nekünk most két bekkünk is hiányozni fog, Agoos és Hejduk nélkül vagyunk kénytelenek kiállni. Picit szűkös a választékunk hátul, de az biztos, hogy nem Beasley lesz az egyik védőnk. Hátul nem lesz gond, Friedelen ugyan nagy a nyomás, de kétségem sincs afelől, hogy megállja a helyét egy nehéz meccsen is.”
Ôsi rivalizálás
Két régi ismerôs találkozik egymással Csondzsuban, több szempontból mégis premiernek számít a Mexikó– Egyesült Államok találkozó. A CONCACAF-zóna két elitcsapata hetven éve gyûri már egymást, de korábban világbajnokságon még sohasem futott a másikba. Selejtezôk során, az Arany-kupán vagy barátságos mérkôzések keretében már igen, de vb-n sohasem. Most eljött ez a pillanat is. Ha szigorúan csak az örökmérleget vesszük alapul, akkor kétségkívül a mexikóiak az esélyesek, ôk 28-szor, az amerikaiak kilencszer nyertek, kilenc csata pedig döntetlenre végzôdött. Az utolsó öt ütközet azonban elsöprô amerikai fölényt mutat. A Team USA 2000 októbere óta négyszer verte meg talán legnagyobb riválisát – mindannyiszor kapott gól nélkül –, eközben mindössze egyszer volt kénytelen fejet hajtani elôtte, akkor is ellenlábasa fellegvárában, az Azték-stadionban. És még egy szempontból premier lesz a hétfôi találkozó: CONCACAF-zónából érkezett csapatok még sohasem meccseltek egymással a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában. 1970-ben Mexikó és Salvador már megküzdött egymással, de az csoportmérkôzés volt – az aztékok 4–0-ra nyertek –, azaz a tétje összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint a csondzsui csatáé. „Néha mi nyerünk, néha ôk. A CONCACAF-zónában nincs ennél nagyobb rivalizálás, szerintem ezt önök is hamarosan tapasztalhatják. Ez amolyan gyûlölöm-szeretem viszony. A gyûlöletet persze nem kell komolyan venni, ez inkább sportolói ellentét” – vélekedett a csatáról Earnest Stewart, amerikai válogatott játékosa.
A tréner által említett Friedel karrierjében az aztékok elleni ütközetek külön fejezetet érdemelnek. Nála több borsot ugyanis aligha tört amerikai kapus a mexikóiak orra alá… 1992-ben, az olimpiai selejtezők során az ő vezetésével idegenben nyert 2–1-re a csillagos-sávos gárda, 1995-ben az amerikai sikert hozó US Cupon állította meg a mexikóiakat, akik a Copa Américán sem foglalták imáikba a nevét. Friedel ugyanis a negyeddöntőben két tizenegyest is megfogott ellenük a mindent eldöntő büntetőpárbajban, a legjobb négy közé juttatva ezzel a csapatát. 1997-ben pedig jött az újabb epizód. A mexikóvárosi világbajnoki selejtezőnek úgy vágott neki az amerikai tizenegy, hogy a fővárosban korábban tizenhét meccsből tizenhetet bukott el. A tizennyolcadikon 0–0-t ért el úgy, hogy 58 percen keresztül emberhátrányban játszott. El lehet képzelni, Friedel mit művelt a gólvonalon… Amúgy zárásként 2001-ben, a CONCACAF-zóna nagydöntőjének első fordulójában ismét lenullázta a mexikóiakat. Aligha meglepő, hogy a világbajnokságon eddig roppant magabiztos benyomást keltő mexikóiak is tartanak egy picit a mérkőzéstől. "Az amerikaiak nagyon veszélyes riválisok – vélte Óscar Pérez kapus. – Hátul szervezettek, nagyon kevés szabad területet engednek a riválisoknak, kemények, ráadásul a gyors szélsőiknek köszönhetően remekül kontráznak.” Az is igaz ugyanakkor, hogy a mexikóiak védelme legalább olyan biztos lábakon áll, mint az amerikaiaké: Márquezék az eddigi három mérkőzésen összesen kétszer kapituláltak.
Elöl pedig olyan remek csatáraik vannak, mint az Ecuadornak és Olaszországnak beköszönő Jared Borgetti vagy a Horvátország ellen tizenegyesből eredményes Cuauhtémoc Blanco. "Azt hiszem, az Egyesült Államok rengeteget fejlődött az elmúlt években, különösen a gyors játékosai figyelemre méltóak – vélte Blanco. – Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy mi jutunk a következő körbe. Az első perctől kezdve a támadásokat erőltetjük, és szeretnénk folytatni az eddig mutatott jó játékunkat.” Sérülés vagy eltiltás nem hátráltatja a mexikóiakat, így Javier Aguirre kapitány alighanem a squadra azzurra ellen látott csapatát küldi pályára Csondzsuban. A szakvezető szerint egyébként kevés jelentősége van annak, hogy a két csapat kis túlzással úgy ismeri a másikat, mint a saját tenyerét. "Az Azték-stadionban mi nyertünk, ők megvertek bennünket az Egyesült Államokban. Most majd meglátjuk, ki lesz a jobb semleges pályán. Az mindenesetre biztos, hogy lelkileg nagyon erősek vagyunk, amiért mindenképpen köszönetet kell mondanom a kisegítő személyzetnek. Ha ők nem lennének, akkor biztosan nem lennénk ilyen kiváló állapotban” – mondta Aguirre.
