"Basta errori! kiáltotta világgá még a mexikói mérkőzést követően Raffaelle Ranucci, az olasz delegáció vezetője, ami magyarra fordítva annyit tesz: "Elég a hibákból! A taljánok az őket ért méltánytalanságok ürügyén meccsenként két érvénytelenített gól, többnyire jogtalanul indítottak kampányt, amellyel nyilvánvalóan az volt a szándékuk, hogy a világ, de leginkább a bírói kar elkezdje sajnálni őket, mi több, a játékvezetők seregében valamiféle burkolt kompenzációs szándék kezdjen kifejlődni.
Ehhez képest az 5. percben az ecuadori bíró gyönyörűen befújt egy tizenegyest az itáliaiak ellen, hangütés gyanánt. Bőven meg lehetett adni, egy beadásnál Panucci nem egy, két kézzel ráncigálta Szeol Ki Hjeont, de egy másik párharcnál is hazai játékos került a földre (ott Coco "kezelte” a problémát…). Avagy kiderült, a négy annullált gól sem jogosítja fel az azúrkékeket arra, hogy a kelleténél többet engedjenek meg maguknak – miközben számukra reményként csupán Buffon maradt. A kapus mindazonáltal valóra váltotta Itália álmait: megérezte, hová lövi a labdát An Dzsung Hvan, egy ütemmel korábbal elindult a jobb sarokra, így le tudott érni az amúgy jól helyezett, bár nem bivalyerős lövésre.Később lett nagyobb csönd is Tedzsonban…
Buffon kapus tizenegyest is hárított Dél-Korea ellen, mégis magába roskadva kellett tudomásul vennie Olaszország búcsúját
Buffon kapus tizenegyest is hárított Dél-Korea ellen, mégis magába roskadva kellett tudomásul vennie Olaszország búcsúját
Buffon kapus tizenegyest is hárított Dél-Korea ellen, mégis magába roskadva kellett tudomásul vennie Olaszország búcsúját
Buffon kapus tizenegyest is hárított Dél-Korea ellen, mégis magába roskadva kellett tudomásul vennie Olaszország búcsúját
Ugyan a labdát főképp az ázsiaiak terelgették, igazi veszélyt a kontrázó vendégek teremtettek a kapu előtt. Vieri kezdte, a balösszekötő helyén tört be a tizenhatoson belülre, majd egy lépés után a hosszú sarokra tűzte a labdát, és az alig szállt el a léc fölött. Hanem a 18. percben már nem volt pardon: Totti rakétajellegű szögletére a tökéletes ütemben érkező Vieri robbant, és csak bele kellett tennie a fejét a süvítő labdába, amely a rövid felsőbe vágódott. (Mellesleg az ő mezét is rángatták, csak hát Vieri a maga hegyomlás alkatával eltiporhatatlan…) Amitől kissé megzavarodtak a hazaiak, eltelt 35 perc a félidőből, amikor ismét hallattak magukról: An Dzsung Hvan pazar mozdulattal tette maga elé a labdát, ám jobbról, tíz méterről akkora erővel lőtt fölé, hogy a labdát alighanem egy közelgő hidegfront jeleként érzékelték a meteorológiai műholdak. Három perc múlva határozott mederbe terelhették volna a partit az olaszok, Totti középről, zseniális paszszal ugratta ki Tommasit, a római csapattárs azonban estében a kivetődő Li Von Dzse kezét találta el a tizenegyespontról.
Bájos eseménytelenség ülte meg a második rész első negyedóráját, a zsúfolásig telt lelátók előtt mégsem tűnt unalmasnak a találkozó. A hatalmas tempót hozó félidő közepére határozott erőfölénybe kerültek a hazaiak, akik félelmetes erőnlétüknek köszönhetően egyre több párharcot nyertek meg földön és levegőben egyaránt, hiába kezdeményeztek azonban többet, a szellem hiányzott támadásszövésükből, a tikkadó olaszok rutinból romboltak, igencsak eredményesen. Sőt, a 74. percben újfent dönthettek volna, hiszen Vieri méteres előnnyel húzhatott kapura a felezővonaltól, ám 15 méterről mellé lőtt; később az elévetődő védő lábáról pörgött fölé a labda. Nemsokára Totti szlalomozott a tizenhatosig szintén a felezővonaltól, de lövés helyett inkább esett, Moreno pedig újfent tanújelét adta, ha egy mód van rá, nem segít az itáliaiakon. Egy kapu előtti kavarodást nem számítva továbbra sem került helyzetbe a Hiddink-legénység (ennek keretében Li Csun Szu a labda helyett az elé csúszó Maldini fejét találta el – egyiküknek sem volt nagy bolt…).
