Furcsa ember ez a Philippe Troussier, ezt két ténnyel tudjuk alátámasztani.Egy: a japánok francia szakvezetője, ki tudja, miért, de a mérkőzés előtt tett egy olyan nyilatkozatot, amely azt sugallta, páratlan bravúrral felérő csoportelsőség ide, egy országot (sőt, több országot) elkápráztató produkció oda, nincs minden rendben a válogatott körül. Az öntörvényűnek és szókimondónak tartott szakember tudniillik a nyolcaddöntőt megelőző sajtótájékoztatón közölte: csapatának csak akkor van sansza a törökök ellen, ha a gárda legjobbjai nem azzal vannak elfoglalva, milyen a frizurájuk, illetve ha Nakata Hidetosi és Ono Sindzsi nem áll le azon vitatkozni, ki végezze el a javukra megítélt szabadrúgást&
Kettő: némiképp váratlanul az utolsó pillanatban változtatott a korábban megadott összeállításon, így a kezdő tizenegybe várt, idáig felettébb acélosnak tetsző Szuzuki Takajuki, Jana-giszava Acusi csatárduó a kispadon, míg az Alex, Nisizava Akinori kettős a gyepen élhette meg az első labdaérintést. Utóbbi szerepeltetése finoman fogalmazva is érthetetlennek tűnt, lévén ez idáig legfeljebb akkor lépett pályára, amikor a lefújást követően bement gratulálni társainak. Persze, az sincs kizárva, a francia kapitányt az vezérelte döntésében, hogy a támadó a meccs napján ünnepelte 26. születésnapját. Utólag hozzátehetjük, Troussier jobban járt volna, ha tortát és nem játéklehetőséget ad neki…
A maszkja miatt Japánban denevérembernek becézett Mijamoto (jobbra) is tehetetlenül nézi, ahogy Ümit eldönti a továbbjutást
A maszkja miatt Japánban denevérembernek becézett Mijamoto (jobbra) is tehetetlenül nézi, ahogy Ümit eldönti a továbbjutást
A maszkja miatt Japánban denevérembernek becézett Mijamoto (jobbra) is tehetetlenül nézi, ahogy Ümit eldönti a továbbjutást
A maszkja miatt Japánban denevérembernek becézett Mijamoto (jobbra) is tehetetlenül nézi, ahogy Ümit eldönti a továbbjutást
Ami a törököket illeti: Senol Günes mester örömmel nyugtázta, hogy hat sérült játékosa közül három is felépült, ráadásul az a három labdarúgó, aki kétségkívül a gárda erősségei közé tartozik: Rüstü Recber, valamint Hasan Sas és Hakan Sükür is vállalta a játékot. Három mondatot azért idézzünk a "félholdasok” kapitányától is: "Japánnak jó csapata van, játékosai sokat futnak, fiatalok, lelkesek, szóval, nehéz dolgunk lesz. De ha nem engedjük, hogy ránk erőltessék az akaratukat, akkor nyerhetünk. Célunk az, hogy olyan teljesítményt nyújtsunk, amellyel kiérdemeljük a fantasztikus hazai közönség elismerését” – mondotta a tréner a külföldi újságíróknak. Igen, a külföldieknek, mivel saját honfitársaival nem áll szóba, hivatkozva arra, hogy túl sokat és persze feleslegesen kritizálják együttesét… Arra azért fogadnánk, hogy a 12. percben a török zsurnaliszták is legalább akkorát ugrottak, mint Günes. Hiszen Ümit Davala egy remek fejes révén abban a minitumban juttatta vezetéshez az eurázsiai társulatot. Ne hallgassuk el, hogy a gólhoz kellett Ergün Penbe hajszálpontosan betekert szöglete, miként a teljes japán védelem asszisztálása. Mellesleg: addig semmi említésre méltó momentum nem akadt, nagy kár, hogy utána is csak alig-alig. Az impozáns mijagi stadionban helyet foglalók először akkor reménykedtek az egyenlítésben, amikor a 17. percben a bal oldalon meglóduló Alex bal lábát elhagyta a labda, csakhogy a lecsúszott beadást követően a Fevernova a léc fölött hagyta el a játékteret. Három perccel később újfent a brazil felmenőkkel büszkélkedő, ám a családjától tizenhét éves korában elbúcsúzó, azóta a felkelő nap országában élő csatár veszélyeztetett, ráadásul ezúttal igazi lövéssel, Rüstü azonban könnyedén hárított.
