Fehérvár: előrelépés várható

– Tehát ha valaki kétezeregy nyarán azzal kereste volna meg, hogy pályára lépés nélkül garantálja a Videoton ötödik pozícióját, akkor a kezébe csapott volna?
– Azt hiszem, igen – feleli Várhidi Péter. – Hozzátenném, az eredeti célkitűzés úgy szólt, az első hat hely valamelyikére kell befutnunk. Ha ezt veszem alapul, akkor nem történt más, minthogy megfeleltünk a követelményeknek. Ugyanakkor a rajt előtt én úgy spekuláltam: öt erősebb együttes akad nálunk, gondolok itt a ZTE-re, a Ferencvárosra, az MTK-ra, a Dunaferre és az Újpestre, mi pedig nagy harcban leszünk a felsőházi rájátszást jelentő hatodik helyért a Debrecennel, a Győrrel és a Sopronnal.
– Végül utóbbi három klubot könnyedén megelőzték, sőt a fővárosi lila-fehéreket is lekörözték.
– És tudja, mi a legszebb az egészben? Az, hogy a DVSC, Győr, Sopron hármassal egy pillanatig sem kellett küzdenünk. Jellemző, hogy mindvégig az első hat között voltunk, mi több, nemegyszer dobogós pozícióban vártuk a folytatást. Sorolom is, hogy mindez minek tulajdonítható: egyrészt annak, hogy gyorsan sikerült kialakítanunk az együttes szerkezetét, másrészt annak, hogy minden játékosnak időben megtaláltuk a megfelelő helyét, harmadrészt pedig annak, hogy a csapatszellemre tényleg illett a kiváló jelző.
– Ha már a dobogót említette: ön szerint irreális lett volna, hogy a harmincnyolcadik fordulót követően érmet vehessenek át?
– Olyan, hogy irreális, a fociban nincs. Miként csodák sincsenek. Jobban mondva: rövid távon megelőzhetünk egy-két riválist, de hosszú távon úgyis kiderül, mire vagyunk képesek. Idén ennyi és nem több volt bennünk.
– Ha azt mondom, hogy a felettébb sikeres őszi produkciót egy gyengébb tavaszi követte, egyetért velem, vagy megcáfol?
– Egyetértek. Az első szakaszban olykor kimagaslót nyújtottunk, és kár, hogy a másodikban némileg visszaestünk. A magyarázatom erre: nem újdonság, de minden gárda életében vannak hullámvölgyek. No már most, ezek elkerültek minket az ősszel, nem úgy az ellenfeleinket. Tavasszal már nem volt menekvés, mi is gödörbe kerültünk.
– A Videoton esetében miért volt törvényszerű a hullámvölgy?
– Két okot említenék. Egy: a magyar mentalitás miatt. A futballisták alighanem úgy voltak vele, mivel az ősszel a vártnál jobban teljesítettek, a folytatásban lazíthatnak. Ez persze megbosszulta magát. Kettő: a téli erősítés nem úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna.
– Pedig – többek között – Daniel és Sorato személyében brazilok érkeztek Fehérvárra, ráadásul hosszas huzavona után Dvéri Zsolt is visszatért a klubhoz.
– Ez mind igaz, de ne felejtsük el, hogy nevezett játékosok a felkészülés utolsó hetében kerültek hozzánk. Öt-hat hétnek kellett eltelnie, míg azt mondtam magamban: igen, mindenki megtalálta a helyét. Idetartozik még, szerencsére akkora előnyre tettünk szert a riválisainkkal szemben, hogy nyugodtan kísérletezhettünk.
– Ilyenkor kötelező afelől érdeklődni: kikkel volt igazán elégedett?
– Én inkább úgy fogalmaznék, a vezéregyéniségek lendítettek sokat a csapaton. Közéjük sorolom Végh Zoltánt, Pomper Tibort, az ősszel megcsodált, tulajdonképpen a másodvirágzását élő Komódi Lászlót és a tavasz második felében látott Dvéri Zsoltot. És hadd említsek még egy nevet: Szlezák Zoltán nélkül nem jutottunk volna idáig. Ô volt az, aki rengeteget segített nekem, éppen ezért sajnáltam nagyon, hogy télen visszatért Újpestre. Merem állítani, ha marad nálunk, nincs az a hosszú hullámvölgy.
– S kik okoztak csalódást?
– Ha csalódásról nem is beszélhetünk, a csatársorban adódtak problémák. Terjék Lajos remekelt az ősszel, ám ő még fiatal, nem lehet tőle elvárni, hogy egy szezonon át a hátán vigye a gárdát. A többiekből viszont hiányzott az a plusz, ami minőségivé tette volna a támadójátékunkat.
– Vagyis ezekben a napokban azon dolgoznak, hogy minél ügyesebb csatárokat csábítsanak Fehérvárra?
– Azon dolgozunk, hogy két-három, valóban erősítést jelentő labdarúgó jöjjön hozzánk. Én elmondtam a vezetőknek, kiket szeretnék a csapatban látni…
– Együttese utolsó öt meccsét egy piros-kék sállal a nyakában nézte végig. Miért is?
– Mert megfogadtam, ha a felsőházba kerülünk, a meccsek idejére feltekerek egy Vidi-sálat. Ennyit igazán megért.
– Bő egy hónappal az újabb bajnokság rajtja előtt mit vállalna be?
– Ezzel várjuk meg, amíg kialakul a keret. Azt ellenben elárulom, minden vágyam, hogy a Videotonnal dobogóra állhassak. A város megérdemelné. Én pedig amúgy is azt vallom, a munkának kizárólag akkor van értelme, ha nem elégszünk meg az előző sikerrel, hanem azt nézzük, hogyan és mekkorát léphetünk előre. Az Újpesttel már ünnepelhettem aranyérmet, és az annyira tetszett, hogy legalább még egyszer szeretnék bajnok lenni. Lehetőleg a Videotonnal. Na jó, megígérem, ha azon múlik, akkor fejen állva dirigálok majd az oldalvonal mellől…