Ôk mondták:
Guus Hiddink: – Nagyon boldog és elégedett vagyok, folytatódik az álom! Olaszország a labdarúgás egyik legnagyobb képviselôje, Dél-Korea erôben felnôtt az élvonal mellé. Hihetetlen, amit eddig mûveltek a játékosaim. Az olaszok nagyon okos és kapura veszélyes focit játszanak, a mérkôzés elején leblokkoltak minket. Azonban a nehéz kezdés után feljöttünk, büszkén néztem, ahogy hajtottunk az egyenlítésért, amelyet megérdemeltünk. A rendes játékidô után azt hajtogattam a fiúknak, hogy nem veszíthetünk, és biztos is lettem ebben, amikor Totti megkapta a második sárga lapját. Március óta minden napot együtt tölt a csapat, a cél egy közös álom megvalósítása. Este bulizunk, szerdán viszont már készülünk a spanyolok ellen.
Giovanni Trapattoni: – Rengeteg helyzetünk volt, de Dél-Korea a hatalmas szívével legyôzött minket. Csodálatos mérkôzés volt, amelyet Olaszországnak kellett volna megnyernie, hiszen sokkal több lehetôségünk volt. Vieri és Gattuso is befejezhette volna a találkozót, de kimaradtak a helyzeteink. Olaszország számára csalódás volt ez a világbajnokság, de nemcsak magunk miatt, hanem azért is, mert olyan ítéleteket is láttam, amelyek érthetetlenül büntettek minket. Miért állították ki például Tottit? Nem tudom. Emelt fôvel, de keserû szájízzel távozunk.
Pak Dzsi Szung: – Rettentôen boldog vagyok, a mostani mérkôzés eredménye egy csoda. Azután, hogy az olaszok emberhátrányba kerültek, gondoltam, megnyerhetjük a mérkôzést, és továbbjuthatunk. Mindent meg kellett próbálnunk, nehogy tizenegyesrúgásokra kerüljön sor. Azonban nincs sok idônk az ünneplésre, készülnünk kell a következô meccsre.
Damiano Tommasi: – Mindenki láthatta, hogy mindent megpróbáltunk, tíz emberrel is egyenlô partnerek voltunk. Az aranygólt nekünk kellett volna megszereznünk, az mégis a dél-koreaiaké lett. Nem jött össze semmi, kicsúszott a kezünkbôl az irányítás, de az ellenfél védekezése káprázatos volt, remek munkát végzett. Sajnálom, hogy most nem mi ünneplünk.
Már úgy festett, a taljánok gondtalanul kibekkelik a hátralévő időt, amikor egy középre tett, s ártalmatlannak tetsző labdát Panucci az évad legszerencsétlenebb mozdulatával szinte levett Szeol Ki Hjeonnak, aki köszönte szépen, és tízről begurította a bal sarokba. Ôrület, de fél perc múlva Tommasi beadásából Vieri ajtó-ablak helyzetből lőhetett, csakhogy nem találta el normálisan a labdát; átellenben Csa Du Ri ollózott egy szöglet után, Buffonnak sikerült megfognia a labdát, végül Szeol lőtt az oldalhálóba – azaz következhetett a hosszabbítás. Amelynek 12. percében An Dzsung Hvan ezúttal egyből kapura tette a labdát, mégpedig okosan, a felugró sorfal alatt, Buffon szédületes vetődéssel odaért a labdára. A túloldalon Moreno utáltatta meg végképp magát az olaszokkal: Totti elől becsúszva elrúgta a labdát a védő, ám ezzel a lendülettel elsodorta az olaszt is, az ecuadori kifejezett rosszindulattal műesésnek minősítette a zuhanást, és második sárga lappal leküldte a játékmestert a pályáról.
Hab a tortán: fordulás után megszületett a vb ötödik érvénytelenített olasz gólja: Tommasi érte el, persze, most sem lesről, de a sípszón talán már az olaszok sem csodálkoztak. Szemközt Szeol tisztán fejelhetett hat méterről – Buffon kezébe bólintott. Kisvártatva Gattuso a védője által a lábára sarkazott labdával az ötösig rohant, de bombájába Li Von Dzse óriási bravúrral bele tudott kapni. Kevesen hitték, de ez volt a taljánok utolsó dobása. Merthogy három perc volt hátra a meccsből, amikor egy jobb oldali támadás végén Li Jung Pjo ívelt középre, An Dzsung Hvan pedig mindent jóvátett: gond nélkül túlugrotta az idősödő, a meccsnek erre a szakaszára elfáradt Maldinit, és a bal alsó sarokba csúsztatott. Dél-Korea felrobbant, a nézőtér tombolt, An Dzsung Hvant kis híján halálra ölelgették, miközben az olaszok üveges szemmel letántorogtak a gyepről: három, tizenegyesekkel elbukott vb után most ez az aranygól süllyesztette őket pokolra. Eldönthették volna maguk, mégsem tudták. Megakadályozhatták volna maguk, mégsem tudták. A futball pedig kegyetlen, hiszen mindeközben joggal érezhetik úgy: ezen az estén megrabolták őket…