Ôk mondták:
Senol Günes: – Japán mellett szólt, hogy megnyerte a H-csoportot, és hogy hazai környezetben léphetett pályára. De mi nagyon meg akartuk nyerni ezt a meccset! Kezdettôl fogva irányítottuk a mérkôzést a rendkívül erôs japán válogatottal szemben. Korán vezetést szereztünk, aztán igyekeztünk sokat passzolni – szerintem jól csináltuk. Lehet, hogy ellenfelünk nem várt enynyit tôlünk. Következô riválisunk, Szenegál a torna meglepetéscsapatainak egyike, minden elismerésem az övé.
Philippe Troussier: – A kalandnak vége, de egy olyan fiatal és ambiciózus válogatott búcsúzik most, amely elôtt órási jövô áll. Remélem, hogy a következô vébére való felkészülés során hasznosítja azt a lelkierôt, amely a mostani torna alatt végig a sajátja volt. Nagy megtiszteltetés, hogy edzôje lehettem ennek az együttesnek, és négy éven keresztül a japán színeket képviselhettem. A gólt egy pillanatnyi koncentrálási hiány okozta, utána mentünk elôre, mindent megtettünk az egyenlítésért. Sokat birtokoltuk a labdát, voltak helyzeteink, kapufát is lôttünk, de a török gárda sokkal tapasztaltabb játékosokból áll, így nem tudtuk feltörni a védelmét. Büszkék lehetünk arra, hogy megmutattuk, erôs csapatok ellen is képesek vagyunk jó teljesítményre. Persze még van hova fejlôdnünk. A japán futballistáknak hinniük kell magukban, nem hiába vívták ki Európa elismerését.
Ümit Davala: – A gyôzelmünk nem meglepetés, ezúttal nagyon szervezetten futballoztunk ma. Japán jól játszott, nekünk pedig volt egy kis szerencsénk, ez tagadhatatlan. Ami a gólomat illeti, jól sikerült fejes volt, de egyáltalán nem fontos, hogy éppen én szereztem, mert a csapat diadala a lényeg. Már nagyon várom a következô mérkôzésünket.
Nakata Hidetosi: – Hatalmas eredmény, hogy bejutottunk a legjobb 16 közé, még akkor is, ha szerintem tovább is mehettünk volna. Nagyon csalódott vagyok a mostani vereség miatt, mert jól játszottunk. Mindenesetre remélem, hogy a világfutball ezentúl másképp tekint majd Japánra, mint eddig. Sok szerencsét kívánok a dél-koreai válogatottnak!
Majd sokáig unalmas mezőnyjáték, különösebb koncepció nélkül támadgató házigazdákkal, okosan bekkelő törökökkel. Mígnem hirtelen arra kaptuk fel a fejünket, hogy a 42. percben a horrorfilmekbe illő külsővel rendelkező Collina bíró szabadrúgást ítélt a japánok javára, méghozzá meglehetősen kecsegtető pozícióból. A Rüstü kapujától 17 méterre lehelyezett labda mögé természetesen Nakata Hidetosi és Ono is felsorakozott, de mielőtt öszszekaptak volna azon, ki legyen a végrehajtó, jött Alex és lőtt. A japán szurkolók nagy bánatára, a "pipába” beköltözött pók família nagy örömére három centit tévedett: a labda onnan pattant vissza a mezőnybe, ahol a felső léc és a jobb oldali kapufa találkozik.
A szünetben kettőt cserélt Troussier, halkan jegyezzük meg, megint furát húzott. Az öltözőben hagyta az addig igencsak aktív Alexet és a keret egyik legnevesebb tagját, Inamoto Junicsit (aki kétségkívül nem alkotott maradandót az első felvonásban, de ahogy mondani szokás, mindig benne van a gól), s helyettük Szuzukinak, valamint Icsikava Dajszukének szavazott bizalmat. Más változás azonban nem tűnt fel, a második 45 percben ugyanott folytatták a játékosok, ahol az elsőben abbahagyták. Az egyik oldalon egy török védőn megpattanó Nakata Hidetosi-bombát, illetve egy Nisizava-fejest kellett hatástalanítania az amúgy munka nélküli Rüstünek, a másikon pedig Yildiray Bastürk és Hasan Sas kísérlete okozott riadalmat. Máskülönben semmi. A többek között a "Japán a világ legjobbja” és a "Kamikaze” transzparens mögött megbújó, a nagy esőben bokáig érő esőkabátot húzó, ily módon egy óvszerreklámot idéző drukkerhad természetesen nem adta fel. Szuzukiék persze mentek, mentek előre becsülettel, de bármennyire is szimpatikus, ahogy az utolsó leheletükig küzdöttek, legyünk őszinték, ezen a napon esélyük sem volt a sikerre. Mégis megállás nélkül dalolt a kórus, "Nippon, Nippon” – zengte vagy 45 ezer ember. Aztán egyszercsak döbbent csend telepedett az arénára. Kilencvenhárom perc elteltével ugyanis Collina véget vetett a mérkőzésnek. És milliók álmának.
