Így látta Vitray Tamás

Teljesült a néhány nappal ezelőtt ebben a rovatban megfogalmazott kívánságom. Azt mondtam, hogy az angolok négy közé jutásához előbb a belgáknak meg kellene verniük Brazíliát, de ha ez az ár, akkor inkább ne legyenek elődöntősök az angolok. Így is lett: a belgák nem tudtak győzni, létrejött az angol–brazil. Ugye, a fentiekből kiderül, hogy az angoloknak nem adtam esélyt a brazilok ellen, azért mondtam, hogy akkor elődöntősök, ha kiverik őket a belgák, mielőtt az angolokkal találkozhatnának.Mindez két napja történt, és mégis, ha most érzéseimre hallgatok, két módosítást kell bejelentenem. Először is: az eddig mutatott játék, de legfőképpen legutóbbi mérkőzéseik alapján, már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az angolok kikapnak a braziloktól. Másodszor: egy kicsit szégyenkezem, amiért a belgák vereségét olyan biztosra vettem, és őket az angolok számára könnyebben verhető ellenfélnek tekintettem.Tanulságos mérkőzést láthattak, akik megnézték a belga–brazilt. Adva volt egy sztárcsapat, dugig nagy egyéniségekkel, világszerte ünnepelt sztárokkal. A korszerű és a nagyszerű foci ötvözetét tudják előadni, és ha jó napjuk van, nincs, aki megállíthassa őket. Ha jó napjuk van! De mi van, ha nem porszem, de kanálnyi homok kerül a gépezetbe, ha századmásodpercnyit későbben mozdul a láb, ha milliméternyit nem ott éri a labdát, ahonnan pontosan küldheti a kívánt helyre? És mi van, ha az ellenfél tökéletes összpontosítással, az ájult tisztelet minden jele nélkül, okosan, higgadtan, körültekintően teszi a dolgát?Akkor van az, amit láttunk ezen a mérkőzésen. Akkor van az, hogy a belgák, bár kevesebbet birtokolják a labdát, több a helyzetük. Akkor van az, hogy a brazilok kettőt villannak az egész első félidőben, míg az ő kapujuknál adódik gólhelyzet is, sőt gól is, csak az nem kell a játékvezetőnek.(Bizonyítani nem tudom, így nem sokat ér az állításom, miszerint ha a másik kapunál esik egy olyan gól, amilyet Wilmots fejelt, nem kérdéses számomra, hogy megadja a játékvezető. Apropos, játékvezető! Olvasom az általam nagyra becsült és szeretett Puhl Sándort: "Sajnálom, hogy mindenkinek megvan a joga a tévedéshez: a játékosoknak, a kommentátoroknak, csak a játékvezetőnek nincs.” Hogy-hogy? Van valami következménye is az itt meg nem adott tizenegyeseknek, a helyettük adott sárgáknak, a teméntelen elnézett leshelyzetnek? Meg a többinek? Semmi. Persze hogy tévedhet a bíró, de ezért külön nem kell szeretnünk. De vissza a brazilokhoz! Real Madrid, Barcelona, AC Milan, Internazionale, AS Roma, Parma, Bayer Leverkusen, Paris SG. Kilenc játékos a belgák elleni brazil csapatból ezekben a klubokban játszik. A világ legerősebb bajnokságaiban és kupáiban, valamint a csúcsteljesítményeket követelő nemzetközi kupaküzdelmekben. Igaza van Beckenbauernak, a világbajnokság első fordulója óta láthatjuk már: a sztárcsapatok sztárjátékosai, akár a kifacsart citrom. Küszködnek, igyekeznek, de az idegek nem engedelmeskednek. Tudom, ünneprontásnak hangzik ez egy világbajnoki torna legizgalmasabb szakaszának kezdetén, mégis hadd kockáztassam meg: túl sokat követelnek a legjobbaktól. Igaz, sok, talán túl sok is a pénz, amit keresni lehet a Beckhamek, Ronaldók szintjén, de talán tőlük nem is sajnálja az ember. De tudjuk, hogy nem az ő zsebükről van elsősorban szó. Képzelhetik, mennyi pénzt csinálnak ezzel a rengeteg mérkőzéssel azok, akik ennyit tudnak fizetni a menőknek. Csak kérdés, hosszú lejáratban megéri-e.Ezen az estén egy szerencsés, "mandineres” gól kellett a braziloknak, hogy a sokkal szerényebb képességű, de erőiket mozgósítani képes belgákat legyőzzék. Kevésen múlt a búcsújuk. Most lehet, hogy a hasonlóképpen agyonterhelt angolokkal könnyebben végeznek, bár alig hiszem.Akárhogy is lesz, higgyék el, Beckenbauernak igaza van...